,,- Elmondhatok egy titkot?
- Igen. - nézek rá várakozóan.
- Én sem szeretem, ha megérintenek. - görbülnek felfelé ajkai, és csak most tűnik fel mennyire hasonló a mosolyunk, egyik sem őszinte."
Lehet boldog két olyan személy, akik egész életükbe...
Az alvás számomra lehetetlen. A fájdalom miatt képtelenség. Míg az igazi bűnös nyugodtan alszik, addig én csak mereven fekszek és nézem a sötétséget. Csak az maradt nekem.
Egy idő után elkezdtem Yoongin gondolkozni. Vajon undorodna tőlem, ha megtudná mi történik velem igazából? Nem keresne soha többet? Nem tudom mit csinálna, de mindenképpen szükségem van rá. Egy kis ideig biztosan.
Úgy felhívnám, talán megnyugtatna. Mondana nekem valami kedveset én pedig boldog lehetnék, csak egy kicsit is. Nem vágyom másra amúgy sem.
Hajnali 5 volt, amikor a nagybátyám telefonja csörögni kezdett. Rögtön lehunytam a szemeimet, hogy alvást színleljek. Valószínűleg bejött, mert nem szólt nekem egy szót sem.
— Mivan? — ordít bele a készülékbe, erre egy kicsit összerezzenek, de gondolom háttal ül nekem az ágyon, ezért nem látott semmit. — Ne legyél balfasz! Vasárnap van bassza meg! Nem dolgozok! Mi az, hogy kirúgsz? Jó nyugodjál már meg! 15 perc és ott vagyok! — csapja le a telefont az éjjeliszekrényre, legalábbis a hangokból ezt szűrtem le. Csodás, legalább elmegy dolgozni, mára megúsztam. Legalábbis kevessél, miután lebaszta a drága mobilját, rögtön engem kezdett el szapulni, majd durván szívni kezdte a nyakamat, ezt viszont nem bírtam, muszáj volt ellenkeznem.
— Neh... hagyd abba! — nyöszörgöm a fájdalom miatt.
— Kuss legyen! Ezért jövő héten megbaszlak egy nap ötször te nyomorék! — kezd el üvöltözni utoljára, majd teljes erőből csapja be az ajtót. Mikor ezt meghallom rögtön a nyakamhoz kapom a kezemet.
— Áh. — nyögök fel, amint hozzáértem a kiszívott részhez. Sírva keltem ki az ágyból, mint mindig, majd semmit sem kezdve magammal rohantam ki a házból. Minél kevesebb időt töltök bent, annál hamarabb nyugszom meg. Hétfőre jól leszek. De csak Yoongi miatt. Nem akarom, hogy így lásson. Még én sem merek tükörbe nézni.
| — időugrás — |
Vártam, hogy találkozzunk, amin még én is meglepődtem. Nem voltam biztos benne, hogy ez egy randi, mivel nem volt hivatalosan kimondva, de szerintem Yoongi is annak veszi. Egy aranyos pöttyös inget vettem fel, amit már 3 hónapja nem viseltem. Most tökéletes lesz. Egy fekete nadrágot és cipőt kaptam még magamra, majd elindultam fél órával a találkozó előtt.
Nem néztem a tükörbe. Nem akartam látni milyen borzasztóan néz ki a nyakam. A hajamat vaktában megigazítottam, és ennyi volt a külsőmmel való törődés. Nem is bírtam volna mást csinálni, aki ronda, az ronda is marad.
Meglepetésemre Yoongi már a cukrászda előtt várt rám. Kedves mosollyal fogadott, ami egész őszintének tűnt. Én visszamosolyogtam rá, és látszott rajta, hogy szeretne megölelni. Hagyjam neki? Végülis, ő nem taszít, inkább vonz.
Én öleltem meg őt. És életem legjobb döntése volt. Az illata... megint kitörölte az összes negatív gondolatomat, csak őt láttam magam előtt, teljesen megnyugodtam.
— Azt hittem utálod, ha megérintenek. — néz rám furcsán, de látszik a szemén, hogy ezerszer jobb kedve van.
— Elvileg te sem szereted. — lépek el tőle egy picit. Azért, egy kicsit megijesztett, hogy meg mertem ölelni, de lehet ez egy jó dolog számunkra.
— Igaz. — von vállat mosolyogva.
Az a mosoly addig az arcán is marad, amíg le nem ülünk, és rálátást nem kap az egész valómra. Miután végigmér, ajkait lebigyeszti és kedvetlen lesz. Igazam volt, mindig is tudtam, hogy undorító vagyok, mit gondoltam? Hogy Yoonginak tetszeni fogok? Látom a szemében, hogy csalódott bennem.
••••••• Sziasztok, remelem tetszett az újabb rész^.^
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
