Taehyung egy duci fiú, akinek meg kell küzdenie a sok gúnyolódval és az önutálatával. Bár az sem a legkedvezőbb neki, hogy Jeon Jeongguk tudomást szerez a fiú túlsúlyát okozó betegségről, majd sajnálni kezdi.
"- Nem kell a színjáték, látom, hogy un...
— Kellene a napi ölelésem. — fogja meg az álamat és kényszerít, hogy a szemébe nézzek.
— Nem, nem. — fordítom el a fejemet, majd próbálom elérni, hogy elengedje a kezemet. Természetesen nem sikerül. — legalább ne itt. Utálom, ha néznek! — kezdek el hisztizni, mire felkuncog.
— Gyere. — valamerre vezetni kezd, majd egy idő után egy kis teremben találom magamat.
— Amúgy megbocsájtok, semmi baj, szóval fejezzük ezt be, nem kell kedvesnek lenned velem. — mondom ki gyorsan, amit szeretnék.
— Azért vagyok kedves hozzád, mert az akarok lenni. — von vállat, mire kérdőn nézek rá. — most pedig kérem az ölelésem. — ijedten tekintek rá, majd kicsit bátrabban ölelem meg. Megint érzem a csodás illatát... és nem is szeretném elengedni őt. Bár a zavarom miatt, pár másodperc után hátrébb lépek.
— Öhm. — kezdek bele. — el-elkísérsz az osz-osztályomig? — kérdezem meg félve. Nem szeretném, hogy megint bántsanak.
— Taehyung, tudom mi történt veled. — ejti ki a szavakat, amiket nem szerettem volna hallani.
— Honnan? — kérdezem meg ijedten.
— Azzal hencegett nekem az a három idióta. — jelenik meg egy fintor az arcán.
— Régebben te is nevettél rajtam. — mondom ki hirtelen, de rögtön a számhoz emelem a kezemet. Ezt lehet nem kellett volna hangosan a tudtára adnom.
— Igazad van. Próbálok jobb ember lenni, higyj nekem. — ér hozzá az arcomhoz.
— Miért...miért érsz hozzám egyre többször? — bátorodom fel.
— Erre keresem én is a választ. — simogat tovább.
Szívem szerint kimondanám neki, azt a szót. De nem merem, félek az elutasítástól.
— Jó lenne, ha megtalálnád. — vonok vállat, és próbálok ellépni mellette, amit nem akar engedni.
— Maradj még. — suttogja nagyon, de nagyon közel hajolva hozzám.
— J-jó. — dadogom, és most az egyszer nem fordítom el a tekintetemet. Szembenézek vele, és elámulok mennyire vonzó.
— Meg akarlak csókolni. — jelenti be, én pedig kikerekedett szemekkel bámulok rá. Megcsókolni? Engem? Ugyan miért?
— Mi? — lepődök meg. — d-de Hoseoknak azt mondtad, hogy max barátként tekintenél rám. — szomorodom el, amint eszembe jutnak korábbi szavai.
— Hazudtam neki. — mondja, engem pedig annyira levett a lábamról, csupán csak a közelségével, hogy hiszek neki. — Taehyung. — leheli a nevemet óvatosan. — most meg foglak csókolni. — vált át a hangja sokkal mélyebbre, és ajkait az enyémekre illeszti. Annyira sokkolt ez a dolog, hogy nem tudtam viszonozni azonnal, de végül rájöttem, hogy éppen Jungkook csókolt meg engem! Kim Taehyungot megcsókolta egy ilyen fiú! Az első csókomat lopta el, ami egyáltalán nem zavar, hiszen nagyon is tetszik nekem az idősebb, és örülök hogy vele történt meg ez a pillanat.
Egy idő után bátorságomat összegyűjtöm és visszacsókolok, erre a tettemre elmosolyodik, és kezeit lejjebb vezeti a testemen, egészen a derekamig. Én a nyaka köré kulcsolom a kezemet, és csak élvezem a tökéletes ajkait, amik az enyémekre tapadnak.
Egy kis idő után lihegve válunk el egymástól, én pedig felébredek a kezdetleges döbbenetből és azonnal pirulva nézek rá. Vajon érez irántam valamit? Vagy ez olyan, mint a kézfogós dolog? Csak random megtette, és nem számít neki semmit sem? A tekintetemet újra végig vezettem rajta, de semmire sem jövök rá, csak a csillogó szemeit nézem és kezdek elbizonytalanodni, amint kezeit elveszi a derekamról.
Most mi lesz velünk?
•••••••••• o m g
majd a következő részben mindenre megkapjáktok a választ <3
Szomorú hír —> 2 rész lesz még, és vége :(
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
