Blokk - Átírás alatt

18. rész

Fegyvert fog, célra tart, és gyilkol.

Gyomorforgató volt az egész. Igen, régen gúnyos voltam a „királyi párt" illetően, de akkor még nem ismertem a fiút. Nem illetek össze, egyszerűen valami zavart a képben. Talán Scott őrmesteri egyenruhája lenne? Vagy Chery gúnyos pillantása? Nem volt időm végig gondolni, mert máris elhangzott az első parancs. 

- Futólépés indulj! Első és legfontosabb dolog, tanulj meg menekülni – elengedte Chery kezét és váltottak egy-két szót. Ajkai mozgásából legalább is ezt vettem ki. 

- Előre nézz te kis csaló, mert a végén még valaki csúnyán kibuktat – sziszegte Rosalie aki kielőzött közben.

- Nem vagyok csa...

- Hát persze, és én el is hiszem, hogy magadtól lettél negyedik, tudjuk mindannyian, hogy Matthew kis kedvence vagy.

Éreztem, ahogy a pulzusom megemelkedik. Hogy merészeli... Nem tud semmit rólam! Nem mondhat ilyeneket, ő nem tudja mennyit áldoztam ebbe... és hogy mit vesztettem. Én már tapasztaltam milyen az életemért szaladni, amikor az adrenalin szétárad az ember testében és erősebb, mint valaha addig a pár pillanatig.
Tizenkettő kör után volt csak megállás, Summer szinte elájult, ahogy leülni készült a szivacsra, barna hullámos tincsei is kazalként álltak a fején.  

- Mi az katona, nem bírjuk a tempót? Az ellenség nem lesz könyörületes, nem fogja megvárni, amíg biztonságos helyre rohansz, ebben biztos lehetsz .

Gúnyos volt a hangja... Sosem beszélt így korábban. Biztos ugyanaz a fiú? Mert nekem igencsak két különbözőnek tűnik.

- Amíg segítőm Bess felállítja a pályát, önvédelmi fogásokat fogunk tanulni. Mindenki elvesz egy kést onnan, ne nézzetek így rám, szerintetek fakarddal fogjuk csapkodni a másikat? Párosával álljatok, a baloldal lesz a védő, a jobb a támadó, a baloldal egyenlőre tegye le a kését! Mit álltok egyhelyben, azt mondtam párosával beállni, azaz most!

Szinte időm sem volt felfogni, hogy mi történik, gyors volt minden, ordítás minden szó... Felkaptam egy kést a lelátóról gondolkodás nélkül, csak ekkor vettem észre, hogy ül ott valaki... időm nem volt jobban megnézni, de a ruhája alapján szintén magas fokozatot viselt a katonaságnál. Lydiaval egy rugóra járt az agyunk, rögtön a másikat kerestük párnak. 

- Mi tart ennyi ideig, nem az óvodában vagyunk! Fogd meg azt a kést rendesen, ne úgy, aki most akar vajas kenyeret kenni, hanem, mint egy vérbeli gyilkoló gép! Na, látja Trayvonetta közlegény megy ez. Akkor a baloldal tegye le a kését mi lesz már! A jobb oldal támad nekifutásból – itt Bess, aki Scottal szemben ált nekiindult, mire a fiú oldalra fordult, kitérve a szúrás elől. Megragadta a lánynak azt a kezét, amiben a kést tartotta, és a másik kezével a lapockájába tenyerelt. Bess a földre eset, Scott pedig a hátára térdelt, és kezét is mögé csavarta. - Minden sípjelre a támadó csoport jobbra lép kettőt, azaz párcsere, aztán pedig oldalcsere. Mi ez az arckifejezés Kylie közlegény?

- Semmi.

- Látom én, amit látok, bökje ki mi fanyarítja el a képét! – lépett oda elengedve a lányt.

- Nem gondolja az őrmester,– hangjából csak úgy csöpögött a gúny - hogy túlzottan monoton ez?

- Unalmas lenne a dolog? 

- Én ilyet nem mondtam.

- Rendben akkor a támadók velem szemben akármilyen támadást használhatnak, csak ne lepődjenek meg, ha hamar a földön végzik – vigyorodott el.

Így kezdődött el, amíg Bess hátul állított valamilyen falat (bele se mertem gondolni, hogy mihez kell) én vettem egy levegőt és késsel a kezemben futni kezdtem Lydia felé. Természetesen nem gyorsan, igyekeztem, hogy mozdulataim jól láthatóak legyenek, nem akartam bántani semmi képen sem a lányt. Elfordult, már szorított is a kezemen, én meg közelebbről megnéztem a talajt. Erre éles sípszó jelezte a váltást. Ugyan ez... ezúttal Summer volt a partnerem, aki úgy megszorította a kezemet, hogy annak nyoma lesz. Miért is nem álltam a baloldalra? Még vagy ötször landoltam ilyen kegyetlenül a padlón mire Cheryhez értem.