Hazugságok árnyékában / South Park Fanfiction

1. rész

-Kelly, kicsim. Segíts légyszi-kiabált anya, mikor hozott egy nagy dobozt, ami tele volt az én cuccaimmal.
-Megyek anya-szóltam vissza, majd a költöztető autóhoz mentem, ahonnan kivettem egy kisebb dobozt, amit elbírtam.
Igen. Költöztünk. California-ból költöztünk ide Colorado-ba, apukám munkája miatt. Apukám Ed Blye, anyukám Karen Blye, én pedig Kelly Blye vagyok, 17 éves.
A kezemben lévő dobozt az új szobámba vittem. Hát... Nagyobb mint az előző.
-Kicsim. Miután végeztünk átmegyünk a szomszédokhoz-közölte anya.
-Ne már... Nem akarok-nyavajogtam.
-Kelly. Így illik. Jessica-ék is bemutatkoztak nekünk még California-ban
-Igen. De Jessica egy öntelt ribanc volt-akadtam ki.
-Kelly. Nem illik így beszélni róla-szidott le anya.
-Bocsi. Az igazat mondom-fontam magam előtt karba a kezem.
-Jó. Pakoljunk ki, aztán átmegyünk a szomszédhoz-közölte anya.
-Ahj oké-adtam meg magam-Anya. Apa mikor jön haza?-kérdeztem.
Apukám mindig üzleti utakon van.
-Két hét múlva-mondta anya.
Kb. Két óra múlva meg is voltunk a pakolással.
-Akkor mehetünk a szomszédokhoz?-mosolygott anya.
-Mehetünk-sóhajtottam.
Kontyba fogtam szőke hajamat, és felvettem a sapkám. Föl vettem a kabátom, és indultunk is. Egy sötétzöld ház elé értünk, ahol anya megnyomta a csengőt. Egy nő nyitott ajtót.
-Jó napot kívánok. Én Karen Blye vagyok, ő itt a kislányom Kelly Blye. Most költöztünk ide South Park-ba-mutatkozott be anya.
-Jó napot. Én Sharon Marsh vagyok. Örülök az ismerettségnek. Jöjjenek be-hívott be minket Mrs. Marsh.
-Stan. Gyere le. Vendégeink vannak-kiáltott a nő.
Amint ezt kimondta egy velem egy idős piros pompomos, kék sapkás fiú jött le.
-Ő Stan Marsh-mutatta be a gyerekét.
-Jó napot-köszönt Stan.
-Vacsorázzanak velünk Mrs. Blye-mondta Mrs. Marsh.
-Ugyan. Hívjon csak Karen-nek-mondta örömmel anya.
-Rendben Karen. Stanley, ismerkedj meg Kelly-vel-mondta Mrs. Marsh.
-De anya. El akartunk menni Kyle-al, Kenny-vel meg Cartman-nel moziba-mondta (ezek szerint) Stan.
-Stan. A kis barátaid várhatnak-mondta egy férfi-Jó napot. Randy Marsh vagyok-mutatkozott be.
-Jó napot. Én Karen Blye vagyok, a kislányom pedig Kelly Blye-mutatott be ismét.
-Örülök, hogy megismerhettem Önöket-mondta Mr. Marsh.
-Anya. De már hetek óta tervezzük a mozizást-győzködte tovább az anyját Stan.
-Jó, de akkor vidd magaddal Kelly-t-mondta Mrs. Marsh.
-Ugyan Mrs. Marsh. Nem kell. Érezzék jól magukat együtt, ha már megbeszélték-mosolyogtam.
-Hát rendben. Viszont Kelly. Te is a South Park-i iskolába fogsz járni?-kérdezte.
-Igen-feleltem.
-Stan szívesen segít neked beilleszkedni. Ugye Stan?-nézett a fiára.
-Aha-mondta unottan.
Nem csodálkozom, hogy unja a beszélgetés. Én is inkább a barátaimmal lennék....
Még egy darabig beszélgettek anyáék, viszont ahogy láttam Stan már nagyon unta... Meg hát én is.
-Nekünk mennünk kell, mert még a másik szomszédoz is át kell néznünk-mondta anya-Örülök, hogy megismerhettelek titeket. Sziasztok-köszönt el anya.
-Viszlát Mr. és Mrs. Marsh. Szia Stan-köszöntem el.
-Viszlát Mrs. Blye. Helló Kelly-köszönt Stan.
Elindultunk a másik szomszédhoz. Viszont most nekem kellett csöngetnem. Egy szőke hajú, kék kabátos mosolygós fiú nyitott ajtót.
-Jó napot-köszönt a fiú-Anya, apa vendégek jöttek.
Egy pillanaton belül egy szőke hajú nő jelent meg, mellette a férjével (gondolom).
-Jó napot. Karen Blye vagyok, ő itt a lányom, Kelly Blye. Most költöztünk ide-mondta anya megint ugyan azt a szöveget.
-Jó napot. Én Stephen Stotch vagyok, ő itt a feleségem Linda, és ő a kis Butters-muttatta be a fiát-Jöjjenek be.
Szép ház volt. Mint Marsh-éké.
-Butters, menj, játssz Kelly-vel-parancsolt rá az apja.
-Rendben apa. Gyere Kelly. Megmutatom a szobámat-mondta vidáman.
Én nem szóltam semmit, csak követtem Butters-t.
-Most költöztetek ide ugye?-nézett rám.
-Aha-feleltem.
-És melyik suliba fogsz járni?-faggatott.
-A South Park-i iskolába-magyaráztam.
-Ú, akkor osztálytársak leszünk. A tanár már mesélt rólad-mondta vidáman.
Ja igen. Mielőtt ide költöztünk volna, felhívtuk az iskolát a beiratkozás miatt meg minden szar.
-Tényleg?-lepődtem meg.
-Aha. A többiek már várják, hogy láthassanak-magyarázta.
-Tényleg?
-Aha. Viszont nagyon vigyázz Eric Cartman-nel, és Wendy Testaburger-rel.
-Miért?
-Eric Cartman csak szimplán egy pöcs, viszont ha Wendy meglát a pasija közelében, akkora hisztit csap, mégha nem is csináltál semmit
-Ki a pasija?
-Stan Marsh
-Stan?-lepődtem meg.
-Igen. Ismered?
-Aham. Ő a másik szomszédunk
-Akkor szerintem ezt ne említsd Wendy-nek-nevetett
-Észben tartom
-Van kedved xbox-ozni?
-Naná-zsongtam be.
Lementünk a nappaliba. Szerencsére a szüleink a konyhában voltak.
-Milyen játékaid vannak?-kérdeztem.
-Hát csak autós. Apa nem nagyon engedi... Már azért is büntetést kapok, ha nem köszönök minden idős néninek a buszon-mondta-Neked milyen az apukád?
-Hát... Igazából nem nagyon szoktunk együtt lenni, mivel ő folyton üzleti utakon van, úgyhogy csak anyával vagyok-vallottam be-De anya is szigorú.
Kb. fél óráig játszhattunk, mikor anya szólt, hogy mennünk kell. Elbúcsúztam Butters-től, majd hazamentünk. Levettem a kabátom és a sapkám, elvégeztem az esti rutinom, majd mentem aludni.