,,- Elmondhatok egy titkot?
- Igen. - nézek rá várakozóan.
- Én sem szeretem, ha megérintenek. - görbülnek felfelé ajkai, és csak most tűnik fel mennyire hasonló a mosolyunk, egyik sem őszinte."
Lehet boldog két olyan személy, akik egész életükbe...
Lehajtottam a fejemet, hogy ne lássa a könnyeimet, amik megállíthatatlanul folytak lefelé az arcomon. Annyira naiv voltam. Elhittem, hogy Yoonginak tetszem, én idióta.
— Jimin, ugye nem sírsz? — hallom meg a hangját. Csak megrázom a fejemet. — akkor néz rám. — kér meg egy jelenleg teljesíthetetlen dologra. — ne sírj, nem szeretem, ha szomorúak az emberek. — motyogja és a kezemért nyúl, egy pillanatra elbizonytalanodhatott, mert nem azonnal szorított rá a kicsi kézfejemre.
— Undorodsz tő-tőlem? — kérdezem meg őszintén, majd sírva nézek fel rá. Jobb lesz, ha kimondja. Legalább meghallom az igazságot egy olyan ember szájából is, akinek érdekel a véleménye.
— Dehogy! — tiltakozik azonnal. — pont ellenkezőleg. Nagyon is kedvellek, csak... látom van valakid... meg minden, és ez így kicsit kínos...
— Mi? — lepődök meg. — nincs senkim. — vonok vállat.
— Izé, akkor a nyakaddal mi a helyzet? — kérdezi meg.
A nyakam. Észrevette. Tehát ennyire látszik. A nagybátyám tönkretette életem első randiját. Mit is vártam, hiszen az egész jövőmet ő irányítja, én csak egy porszem vagyok a nagyvilágban, ami bármikor eltűnhet. A szabadságérzet számomra idegen.
— Én most hazamegyek. — szipogom, mivel muszáj lesz eltűnnöm innen. Érzem, hogy sírni fogok, és nem akarom, hogy lássa a gyenge oldalam, az igazi énemet. — Sa-sajnálom. — könnyezek be megint és gyorsan felpattanok az asztaltól. Mindent elrontottam.
A cukrászdából kiérve csak pár métert sétáltam arrébb, de nem bírtam sokáig, összeestem. Bár teljesen magamnál voltam, a testem valamiért feladta.
— Jimin! Jimin! — hallom meg a szép hangot. Nem kellene így látnia. Megpróbáltam felállni, de lehetetlennek bizonyult. — Minden rendben lesz. — guggol le elém. — ne haragudj rám.
— T-te ne ha-haragudj, egy nyomorék vagyok! — kiáltok fel hangosan, miközben könnyeimet próbálom visszatartani.
— Nem vagy az. Egyáltalán nem vagy az. — mondja, én pedig próbálnék neki hinni, de nehezen megy. — ne ülj itt, gyere a közelben lakom. — fogja meg a kezemet és felhúz maga mellé. A lábaim még mindig gyengék voltak, ahogyan az egész testem is, ezért Yoonginak dőltem.
— Nem bánod, ha viszlek? — kérdezi meg, én pedig csak bólintok neki biztatás képpen. Egy könnyed mozdulattal már a karjaiban találtam magamat. Azt hittem a hátán fog vinni, de így ezerszer jobb.
— Figyelj, én csak féltékeny lettem. Nehéz bevallani, de az voltam, vagyis az vagyok. Ugyanis nem tudom miért van egy szívás folt a nyakadon.
— Meg-megértelek. — sírok továbbra is, egyszerűen nem bírom ki. Szörnyű ahogyan a gondolataim egymás ellen harcolnak. Egyszer Yoongi képe lebeg előttem, utána meg a nagybátyámé. — n-nem ke-kell ked-kedvesnek lenned ve-velem.
— Nem tudnék máshogy viselkedni, csak kérlek mond el miért van az a szörnyűség a nyakadon és minden rendben lesz. — suttogja, majd bizakodva néz rám.
— É-én... — képes lennék elmondani neki? Hiszen alig ismerem. — elmondom, ha meg-megígérsz valamit. — nézek fel rá, miközben mellkasához bújok mégjobban. Egy kis ideig biztonságban akarom érezni magamat.
— Akármit megígérek, csak mond el. Tudni akarom.
— Ne hagyj el, miután megtudsz mindent. — jelentem ki kicsit félve, túl nagy kérés lenne?
/\/\/\/\/\/\
Sziasztok! Remélem tetszett az újabb rész ^.^ mostantól jobban elkezdődik a történet majd >.< Köszönöm hogy elolvastad ~.~
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
