Taehyung egy duci fiú, akinek meg kell küzdenie a sok gúnyolódval és az önutálatával. Bár az sem a legkedvezőbb neki, hogy Jeon Jeongguk tudomást szerez a fiú túlsúlyát okozó betegségről, majd sajnálni kezdi.
"- Nem kell a színjáték, látom, hogy un...
— Nem parancsolsz nekem, maradok és kész! — kiált fel Jungkook, majd levágja magát mellém. Nem hiszem el...
— Mit meg nem engedsz magadnak. Nem értesz a szép szóból? — áll elé idegesen Yoongi hyung.
— Ez neked "szép szó" volt? — röhög fel Jungkook. Én csak feszengve ülök a helyemen. Megint csak a szavaira gondolok, miért fáj ennyire?
— Gyerekesek vagytok. — jelenti ki Jimin, mire mindenki döbbenten néz rá. Főleg, hogy ezt két idősebb fiúnak mondta. Egyedül Jimin tudja megoldani ezt a helyzet, hiszen én még ránézni sem merek a mellettem kényelmesen ülő fiúra. Még nem is beszéltem vele soha.
Olyan reménytelen vagyok basszus...
— Milyen nagy szád lett mostanában. Vegyél vissza egy kicsit. — háborodik fel Jungkook.
— Eddig is ilyen volt. — neveti el magát Yoongi, én pedig félve állok fel a kanapéról. Végülis, most nem én vagyok a téma, nem? Simán elmehetek.
— Gyere Taehyungie, menjünk innen. Látod, YOONGI nem képes lerendezni a helyzetet. — néz ridegen Jimin a fekete hajúra, majd megragadva engem kezd el a termünk felé vonszolni.
Én nem tudom mi történt az életemmel, de eddig nagyon nem ilyen volt.
— Te, dagadék, azt hittem megölted magadat, fúj baszki, hogy lehet valaki egyre rondább? — hallok meg egy gúnyolódó hangot, amikor a folyosón sétálunk. Úgy látszik Yoongi nélkül nem a legbiztonságosabb.
— Hé, Zelo. — áll be elém Jimin. — adok neked egy ötletet, oké? Néz bele ma a tükörbe, vagy csinálj magadról egy képet, egy óra múlva lesd meg újra, látni fogod, hogy semmit nem változott. Mert olyan elbaszott vagy, hogy azon már az idő sem segíthet...
— Park Jimin az angyalka megszólalt. Mit kell állandóan a fogyatékossal lógnod? — kérdezi Zelo, mintha meg sem hallotta volna Jimin előző mondatát.
A szőke csak szemforgatva megy el a fiú mellett és tovább vonszol maga után.
— Ne is törődj vele Tae, ez egy degenerált faszkalap. — von vállat, és bevezet az osztályba. Valahogy így könnyebb túl tennem magamat az ilyen beszólasokon.
— Dehogy. Amit mondtam neki az csak ösztönözni fogja, hogy következőnek ne hagyja Jungkooknak ezt a videlkedést.
— E-engem a-annyira ne-nem zavart.
— Taehyung. — néz rám, majd megvárja míg leülök a padunkhoz. — neked tényleg tetszik? — már megint itt tartunk.
— Ne-nem tudom. — hajtom le kobakomat. Ő pedig elkezdi a hajamat simogatni, ami nagyon jól esik.
— Úgy érzem, mintha az öcsém lennél. Nem gondoltam volna, hogy komolyan mondtad ezt a "lehet tetszik" dolgot.
— Nem hiszem, hogy komoly. Mindig emlékezni fogok arra, régebben milyen durva szavakat vágott hozzám. Ezt nem fogom elfelejteni neki. — motyogom. — de az új, kedvesebb Jungkook, valahogy megtetszett.
— Megértem. De szerintem őt is érdekled. Most is csak miattad jött oda csinálni a nagymenőt. — röhögi el magát. Vajon tényleg miattam?
Biztos csak sajnál, mint már említettem, amióta tud a betegségemről csak azóta viselkedik így. Előtte ő volt velem a leggonoszabb. (írói megjegyzés.: emberek! ennél a szónál nagyon gondolkoztam, de ugye hogy nem illene Taehyung gondolataiba, hogy "legbunkóbb" vagy "legköcsögebb"? :D )
— Kétlem. Hallottam mit mondott rólam, nem érdeklem, max egy barátnak, vagy annak se tartana. — válaszolok végre Jiminnek.
— Mit hallottál? — kérdezi meg egy mély hang mögöttem.
Várjunk...
JUNGKOOK?!
Köszönöm szépen hogy elolvastad! —————————————— CIAO! /\ A következő részre készüljetek fel! Csak előre szólok :D Nagyon furcsa és aranyos keverék lesz, mindegy majd meglátjátok *.* /\
Cuki Yoongi csak úgy.:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
