Tényleg a suli előtt várt engem. Ott állt az ajtó mellett, bár először nem vettem észre, csak akkor amikor lazán átkarolt.
— Készen vagy? — kérdez rá, én pedig bólintok egyet.
— Hova megyünk? — nézek fel rá félénken.
— Csak sétálunk, de mehetünk akár a városba is. — vonja meg a vállait, és elenged.
Nem akartam mondani neki, hogy mennyire gyűlölöm a várost. Mármint azt a részt, ahol sok ember van. Mindig megbámulnak, valamelyik bátrabb ember még be is szól nekem. Kívülről lehet úgy néz ki, mintha nem zavarna, de azok a szavak nagyon fájnak.
— Min gondolkozol? — kérdezi meg Jungkook.
— Semmi érdekesen. — lépkedek tovább mellette.
— Kocsival, vagy gyalog menjünk? — nem is tudtam, hogy vezet. Egyszer sem láttam még kocsival.
— Nekem mindegy. — elkezd random sétálni valamerre, majd hirtelen megtorpan én pedig szerencsétlen énemnek köszönhetően izmos hátának ütödöm. Vörös fejjel megyek arrébb tőle, ő pedig kuncogva figyel.
— Ne-ne haragudj... — mondom, ő pedig elém lép.
— Még ne durvulj. — harapja be alsó ajkát, amit eléggé vonzónak találok. Gondolom leesett neki, min agyalok, ugyanis vigyorogva folytatta a műveletet. Én pedig elnyílt ajkakkal figyeltem. — ha így folytatjuk, nem a városba megyünk, hanem a szobámba, szóval csukd be szépen azt a szexi kis szádat. — mondja. Tehát csukjam be a számat, vagy nem megyünk el együtt a városba. Azonnal engedelmeskedtem. Vele akartam lenni. Bár ezt nem vallanám be hangosan.
— Gyalog megyünk, mert utálok vezetni.
— Oké. — válaszolom, és csendben sétálok mellette. Kínos volt ez a halgatagság. Rosszul éreztem magamat, hogy nem tud velem beszélgetni, hiszen a barátaival mindig annyit nevet és viccelődik. Mellettem pedig csak sétál, és a gondolataiba mélyed. Nem vagyok a legjobb társaság az tuti. Idegesen gyűrögetni kezdem a pulcsim alját, mindent csak ne kelljen Jungkookon gondolkoznom. Megőrjit. Vajon miért hívott el? Lehet, hogy tetszem neki? A gondolatba is belevörösödtem, majd rájöttem, hogy ilyen biztosan nem lehetséges.
— Jungkook! Sziaa! — hirtelen jut el az agyamig a lány hangja, majd leesik, hogy a mellettem sétáló fiúnak szóltak, aki mintha meg se hallotta volna, megy tovább. Én óvatosan hátranézek és egy kedvesnek tűnő lányt látok, aki nehezen kap levegőt, de azért fut Jungkook után. Megtorpanok és a fiút is megállítom. Szegény lány sokat futott már így is.
— Pff. — néz előre a mellettem álló.
— Jungkooook! — ugrik a lány az említettre én pedig különös érzéssel nézek rájuk. Mikor merném megtenni ezt? Úgy soha, mert megszakadna tőlem. Ez a lány viszont hajszál vékony, passzolna a fiúhoz, ami miatt rosszul érzem magamat.
— Bocs, de te ki vagy? — néz végig rajtam a hosszú barna hajú lány.
— Öhm, Tae-Taehyung.
— Oké. És magunkra hagynál egy kicsit?
— Pe-persze. — sétálok el rögtön, majd vörös fejemet próbálom pulcsim újjába rejtegetni. Elég rossz érzés felesleges harmadiknak lenni.
— Állj meg. — ránt vissza Jungkook, és szorosan maga mellé húz, nekem pedig biztosan leállt egy pillanatra a szívem.
— Te meg takarodj. Nincs hangulatom hozzád. — mondja ki könyörtelenül a szavakat én viszont megsajnálom a lányt.— Ne. Nem kell elmennie, majd én megyek, úgyis...
— Nem. — vág közbe Jungkook, én pedig inkább befogom a számat. — mindketten megyünk. — fogja meg a kezemet, mire végigfut a testemen egyfajta bizsergés. Jó érzés, hogy engem választott, vagy mi...
A nap további részében elég jól éreztem magamat, sokszor megfogta a kezemet, amit nem tudtam hova tenni úgy igazából. Lehet mindenkivel ezt csinálja. Az agyam azt mondta, hogy szórakozik velem, de a szívemre hallgattam és csak élveztem a törődést, amit kaptam ettől a fiútól.
CIAO'
Újabb rész!
Hamarosan minden a helyére kerül, és alakulni kezdenek a dolgok, ezt megígérem!Jungkookot már én sem értem néha, pedig én írom a történetet :D
YOU ARE READING
ᴠᴋᴏᴏᴋ | ᴀᴢ ᴇᴍʙᴇʀᴇᴋ ɴᴇʜᴀ ᴠᴀʟᴛᴏᴢɴᴀᴋ
FanfictionTaehyung egy duci fiú, akinek meg kell küzdenie a sok gúnyolódval és az önutálatával. Bár az sem a legkedvezőbb neki, hogy Jeon Jeongguk tudomást szerez a fiú túlsúlyát okozó betegségről, majd sajnálni kezdi. "- Nem kell a színjáték, látom, hogy un...