Meg szerettem volna várni, amíg minden diák elhagyja a termet, de a tanár kiküldött, mert Jiminnel és Wonhoval akart beszélni.
Bevallom őszintén, hogy remegtem amikor a folyosóra léptem. Ennyire nem féltem még soha. Nem tudtam, hogy Hoseok mikor fog letámadni, vagy Jungkook mit akarhat tőlem. De... szerencsére nem ők találtak meg, hanem Yoongi.
— Szia bambi. — köszön rám gúnyosan vigyorogva. — hol van a szőkeség? — kérdezi kíváncsian.
— A-a ta-nár... — szedd össze magad Taehyung! Ne dadogj te szerencsétlen! — A tanár miatt bent kellett maradnia.
— Mit csinált?
— Megvédett, egy másik diákkal szemben, ezért a tanár most pipa rá.
— Várj itt bambi! — jelenti ki dühös hangon. — az én Jiminemet egyik tanár sem fogja akadályozni! — kiált fel a folyosón, mire mindenki megtorpan egy kicsit. — rühes banda... — motyogja Yoongi és elindul a termünk felé, de még visszakiált nekem. — bambi el ne mozdulj, vagy baj lesz.
Ezek után még egy lépést sem mertem tenni. Sokan nézegettek és nevettek rajtam, de legalább nem szavakkal bántottak, vagy nem úgy hogy halljam őket.
Ez még mindig a jobbik eset.Yoongitól mindenki félt, ezért hosszú ideig nem jött oda senki hozzám, de miután látták, hogy az idősebb nem jön vissza egyhamar, oda jött hozzám egy elég magas srác. Vele még nem talakoztam.
— Helloka. — villantja meg mosolyát. Kezdek aggódni, ugyanis nem a legszimpatikusabb. Feszengve állok mellette, és annyira kínos ránézni, hiszen nagyon vékony... Mellette én egy húsgolyó vagyok. — mennyiért vállalsz egy estét? Nem lehetsz túl drága... — nyalja meg a szája szélét, majd alsó ajkaiba harap.
Ez meg mit jelent? Mi az, hogy mennyiért vállalok egy estét? Mit lehet este csinálni? Vagy ez mi?
— Tessék? — nézek rá értetlenül.
— Mennyiért adod magad egy estére.
Mire kellek neki? Valami munka ez? Komolyan nem tudom mire gondol. Valaki magyarázza már el!
— N-nem értem... — jövök zavarba, amiért ennyire idióta vagyok.
— Ezt vehetem annak, hogy ingyen adod magadat szívi? — mondja, majd közelebb lép hozzám.
— Mit adok ingyen? — kérdezek vissza értetlenül.
Ez meg miről dumál?!— Jaehyun miről beszéltek? — lép mellém hirtelen Jungkook én pedig rögtön a földet kezdem el vizslatni. Valahogy el kellene menekülnöm... biztos ideges a tegnapi miatt. Ki tudja most mit vág a fejemhez. Bár... azt megkérdezhetném tőle, hogy mi az, hogy "mennyiért adom magamat egy estére", de most komolyan?
Ez valami munka lenne?— Jk, csá. — köszön vissza ezek szerint Jaehyun. — csak a húsimmal üzletelek, extrás dolgokról.
— Mivan? — akad ki Jungkook. Most mi történik? De komolyan? Milyen extrás dolgok?
— Jól hallottad. Ez a kis ducimaci ingyen is vállalja... — hirtelen felnézek és látom, hogy engem mér végig. Mit vállalok ingyen? Kérdezném meg, de Jungkook közelében nem merek megszólalni.
— Kötve hiszem, na akadj le róla. Ne szórakozz a kicsikkel.
— Ne játszd itt a hőst, te ugyanúgy játszol vele, mint az egész iskola. — von vállat Jaehyun, akit bámulok már egy jó ideje. Egy szót sem értek abból, amit mondanak.
— Hagyd békén őt, felfogtad bassza meg?! — hallom meg Jungkooknak egy elég ijesztő hangját, kicsit Yoongis volt. Ijedten lépek hátra a két fiútól, majd elkezdem vizsgálni a folyosón álldogáló embereket, hátha meglátom Jimint és Yoongit.
Szerencsére sikerrel járok, ugyanis nevetve lépnek ki a termünkből. Integetek Jiminnek, mire ő ijedten bámul rám és a két másik fiúra.
— JEON JUNGKOOK, LEE JAEHYUN! — kiáltja el magát és mérges tekintettel jön felénk, Yoongival együtt.
Köszönöm hogy elolvastad! Remélem tetszett!🙂
Itt pedig egy aranyos Yoongi látható, mert.. miért ne?
YOU ARE READING
ᴠᴋᴏᴏᴋ | ᴀᴢ ᴇᴍʙᴇʀᴇᴋ ɴᴇʜᴀ ᴠᴀʟᴛᴏᴢɴᴀᴋ
FanfictionTaehyung egy duci fiú, akinek meg kell küzdenie a sok gúnyolódval és az önutálatával. Bár az sem a legkedvezőbb neki, hogy Jeon Jeongguk tudomást szerez a fiú túlsúlyát okozó betegségről, majd sajnálni kezdi. "- Nem kell a színjáték, látom, hogy un...