,,- Elmondhatok egy titkot?
- Igen. - nézek rá várakozóan.
- Én sem szeretem, ha megérintenek. - görbülnek felfelé ajkai, és csak most tűnik fel mennyire hasonló a mosolyunk, egyik sem őszinte."
Lehet boldog két olyan személy, akik egész életükbe...
— Ne hagyj el, miután megtudsz mindent. — jelentem ki kicsit félve, túl nagy kérés lenne?
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
— Ezt nem is kellett volna kérned. Látom rajtad, hogy komoly dolog. Nem foglak elhagyni. — húz jobban mellkasához, én pedig ejtek egy halvány mosolyt, amit ő nem lát, tehát ha annyira "hamis" lenne nem is kellett volna erőlködnöm.
— Na itt vagyunk. — tesz le egy rövid időre a földre, én pedig megnézem hova jöttünk.
— Oh. — reagálok teljesen normálisan Yoongi házára. Nem tudtam, hogy ilyen jól él, semmit sem tudok róla, mármint a személyiségéről már megtudtam pár dolgot, de a magánélete teljes sötétség maradt, egyelőre. — szép ház. — nyerem vissza a hangomat, amit a csodálat vett el.
— Köszi, de én nem szeretem. Túl nagy. — von vállat. Bárcsak nekem is ez lenne a legnagyobb problémám. Újra a karjaiba kap én pedig döbbenten nézek rá.
— Már jobban vagyok. — mondom ki, hátha letesz. Kicsit zavarba jöttem.
— Nem baj, nem kockáztatunk. Mellesleg jó érzés téged cipelni. — nevet fel.
— Köszi, ilyet még nem mondtak nekem. — mosolygok rá.
— Amúgy, nálam alszol? Mert eléggé késő van, és nem szeretek ilyenkor vezetni, téged meg nem engedlek el egyedül az utcára...
— Yoongi. Nem kell túlreagálni, ha nem dobsz ki a történetem után, akkor maradok. — vonok vállat, majd sóhajtok egyet, amint letesz már véglegesen.
— Nem doblak ki. Képtelen lennék rá. — néz rám, és végre kinyitja a bejárati ajtót. A ház belülről is tökéletesen fest, de nem erre koncentráltam. Tényleg el fogom neki mondani? Felesleges lenne hazudni, de mégis hajlok a füllentés felé.
— Ülj le nyugodtan, hozok egy pohár vizet. Nyugodj meg, rendben? — viszgálja meg az arcomat, majd a kezemet megfogva szorít rajta egyet.
Ez a mozdulat nem fájdalmas volt, hanem kellemes. Hiszen látta rajtam, hogy mennyire agyalok, és biztatni próbál. Muszáj vele őszintének lennem. Megérdemli. Nehéz lesz beszélni a múltamról, viszont úgy érzem bízom benne. És megígérte, hogy nem hagy el.
Nem is tudom hogyan kezdjek neki az egésznek. Gondolom a szüleim és a nővérem halála lenne az első pont, ebbe már belenyugodtam. Sokat sírtam miattuk is, de túl kellett tennem magamat. Nem szerettem volna a depresszió mély zugában kalandozni és ez ellen tettem is.
— Tessék. — rakja le elém a vízzel teli poharat Yoongi.
— Köszi. — óvatosan belekortyolok, majd hátradőlök a kanapén. Egész kényelmes, még a hátam sem fáj amikor neki dőlök a háttámlának. — Tudod... — kezdek bele a mondandómba. — senkinek sem meséltem erről, ez... nagyon bonyolult és nehéz... és... — a hangom már most elcsuklott. Nem hiszem, hogy végig tudom mondani az egészet, hiszen nem állok rá készen, úgy igazán.
— Jimin, annyit mondasz el amennyit akarsz, nem sietünk el semmit sem, oké? — kérdezi, majd közelebb ül hozzám és óvatosan átkarol, nekem nem is kell több rögtön karjai közé bújok.
— Mi lenne, ha először én mesélném el azt, hogy miért nincs mellettem a családom? — kérdezi meg, én pedig félve nézek rá. — nyugi, ezt a storyt sokan tudják, és már nem fáj annyir. — vonja meg vállait, és miközben mesél nem enged el.
Meg tudnám szokni ezt az érzést.
———————— Sziasztok! Hamarosan ki fognak derülni a dolgok, remélem várjátok^.^ Köszönöm szépen, ha vegigolvastad!
Egy kis JM&Jk :3 (csak random)
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
