Blokk - Átírás alatt

2. A kék köd

A tornateremkék párnákkal ellátott,fából készült lelátóján egyre több diák igyekezett helyet keresni magának, de akadtak, akik a hatalmas csarnok közepén ácsorogtak, vagy például a bordásfalakon lógtak, lábat emelgettek, illetve húzódzkodtak testnevelés órára megfelelő öltözékben. Lányoknak és fiúknak egyaránt fehér póló, illetve fekete nadrág és sportcipővolt a kötelező. Bármelyik ruhadarabot előre kiadott katalógusból kellett megrendelni.
Őszintén sajnáltam azt az osztályt, a tanár úr biztos ezer feladattal látta el őket a távozása előtt, amit több okból is kötelezően ajánlott végrehajtani. Egyrészt az egész osztályt megbünteti egy csellengő miatt is, másrészt pedig olyan pozícióban van, hogy könnyedén felveheti a szüleinkkel a kapcsolatot, és beszámolhat a tiszteletlenségről és a megbízhatatlanságunkról. Ezáltal két oldalról is éri a támadás az engedetlent. Szülők és diáktársak, ki van ez találva.
A többi lánnyal egyetemben Chery is az első sorból nézte a műsort. Láttam, hogy tekintete gyakran elkalandozott a DÖK elnökünk irányába. Ha összeadnánk őket, megszületne az iskolában egy uralkodó család. Egyesítenék a sznob férfi és női tábort. Milyen csodás lenne... Az agyam alkotta rémkép hatására megforgattam a szemeimet. Stephanie pont mellém ült, ekkor belém csapott a felismerés, hogy magára vehette. Láttam rajta, hogy megbánta korábbi döntését.

– Nem,Stephanie, nem miattad! Tudod, elgondolkodtam – néztem újból Chery–re.

– Ha zavarok csakszólj, nekem nem gond találni másik helyet.

Bólintottam. Ebben hasonlítunk. Nem keressük a felhajtást, van itt nélkülünk is bőven elég.
– A köd... – kezdtem bele a témába. –Mármint, tényleg nem fest túl jól az iskola udvara innen nézve, de nem mondanám, hogy köd lenne. Olyan mintha sötét felhők gomolyognának oda fent – emeltem tekintetemet az ablakok irányába.

– Én is azt hittem, de ahogy lejjebb néztem, és a fák alig látszottak a belső udvaron olyan volt, mintha egy felhő zuhant volna az épületre.

– Egy kék felhő – próbáltam értelmezni.

– Pontosan.

Nyugtalanított a kijelentés. Szerdán utolsó órában leparancsolták az épületben tartózkodó diákokat,és egy rendkívüli gyűlést hívtak össze a tanároknak, amikor a tanári karnak több,mint a fele hazament, és Stephanie szerint kint sem stimmelt valami. Hirtelen minden piszmogás abba maradt, a körben álldogálók kapkodva ülőhelyet kerestek, és minden diák kivétel nélkül a bejárat felé kapta a fejét. A tesisek is leugrottak a bordásfalról kipirulva, levegőért kapkodva. Az igazgatónő lépett a terembe, mögötte Robert tanár úr a kezével intett a kimerült osztálynak, akik a lelátóhoz futottak. Szépen sorban előbukkant a többi tanár is. George, Nathan és Annabell. Engem csak ők tanítottak, de ott volt még a második igazgatóhelyettes, Rachel, Matthew a másik kémia tanár. Végül Clarissa igazgatónő megköszörülte a torkát. Nem túl öreg, de valljuk be, már nem is fiatal, idén lett ötvenhárom éves. A sok szoláriumtól és sminktől a bőre öregebbnek látszott, de rövid vörösre mázolt frizurája úgy lett megválasztva, hogy fiatalos hatást keltsen. Ha így ránéz az ember, és úgy igazán megnézi, akkor a narancssárga blúza és piros, földig érő szoknyája mellett érdekesen mutat az a zöld szemüveg. Bár mindegy, hogy mit párosítasz manapság össze, csak tűnj ki a tömegből és érd el figyelmet.

– Kedves diákok! Először is elnézéseteket kérem, amiért a nyolcadik órátokat így félbeszakítottam. Gondolom mindenkit mélységesen elszomorított, és meghasadt a szíve a tizenegyedik B osztálynak is, hogy befejezetlen maradt a biológia témazárójuk. – Erre a kijelentésére halk kuncogás hallatszott hátulról.– De komolyra fordítva a szót – vette elő szigorúbb hangját – kérlek, őrizzétek meg a hidegvéreteket, és hallgassátok meg miért is gyűlt össze az iskola nagyobbik töredéke. – Itt vett egy nagy levegőt, és szemét végigjáratta a termen.–Nem minden napi az a helyzet, amibe iskolánk került. Sajnos ezt nem pozitív értelemben mondom. Egy órája kaptam egy telefont, miszerint a nagyra becsült TH&HM gyárban baleset történt.