Taehyung egy duci fiú, akinek meg kell küzdenie a sok gúnyolódval és az önutálatával. Bár az sem a legkedvezőbb neki, hogy Jeon Jeongguk tudomást szerez a fiú túlsúlyát okozó betegségről, majd sajnálni kezdi.
"- Nem kell a színjáték, látom, hogy un...
Kérlek olvasd el, amit ide írok! Ez az első 18+-os próbálkozásom, és nem szeretek ilyeneket írni, de úgy éreztem ebbe a Storyba bele kell tennem. NEM TUDOK ilyeneket leírni részletesebben, mert béna vagyok hozzá, de ettől függetlenül remélem élvezhető lesz. Tényleg bocsánat emiatt!
•••
~ Pár héttel később ~
Ma átjöttem Jungookhoz, mert nagyon el akart mondani valamit. Kissé féltem ettől az egésztől, de nagyon bíztam benne. Amint becsukodott a szobájának ajtaja, azonnal a lényegre tért.
— Szeretlek.
Kimondta azt a szót, amit már több hete hallani akarok. Minden bizonytalanságom eltűnt, és a éreztem, hogy boldog vagyok. Kétségek nélkül tapadtam ajkaira és a félénk Taehyungnak nyoma veszett, egy kis időre. Annyira felszabadult lettem, hogy már semmi sem érdekelt. Nem tőrödtem a súlyommal, csak érezni akartam Jungkookot, érezni azt, hogy tényleg szeret engem, hiszen eddigi életemben semmit sem tapasztaltam meg, muszáj nyitni az ismeretlen felé.
Puha tincsei közé vezettem ujjaimat, mire közelebb húzott magához, és csipőjét is nekem nyomta. Halk nyögés szakadt fel belőlem, amint közelebb kerültünk egymáshoz. Csókunkat nem szakítottuk meg, úgy dőlt el velem együtt az ágyon. Főlém kerekedett, majd a kezeit végigvezette oldalamon, engem pedig kirázott a hideg.
— Emlékszel amikor írtam, hogy megmutatom mit jelent az a mondat?
— Ighen. — sóhajtok fel, amikor meleg kezeivel a belső combomnál halad.
— Eljött az idő, hogy betartsam a szavamat. — kacsint rám, és fürge kezeivel szedi le rólam a nadrágomat, én rögtön a pólója aljához kapok, már kiváncsi vagyok milyen felsőteste lehet...
Amint megpillantom a kidolgozott hasát, az ajkaimba harapok. El sem hiszem, hogy egy ilyen fiú engem akar, olyan mint egy álom. Soha nem szeretnék felébredni. Jungkook közben a saját nadrágjától is megszabadult, majd újra felettem támaszkodik.
— Nagyon kívánlak... — motyogta, nekem pedig elpirulni sem volt időm, már az ajkaimra tapadt.
Miután az összes ruha lekerült rólunk, egyik ujjával hatolt belém, ami nem volt annyira fájdalmas legelőször, de a másodiknál már felnyögtem.
— Vigyázok rád, nyugi. — suttogta, én pedig a feszült testemen engedtem egy kicsit és kezdtem megszokni az elsőre kellemetlen érzést. Ezt látta rajtam, majd ujjait kihúzta belőlem.
Érdeklődve néztem rá, de ő egy gyors csókot nyomott ajkaimra, végül megéreztem, ahogyan belém hatol teljes méretével.
A fájdalom végigjárta a testemet, és nem akart elmúlni, azt hittem jobb lesz. Könnyeim végigfolytak az arcomon, de a szerelmem egyfolytában nyugtatott és biztató puszikkal lepte meg az arcomat.
Ezután várt, amíg megszokom egy kicsit az érzést, majd lassan mozogni kezdett bennem. Egyre kellemesebb volt, egy idő után pedig az élvezettől nyögtünk mindketten. Egy teljesen másik világba csöppentünk, ahol ketten voltunk, és csak az élvezet kapott szerepet. Csodás volt.
— Gyorsabbhan... — mondtam, Jungkook pedig teljesítette a kérésemet. A fejemet hátrahajtottam, majd átadtam magamat az élvezetnek. Egyre hangosabban nyögtem, majd éreztem, hogy el fogok menni, amint erre gondoltam elélveztem, utánam pedig az idősebb is.
Lihegésünk töltötte ki a szoba csendjét, és teljesen szabadnak éreztem a testemet.
Jungkook mellém dőlt, és egy ideig hallgattam ahogyan szaporán veszi a levegőt, majd odabújtam hozzá. Nem tudom milyen a tökéletes együttlét, de nekem ez megfelelt, és örülök, hogy Jungkook ennyire gyengéd volt hozzám. Én nem sok mindent tettem érte, de eléggé tapasztalatlan vagyok. Majd megkérem, hogy mutasson pár dolgot, amivel neki is jó lehet, biztos nem lehet annyira bonyolult. (Írói megjegyzés.: Khm, bocsi de ez annyira Taehyungra illett, szegény még ezek után is "ártatlan" maradt.)
— Nagyon szeretlek... — puszil bele a hajamba, majd átkarolja a testemet. Jó érzés hallani tőle ezeket a szavakat. Most először tudom milyen érzés, ha számítok valakinek.
— Én is téged. — motyogom, majd egy idő után elnyom az álom.
Vége
*próbál nem sírni*
Ehhez a ponthoz is elérkeztünk. Vége lett "Az emberek néha változnak" c. könyvemnek is.
Köszönöm szépen a sok pozitív visszajelzést, nagyon sokat jelentett nekem!
Remélem senkinek sem okoztam csalódást, és továbbra is olvasni fogtok tőlem *.*
Lapozattok —> itt olvashattok az új történelemről, ami egy Yoonmin lesz, ma este fel is kerül az első része <3
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
