Khm... nem megölni Jungkookot (engem se xd) rendben? ❤️
Jó olvasást!
————————————-— Hé, am mit akarsz Taehyungtól?
• • •
— Nem tudom haver. — válaszol Jungkook, én pedig a falhoz tapadva hallgatózok. — ha nem lenne ilyen kövér, talán többet mint egy szimpla barátság...
— Mhm értem. — jelenti ki Hoseok.
Ha nem lenne ilyen kövér...
Ha nem lenne ilyen...
Ha nem lenne...
Lehetetlen elmagyarázni miért potyogtak a könnyeim. Hiszen egy olyan fiú mondta ezt, akiről tudtam, hogy undorítónak tart. Mégis... elkezdett éledezni bennem egy pozitív érzés felé. Azt hittem megváltozott.
De csak szánalomból viselkedik így, csak sajnál engem a betegségem miatt, és bűntudata van, amiért olyan dologért bántott, amiről nem tehetek.A számra szorítottam a kezemet, hogy ne hallják meg az ittlétemet, viszont a beszélgetésből már semmit nem hallottam. Elöntötték az agyamat a rossz gondolatok magam felé.
Tehát, ha nem lennék kövér, lenne nála esélyem? Csak a rohadt kövérségem miatt nem szeret? Ezért utál engem? Mindennek ez az undorító súly a megrontója? Gyűlölöm magamat! Gyűlölöm!
Lassan sétálok el az iskola aulájába, ahol Jiminék is vannak. Amint megpillantom a fiút, biztonságban érzem magamat, de a heves érzelmek miatt, szinte letámadom, úgy ölelem át. Próbálok halkan sírni, hogy más ne nagyon hallja meg.
— Taehyungie... — rázza meg a vállamat Jimin. — mi a baj? Ugye nem szólt be megint valaki? — megrázom a fejemet.
— Bambi mi a fasz történt? — kiabál rám Yoongi, és mintha... aggódna. Emiatt mégjobban sírni kezdek, Jimin pulcsija valószínűleg már tiszta könny, de ez legyen a legnagyobb bajunk.
— J-Jungkook... — ezután nagy nehezen elmakogtam nekik mit mondott rólam az idősebb.
— Jaj nekem. — ölel át szorosabban Jimin. — túl érzékeny típus vagy. Ne vedd magadra, amit az a seggfej dumál. A súly nem lehet egy ok arra, hogy ne legyen veled.
— Igaz bambi. Szard le mit mond az a szerencsétlen. — mondja Yoongi hyung.
— D-de folyton csak.. — szipogom, miközben alig kapok levegőt. — a sz-szavaira go-gondolok...
— Tudom, hogy rosszul esett. — simogatja a hátamat Jimin, ami eszméletlen jól esik.
— Amúgy, Bambi neked bejön JK?
— YOONGI, hogy kérdezhetsz ilyet? Pont most? — hallom meg Jimin mérges hangját.
Tetszene nekem Jungkook? Ezért reagáltam olyan hevesen? Vajon, ezért fájtak az ő szavai a legjobban? Mit érzek iránta? Undordnom kéne tőle, nekem is, hiszen mindig bántott. De képtelen vagyok rá, megbocsátanék neki mindent...
— L-lehet. — nézek fel.
— Háh! Tudtam. — mosolyodik el Yoongi.
— Jó ez így elég rossz lesz. — motyogja Jimin. — ugye nem fogod miatta utálni magadat?
— Nem fogom. — nem fogom újra megutálni magamat, mert már most is eléggé gyűlölöm mindenemet.
Ez lenne az igazi válasz.— Taehyung te sírtál? — hallom meg Jungkook hangját. Csodás. Kiváló.
Először az életben a szemeibe nézek, és el is vesztem bennük. Gyönyörű sötétbarnák, amik csillognak. A hosszú szempillái, pedig mindent visznek. Habár, mit vártam? Persze, hogy tökéletesen néz ki...
Egy pár másodperc után el is kapom a tekintetemet, és csak megrázom a fejemet, miszerint nem sírtam.
"Ha nem lenne ilyen kövér"
Jutnak eszembe újra a szavai, mire Jimin pulcsijában keresek menedéket.
— Semmi baj, majd YOONGI(!) — emeli ki a fekete hajú nevét. — elintézi neked, UGYE? — kiált rá Jimin.
— Hát persze... — sóhajt fel az idősebb és hallom ahogyan feláll az asztaltól. — Jk öt másodperced van elmenni, vagy olyat teszek, amit egy normális ember soha.
— Előbb mond el miért sír Taehyung, utána esetleg elmegyek.
— Neked rohadtul nincs jogod követelőzni. NA HÚZZÁL MÁR EL! — üvölti el magát Yoongi hyung, na ez a hang tuti nem evilági.
— Taehyung, majd írok, kérlek válaszolj.
Írt. Tényleg írt.
Választ nem kapott."Ha nem lenne ilyen kövér..."
——————————————
Kommentek: A RÉSZ ALATT MEGENGEDETT SZÍDNI JK-T A KOMMETEKBEN XD
—————————————Az igazi Jungkookot viszont továbbra is imádni!
Ezért itt egy világicuki (?xd) kép:
YOU ARE READING
ᴠᴋᴏᴏᴋ | ᴀᴢ ᴇᴍʙᴇʀᴇᴋ ɴᴇʜᴀ ᴠᴀʟᴛᴏᴢɴᴀᴋ
FanfictionTaehyung egy duci fiú, akinek meg kell küzdenie a sok gúnyolódval és az önutálatával. Bár az sem a legkedvezőbb neki, hogy Jeon Jeongguk tudomást szerez a fiú túlsúlyát okozó betegségről, majd sajnálni kezdi. "- Nem kell a színjáték, látom, hogy un...