,,- Elmondhatok egy titkot?
- Igen. - nézek rá várakozóan.
- Én sem szeretem, ha megérintenek. - görbülnek felfelé ajkai, és csak most tűnik fel mennyire hasonló a mosolyunk, egyik sem őszinte."
Lehet boldog két olyan személy, akik egész életükbe...
— Ne néz így. — dől hátra a székében. — azt hittem észrevetted, hogy folyton miattad jártam oda.
— Én nem is tudtam, hogy ott vagy. A veszekedésetek után vettelek észre, sajnálom. — nézek rá szomorúan.
— Ne kérj bocsánatot emiatt. Jaemin bújtatott el egyfolytában. Nem akarta, hogy találkozzak veled. — vonja meg vállait, én pedig meglepődöttségemet elrejteni sem tudom.
— Ezt nem értem. — bigyesztem le ajkaimat.
— Tudod, megmondta az időpontot, mikor jöhetek csak a zongorához. Egy ideig nem sejtettem miért csinálja ezt, majd megláttalak téged. Ez volt másfél hete. — gondolkozik. — Jaemin beszélt hozzád, te viszont alig-alig válaszoltál. Észrevettem, hogy néz rád. Majd észrevettem, én hogyan nézek rád. Ebből lettek a bajok.
— Micsoda? Hogy nézett rám?
— Mint egy szerelmes tini. — forgatja meg szemeit. — tudta, hogy egyszer feltűnsz nekem is... — kicsit zavarba jött, ezért elfordítja a fejét. — ne ítélj el, de teljesen az ideálom vagy. Egy aranyos koreai fiú, aki vékony és szép, tiszta tekintete van. Szereti a zenét és különös kisugárzása van. — kezd el ábrándozni. — oké, ez nagyon kínos. — temeti tenyereibe hófehér arcát.
— Nem az. — mosolyodom el. — örülök, hogy ezt gondolod rólam.
— Attól még ciki. — kezd el nevetni. — mindegy. Tehát Jaeminnek hamar leesett mi jár a fejemben, eléggé régóta ismerjük egymást, szóval túl átlátszó volt a helyzet. Ezután kezdte bevezetni a szabályokat, miszerint csak 6 után jöhetek a boltba, nehogy találkozzunk egymással.
— Úristen. — motyogom. — ez kissé beteges. — támaszkodom az asztalra, majd próbálom feldolgozni a sok információt.
— Tudom. — néz megint rám. — egyik nap dühös voltam, és le kellett vezetnem a feszültséget, ezért keveredtem a boltba sokkal hamarabb, ekkor találkoztunk. — mosolyodik el, mintha ezer éve történt volna az eset. Tetszik, hogy ilyen nosztalgikusan gondol vissza rá.
— Köszönöm, hogy elmondtad. Én teljesen idióta vagyok... — jelentem ki. — semmit sem észleltem ebből az egészből.
— Ne magadat ocsárold. — néz rám, és elkezdi összetenni az idő közben üressé vált tányérokat. Én is segítek neki, de a beszélgetés nem szakad meg. — te mennyire kötődsz ahhoz a bolthoz?
Ez egy nagyon nehéz kérdés volt számomra. Egy pár napja megkérdeznek biztosan azt mondom, hogy az elsőszámú otthonom, de Yoongi monológja után el kellett gondolkoznom pár dolgon. Főleg Jaeminen és a zenén. Jaemin viselkedés beteges, és nem tudom elfogadni miért nem akarta, hogy Yoongival találkozzak. A zene pedig mindenhol megtalálható, nem csak abban a boltban. Számomra ez a fiú mellettem a zenével kapcsolódik össze, hiszen a zongorát hallgatva csak jó érzések kavarogtak bennem, Yoongi jobban megnyugtat, mint a zene. Talán ő már fontosabb nekem, mint az az üzlet.
— Nem megyek oda többet. — teszem le az üres tányérokat a konyhába, Yoongi pedig félve pillant rám, a szomorúság vagy hazugság bármiféle jelét keresve.
— Komolyan? — ereszt ki egy sóhajt, mintha megkönnyebbült volna.
— Igen. Nincs szükségem a feszültségre. — nézek rá, majd elindulok kifelé a kabátomat felkapva. — menjünk, vedd meg azt a csodás hangszert. — ejtek meg egy mosolyt, amit Yoongi előszeretettel viszonoz.
Úgy érzem most minden könnyebb, de nem vallom be magamnak, hogy elrejtem a mérhetetlen fájdalmamat. Ez lesz az én vesztem, ezért nem lehetek felhőtlenül boldog.
•••••••
Jaj. Jönnek hamarosan az igazán meghatározó részeket (:(
De itt egy cute Yoongi, szóval mindenki legyen boldog <3
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
