Holdhercegnő 2. {Befejezett}

Érdekes idegen

Maria felállt az asztaltól s a hosszú folyosón egyenesen a konyha felé vette az irányt. Miközben ment, eszébe jutott az, mikor legelőször sétált errefelé Wrolf vezetésével. Milyen rég is volt! Akkor még kicsit félt a kutyától, mert igaz megvédte, de ennek ellenére külseje és megjelenése azt a tudatot keltette az emberekben, hogy olyan, akár egy oroszlán, ami , mint később kiderült, igaz is volt. Most viszont már kinevette magát, ha csak arra gondolt is, hogy megijedt ettől a hűséges jószágtól. 

A folyosó végén megállt s kicsit hallgatózott, mert tudni akarta, hogy nem zavarja-e a szakácsot. Bentről csak dudorászás ütötte meg a fülét, így óvatosan kinyitotta az ajtót és bement. Abban a pillanatban, mikor belépett, ínycsiklandó illatok keveréke csapta meg, melyek az egész helyiségben átjárva csalogatták beljebb. A konyha közepén egy szépen elrendezett asztalon sorakoztak a finomságok. Volt ott minden: tejútpitétől kezdve a csillaghabcsókig. Maria azt se tudta, merre nézzen ámulatában. A szakács  sorjában vette ki a sütőből a desszerteket s csak később vette észre, hogy nincs egyedül.

- Jó reggelt, azaz jó napot, kisasszony. Nem is vettem észre. Minek köszönhetem látogatását ilyen időben szerény konyhámban? - kérdezte most már vendége felé fordulva.

- Jó napot, Jamben úr. Nem akartam zavarni, csak Lovedaytól hallottam, hogy ma kivételesen nagy fogást készít, így gondoltam megnézem.

- Helyesen cselekedett. A fiatal hölgyeknek a legjobb oktatás, ha megnézik, hogyan készül el az ínycsiklandó főfogás - ment közelebb egy nagy fazékhoz, majd levette a tetejét - íme, a saját receptem alapján készült híres-neves babgulyás.

Maria óvatosan közelebb lépett a fazékhoz.

- Csak bátran, nézzen bele!

Belenézett s máris megcsapta a jó illatok kavalkádja, mely kissé éhessé tette, pedig nem volna rá oka e kiadós reggeli után. Jó nagyot szippantott belőle, majd hátrébb ment, mert Marmaloude különböző fűszerekkel a kezében beleszórt néhányat a levesbe.

- Na, lássuk csak! Valami még hiányzik belőle, de nem tudok rájönni, hogy micsoda... talán... Á, megvan! - kiáltott fel, majd egy kisebb üveg felé nyúlt. - Hogy is felejthettem el? A bors - szórta bele. - Megkóstolja, kisasszony?- tartott egy kis kanalat a lány felé.

- Igen, persze - mondta, majd egy kicsit vett belőle. - Hhmm....ez nagyon finom.

-Ugye? Na ez lesz az a nagy fogás, amire ti vártok. De majd csak ebédre - tette félre a többi ételhez.

- Nos, köszönöm Jamben úr, hogy beavatott a főzés rejtelmeibe. Majd várom az ebédet.

- Igazán nincs mit. És máskor is szívesen látom a konyhámban, de legközelebb szóljon, ha jön, hogy legyen időm felkészülni kiskegyed fogadására.

- Rendben. Viszlát! -lépett ki az apró ajtón, majd sietve eltávozott a konyhából.

Léptei felgyorsultak s útját egyenesen a kert felé vette. Mikor kilépett a ragyogó napsütésbe, már elfelejtette éhségét, melyet az imént érzett. Átvette helyét a kalandvágy és a mozgás akarata, melyre már reggel óta vágyott. Odament az istállókhoz, hogy felnyergelje lovát, mikor nagy meglepetésére Digweedet találta ott, aki már elvégezte helyette a feladatot. Mikor Mariát meglátta így szólt:

- Bátorkodtam és magam nyergeltem fel a lovát, kisasszony. Remélem ez nincs ellenére? -nyújtotta a kantárszárat a lány felé, aki nagy meglepettségében csak állt s nem vette észre a felé nyújtott tárgyat.

- Honnan tudta, hogy ma  lovagolni megyek? - kérdezte csodálkozva.

- Loveday asszony mondta, hogy a konyhában tartózkodik, és, hogy amíg ott van, tegyem meg ezt önnek, bár mikor hallottam, hogy mit tervez a mai napra, akkor már megfordult a fejemben.