Blokk - Átírás alatt

3. Minden rendben?

– A mi csoportunk fél ötkor hivatalos a hetes terembe, ahol mindenki megkapja az oltást – tolta feljebb az orrán George tanár úr a régi szemüvegét, és szemei csak úgy cikáztak a papírokon lázasan keresgélve.–Másfél óránk van még addig, ezt az időt pedig az elszállásolásotokkal fogjuk kitölteni. Tudjátok biztosan, hogy nem alhattok mindannyian kollégiumi szobákban, hiszen az csak ötven férőhelyes, amiből jelenleg negyvennyolc foglalt. Tehát, mi póttermeket kaptunk a másik épületben.

– Mit is ért pontosan a pótterem alatt, tanár úr? – vonta össze a szemöldökét Clara.

– Azt, hogy a tartalék ágyakból a ritkábban használt termeket berendezik.

– És a mosdó?

– A folyosón lesz. Minden szinten van egy vészhelyzet esetére fenntartott fürdő és egy WC, amit most értelem szerűen mi fogunk használni, de akinek ez nem felel meg az, átjárhat az iskolai öltözőkbe. 

– Ezt nem tehetik velünk! Egy kicsi egyszemélyes zuhanyzóval kell beérni fiúknak és lányoknak egy szinten? Ha meg nem tetszik, akkor kapjak odakint tüdőgyulladást?!

–Nyugalom Clara! – Intette le, mielőtt jobban belelovallta volna magát a részletekbe.– A kormány minden embere – ahogy édesapád meg édesanyád is egészen biztosan – azon munkálkodik, hogy három napon belül minden megoldódjon. Emlékezzetek, gyerekek, régen a háborút is megnyertük, és én maximálisan tudom, hogy a figyelemre méltó vezetők a jövő nemzedékét jólétben részesítik. Ne feledjétek, egyszer ti veszitek majd át a helyüket, és ezt ők is tudják. Mindent megtesznek, hogy kitapossák előttetek az utat így, ha egy-egy kis gally elétek kerül, emelt fővel lépjétek azt át!

Az elmúlt egy évben sikerült tökélyre fejlesztenem az egyik fülemen be, a másikon ki technikát, amit jelen esetben is alkalmaztam. Meg sem hallottam, amit erről a rendszerről összerizsázott itt nekünk. 

–Khm! Most levonulunk az alaksorba, és felvesszük az ágyneműt, mondom a választható termeket,no meg megírjuk a névsort, ki merre lesz. Mozgás! – mutatott a márványlépcsőre, ami az alaksorba vezetett. 

A pincerészt amolyan raktárként használták, a kollégiumi felszerelések egy része is itt pihent. A lomokat máshova hordták, oda, ahova diáknak sohasem volt és lesz belépése. A padlásra. 

–Meli, neked külön kérvényt kell benyújtani? – fordult hátra idegesen a kopasz férfi.

– Nem, tanár úr, csak szeretném megvárni Stephaniet, mert elment a mosdóba, és ha visszajön, bizonyára nem tudja, hová tűntünk. 

– Egy vezető MINDIG tudja, hogy hol keressen valakit. No, bocsánat,Stephanie csak egy külsős – legyintett, azzal hátat fordított, és követte az új „osztályát".

Külsős: ezzel a gúnynévvel illették az ösztöndíjazottakat, de persze egy igazi vezető „nem ítélkezik külsőségek alapján". Megráztam a fejemet,inkább elnéztem a szekrényemhez, ha már kiparancsoltak minket az aulába „osztályfőnöki megbeszélésre". A makulátlanul tiszta, fekete és fehér márványon tükörképet vetett minden. A lépcsősor, a szobatuja, a szekrénysor, de még az italautomata is, ami a balsarokban árválkodott. Lassan odasétáltam a szekrényemhez, ideje volt kivenni a bőrdzsekimet, ha át kell sétálnunk az épületbe. Már éppen el akartam fordítani a kulcsot a zárban, amikor Chery és Beatrix felbukkant az aulában. Gyorsan a tuja mögé húzódtam. Életem legjobb döntése volt, hogy a 012-es kulcsotválasztottam tavaly. Ha most meglátnak, biztos nem úszom meg szó nélkül, ha Chery rossz kedvében van, akkor „hullnak" körülötte az emberek. A hercegnőnek ugyanis volt még egy képessége, ami alkalmassá tette az uralkodásra családi származása mellett. A szavak hatalma. Ott tudott belerúgni az emberbe, ahol a legjobban fájt, ezt már tavaly megtapasztaltam. Elég sok időre volt szükségem ahhoz, hogy újra emberek közelébe merészkedjek a kis incidensünk után.A ma reggeli megnyilvánulásomnak köszönhetően pedig biztosan nem fogná vissza magát, ha most szembe kerülnék vele. Pechemre pont erre tartottak. Még a lélegzetemet is visszafojtottam, és mint egy beakadt lemezlejátszó, egyetlen egy mondat járt a fejemben: Tűnj el innen!Tűnj el innen! Tűnjetek innen!