,,- Elmondhatok egy titkot?
- Igen. - nézek rá várakozóan.
- Én sem szeretem, ha megérintenek. - görbülnek felfelé ajkai, és csak most tűnik fel mennyire hasonló a mosolyunk, egyik sem őszinte."
Lehet boldog két olyan személy, akik egész életükbe...
Kimondta azt a szót, ami egy ideje megfogalmazódott bennem is, csak gyáva voltam bevallani. Azt hittem képtelen leszek gyengéd érzéseket táplálni egy ember iránt, de ez gyökerestül megváltozott, amint belépett az életembe Min Yoongi.
Az első ember, aki képes volt egy perc alatt megnyugtatni, aki tökéletesen átadja a zenén keresztül az érzéseit, aki megbízik bennem, aki elfogad engem a hibámmal együtt, aki vigyáz rám és próbál megóvni, aki szerelmes lett belém, ronda külsőm, és megtört személyiségem ellenére.
— Én is szeretlek. — ölelem tovább. — de a nagybátyám tart életben. Ő fizeti nekem a lakást, ha nem lenne, már az utcán élnék, ahol sokkal, rosszabb sorsom lenne.
— Akkor hozzám költözöl. Nem kell velem aludnod, ne aggódj. Viszont a nagybátyád nem fog többet hozzád érni, még látni sem. Mert rohadtul megbocsáthatatlan, amit veled művelt. Örülhet, ha ennyivel megússza. Gondolkoztál azon, hogy feljelented? — csak aprót bólintok
— Az a baj, hogy ügyvéd. Nekem pedig semmi bizonyítékom sincsen.
— Nem elég bízonyiték az, amit a testeden hagyott az az undorító féreg? — kérdezi meg ingerülten, én pedig megrázom a fejemet.
— Nem hinnének nekem. — nézek fel csillogó szemeibe, ő pedig abbahagyja a beszédet, és engem néz őszinte szeretettel. Annyira jól esik. Szívem szerint egész életemben a társaságát élvezném, de nem tehetem meg. Képtelen lennék rá. Túlságosan sok dolog történt ahhoz, hogy erős maradjak. Már így is teljesült az egyetlen célom. Elmondtam valakinek, hogy mi történik velem. Így nyugodtabban ülök most mellette, őszintén beszélhetek valakivel.
— Rendben, de ne hagyjuk, hogy a nagybátyád abban a tudatban éljen, hogy még a házban vagy. Valahogy el kell neki mondani, hogy rohadtul nincs szükséged a segítségére többet, és saját életet kezdtél. — mondja ki a teljesen normális gondolatait.
— Szerinted nem lesz dühös? — kérdezek rá félve.
— Nem különösebben érdekel, ha annyira veszélyes, testőrt bérelek melléd, vagy nem tudom, csak hagyjon békén téged, szenvedtél eleget Jimin. Mindenkinek jár a boldogság. — mondja a szemembe a szavakat, amiket nem tudok elhinni. Nekem nem jár. Ezt már észrevettem. A nagybátyám örökre kísérteni fog, soha nem hagy majd békén. Ott lesz a rémálmaimban, a gondolataimban, mindenhol megjelenik. Örökre a testemen lesznek a hegek, és a fájó pontok, ahol bemocskolt.
— Ne agyalj ennyit. Csak hívd fel és közöld vele a tényeket. Le fog szállni rólad ezek után. Nálam nem találhat meg, nincs mitől félned.
Szép lezárás lenne, ha beolvasnék egyet a nagybátyámnak, de semmi erőm hozzá. Nem akarom többet hallani a hangját, nem akarok többet rá gondolni, meg akarom szüntetni ezeket a dolgokat. El akarok tűnni.
— Nem megy. — bigyesztem le az ajkaimat, még mindig Yoongi ölelésébe burkolózva. Még egy kicsit kiélvezem ezt a helyzetet. — sajnálom, de képtelen vagyok rá.
— Igazad van, hülye ötlet volt. De valahogyan meg kell tudnia, hogy nem fog többet hozzád érni. Szeretném, ha rosszul érezné magát, legalább egy kicsit.
— Semmi empátia nem szorult abba az emberbe, nem érdekli mi történik velem. — válaszolom kimért hangon.
— Csessze meg magát, akkor én elmondom neki! — kiált fel Yoongi. — örökké gyűlölni fogom, amiért ezt tette veled, a minimum, hogy megtudja nincs már joga téged kihasználni. Add ide a telefonodat, kérlek. — nyújta felém a kezét, én pedig készségesen adom neki. Yoongi ezután dühösen elvonul engem egyedül hagyva, és gondolom felhívja a legundorítóbb, egyetlen élő rokonomat, aki miatt meg akarok halni.
••••••
CIAO
2 rész és véget ér a Story:( remélem nem lesz csalódás a vége, mert ettől félek a legjobban ^.^
köszönöm, hogy olvastok tőlem!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
