Blokk - Átírás alatt

5. A kerítés két oldala

Végem van. Bármelyik fiú is jön be, sajnos én nem vagyok a híres baráti körök tagja, így köpésre, esetleg zsarolásra számíthatok. Talán odadobja az információt a „hercegnek", aki ezért a kegyeibe fogadja, és ha tényleg olyan mint Chery, már végrendeletet sem lesz időm írni. Ha tanár, akkor ragozni sem kell tovább a mesét. Egy kócos fej bukkant fel az ajtóban. Sötétbarna tincseit eredetileg oldalra választotta el, de a mai nap már kicsit megviselte azt, így inkább marad a kócos minősítés. Sietősen benézett az ajtóhoz legközelebb található pad alá, és rövid tapogatózás után egy méregdrága karórát varázsolt elő. Amíg háttal állt, én remegve - mint a nyárfalevél - vettem a levegőt. Csak természetesen Melanie, akkor talán nem leszel feltűnő, láttad, hogy sietett, nem nézelődött. Ezt el is hittem mindaddig, amíg el nem indult kifelé, és becsukta az ajtót. Pontosítok: Maga előtt csukta be az ajtót, és egyenesen felém fordult.

- Tudod, elég élénk a fantáziám a fiúöltöző berendezését illetően, de hogy egy lány, szobrot játszik a táskatartón az még tőlem is meredek elképzelés – jött közelebb.

Meg akartam szólalni, de ahogy kinyitottam a számat, egy árva szó sem jött ki a torkomon. Így, csak bólintottam.

- A neved?

Kezdődik. Amilyen szerencsém van, nem kell engem átadni senkinek, egyenesen a DÖK elnök bukkant rám, szemből már felismerem.

- Mela – itt egy jó korát csattant a fejem a plafonnal, nem tudom miért akartam felállni. Talán, mert négykézláb a fiúöltözőben bemutatkozni kínos? – ni Macorcedel – Guggoltam vissza automatikusan felszisszenve és a fejemhez kapva, de kibillentem az egyensúlyomból, és győzött a gravitáció. A pad oldalra billent én pedig kétségbeesetten ugrottam le róla. Pillanatok alatt történt minden, fogalmam sincs mit csináltam, azon kívül, hogy becsuktam a szememet, de mire kinyitottam a földön ültem az egyik lábamon a másik pedig kinyújtva hevert előttem. Óvatosan megmozdítottam a bokámat tartva a legrosszabbtól, de megkönnyebbülve nyugtáztam, hogy egy kis fájdalom mellett látszólag nincs baja.

- Szóval Mela - ni. Kaszkadőr karriered miatt, jöttél be az öltözőbe és másztál, fel oda? – nézett le ezúttal rám felém tornyosulva.

- Ha rábólintanék, elhinnéd? – kérdeztem tőle óvatosan a lábamra állva, ami nem ment annyira simán, mint gondoltam, hiszen amit behajlítottam a bokám, erős lüktetésbe kezdett. 

- Nem valószínű. – vizslatta az arcomat, amit próbáltam a lehető legsemlegesebbé tenni.
- Megkérdezem újból: Mela, mit keresel a fiúöltözőben? – vágta kezeit szórakozottan zsebre, egyből a lényegre térve.

- Ni. - Fejeztem be a nevem helyes kiejtését. - Nem tudom, hogy mit tervezel tenni, ha elmondom az igazat. Feldobsz a tanároknál? – nyeltem egy hatalmasat.

- Nem szeretsz nyílt lapokkal játszani, jól gondolom? De tudod, ennek a titokzatosságnak is megvannak a maga hátrányai – ült le a padra velem szemben –„ Ha túl sokáig rejtegetsz egy golyót a pisztolyodban a végén azzal lőnek fejbe" - Szajkózza az apám, ő rühelli a titkokat, szerinte gyenge pontok – forgatta meg a szemeit – Tudod mit? Győzz meg, hogy miért ne adjalak át? A kötelességtudó DÖK elnök, nem hangzik rosszul, talán még a tanároknál is jól járok, hiszen hogy indulhassak a jövő évi választásokon előbb őket kell meggyőzni, ezzel letudhatnám.

Elgondolkodtam, ebből sehogy sem mászom ki. Tipikus macska egér harc. Amikor a macska egeret fog sosem esik neki széttépni, helyette elengedi, hogy újra lecsaphasson rá. Az egér folyton reményt látva menekül, de a macska mindig elkapja az utolsó pillanatban. Idegességében felmegy a kis cincogó vércukra, elérkezik a végső csapás. A macska nem hülye, így sokkal édesebb az egér. Ezt alapul véve, a kérdés az, hogy érdemes-e menekülnöm egyáltalán?