,,- Elmondhatok egy titkot?
- Igen. - nézek rá várakozóan.
- Én sem szeretem, ha megérintenek. - görbülnek felfelé ajkai, és csak most tűnik fel mennyire hasonló a mosolyunk, egyik sem őszinte."
Lehet boldog két olyan személy, akik egész életükbe...
Szerettem volna az egész történet elmesélni neki, ezért a korábbi taktikámat használva egy messzebbi fotelbe ültem. Ezt azonnal megbántam, mert betegesen vágytam a fiú közelségére. Egyszerűen nem tudtam ellenállni neki, furcsa és jó érzés volt, ha megérintett, hiszen nem undorodtam tőle, és ki akartam tapasztalni milyen ez az érzés. Ezért egy pár perc után mellé ültem, ő pedig boldog mosollyal fogadott.
— Készen állsz arra, hogy elmond? Hidd el, segíteni fogok mindenben. — teszi az egyik kezét a kanapéra, egyenesen mögém. Bólintok, majd egy nagy sóhaj után belekezdek. Végre valahára beszélni akarok, őszintén.
— 2 éve történt, hogy a szüleim és a testvérem meghalt. Egy balesetben. Én is velük voltam, és egyedül éltem túl. Ezután pszichológushoz jártam, ami nagyon sokat segített nekem. Nagy nehezen túltettem magamat rajtuk, nem teljesen, de már sokkal jobban vagyok, ha rájuk gondolok. Már nem kezdek el rögtön pánikolni, hogy nincsenek velem. — mondom el egyhúzamra az első szörnyű pillanatomat.
— Tudom, hogy nem ér semmit, de tudnod kell, hogy a családod biztosan vigyáz rád továbbra is. — teszi karjait már a derekamhoz, ami egyáltalán nem zavar, sőt, erőt ad. — nem érdemelték meg a halált, de annak örülök, hogy már jobban vagy, csodás hogy képes voltál egyedül megbirkózni ezzel az egésszel.
— Ott volt a pszichológus szóval...
— Igen, de az akaraterő nem az övé volt, nem ő vett rá, hogy boldogabb akarj lenni.
— Lehet, de ez már nagyon régen volt. Legalábbis két év nekem hosszú idő. — Yoongi csak bólint, majd kíváncsian néz rám. Most jön a neheze. Ezt közölni nagyon kínos lesz, hiszen soha nem tudtam kimondani ezeket a megalázó szavakat, mégha egyedül voltam, akkor sem. Már készen állok mesélni neki, de nem tudom milyen reakciót várjak tőle.
— Kicsim. — hív megint a becenevem, ami megmelengeti a szívemet. Vajon akkor is így fog hívni, ha megtudja mire készülök napok óta? Nem hiszem, gyűlölni fog, de nekem minden perc megéri jelenleg. Szükségem van rá. — tudom, hogy mi következik most. — nagy levegőt vesz, úgy mint én nemrégiben. —ki van szívva a nyakad, nagyon durván. Félsz az érintésektől, bár én kivétel vagyok ezek szerint. — mosolyodik el rövid ideig. — csak mond ki, nem leszel ettől a dologtól kevesebb. Csak erősebbé tesz, majd ha megosztod valakivel. Én pedig mindenben segíteni fogok, és együtt megszabadulunk attól az embertől, aki ezeket teszi veled. — könnyes szemekkel nézek rá, már most. Nem hittem volna, hogy ilyen szépen mondja el a véleményét az egész dologról. Tényleg jó ember. Túl jó.
— A-a... — közelebb húz magához, én pedig már rég az ölelésébe rejtőztem volna, ha ki merném mondani végre a legféltettebb titkomat. — a nagybátyám... a nagybátyám teszi ezt velem, már egy éve. — zokogok fel, és akkora kő esik le a szívemről, hogy megérzem azonnal a gyökeres változást magamon és Yoongin is. Ugyanis az idősebb nagy valószínűséggel megdöbbent, hogy a rokonom erőszakol meg, és tesz tönkre.
— Én... én többet nem engedlek a közelébe. — szorít magához a vanília illata pedig erősen áramlik felém, ami már most felér egy megnyugvással. — Mostantól velem maradsz. Nem bánthat többet. — simogatja meg a hajamat. — Jimin, tudom nem a legjobb pillanat, de azt hiszem szeretlek.
•••• CIAOOO
Akinek van kedve, lesse meg a legújabb könyvemet!:) Már fent van az "első rész"💕
Haaat, Yoongi túl jól időzített ^.^ Remelem elveztetek, hamarosan jön a következő rész 🙏🏻❤️
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
