Holdhercegnő 2. {Befejezett}

Furcsa ötlet

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, remélem, hogy tetszeni fog. Mielőtt elkezdenétek olvasni, azt el kell, hogy mondjam, hogy a fent látható kép nem pontosan azt ábrázolja, amit leírok, de csak ez volt, ami legjobban hasonlított hozzá. Ha elkezditek majd a történetet tudni fogjátok, hogy miről beszélek. Jó olvasást!

Maria rohanva és ziláltan esett be a kastély ajtaján. Haja kócosan lógott az arcába s ruhájára néhány levél is tapadt, melyeket rohanás közben "szedett össze". Szinte majdnem olyan volt ez a kis érkezés, mint mikor az átok előtt járt a várban s onnan menekült el. A jelentős különbség viszont az volt, hogy most rajta van szoknyája is.

Érkezésére mindenki odafigyelt. Döbbenten álltak és csak nézték, kivéve Miss Heliotropot, aki utat törve magának szaladt oda a lányhoz s mint mindig most is nagyon aggódott érte.

-Jaj, istenem, mi történt már megint a ruháddal kis drágám?- törölgette hosszú, földig érő szoknyáját.

-Kérem, ne tessék ennyire aggódni értem, jól vagyok.- nyugtatgatta Maria, bár a nevelője inkább csak kissé piszkos ruhájával foglalkozott. Eközben Sir Benjamin hitetlenkedve és fejcsóválva jött feléjük.

-Ezt én nem értem. Nem értem, hogy mi nem volt tiszta számodra az intelmeimből. Pedig szerintem mindent világosan elmondtam. És a ruhád...Maria!Azt hittem, hogy ezt már megbeszéltük.

-De bácsikám én megpróbáltam rá vigyázni , csak... olyan nehéz, mert hosszú és...és lelóg a földig meg...- de itt félbehagyta, mert nagybátyja közbeszólt.

-Én most nem a ruhádról beszéltem! Bár nem értem, hogyan lett ilyen koszos.Értsd meg, hogy mindig és mindenkor be van szabva az időd s ez a nap amúgy sem alkalmas arra, hogy összevissza kódorogj!

-Igen, tudom és sajnálom, de az erdőben mindig elvesztem az időérzékem és nem tudom mikor hány óra. De bácsikám, kérem mondja el, hogy mi az, ami miatt nem érdemes bárhova is ma mennem!

-Ó hát azt azért nem mondtam, hogy sehová se menj, csak az.....-itt egy pillanatra elhallgatott, majd így folytatta:-Várjunk csak! Mit is mondtál az előbb? Hová mentél most?

-Ööö...hát csak az erdőbe. De miért kérdezi, bácsikám?-érdeklődött Maria s kérdőn nagybátyjára nézett, akitől nem jött válasz. Csak állt mereven, mint egy szobor s arcát elöntötte az aggodalommal kevert kétségbeesés. A mellette álló Miss Heliotrope, pedig csak össze-vissza járkált s jajveszékelt. A lány nem értett ebből semmit, viszont azt a következtetést vonta le, hogy valamiért rosszat cselekedett azzal, hogy bement az erdőbe. De miért?

-Jól van, ne aggódjunk, hiszen látjuk-mutatott a lány felé-hogy nincs semmi baja. Most pedig ideje ebédelnünk.-fordult az étkező felé, majd gyorsan be is ment.Miss Heliotrope is így tett volna, de Maria elé állt s kérdőre vonta:

-Kérem,árulja el, hogy miről volt szó az imént! Miért lett volna bármi bajom is?

-Ó, kis drágám! Én ezt....még nem mondhatom el neked, de...majd jobb, ha inkább a nagybátyádtól tudod meg.-simogatta meg arcát, majd ő is bement az étkezőbe.

Na tessék! Senki se mond neki semmit. Pedig annyira furdalta a kíváncsiság. Gyorsan ő is a többiek után szaladt, majd mikor beért látta, hogy már mindenki ott ült, ezért ő is helyet foglalt.

Ekkor kinyitódott a konyha széles szárnyú ajtaja s belépett rajta Marmaloude, kezében a főfogással. Az étel ínycsiklandó illata körbejárta a termet s ezzel még jobban meghozta mindenki étvágyát. Mikor az asztal elé ért ünnepélyesen meghajolt, majd így szólt: