Holdhercegnő 2. {Befejezett}

Eltűnt!

A Merryweather kastély tornyai  pontosan akkorák, mint a legmagasabb fák az erdőben. Ha valaki a tetejükön állna, akkor mindent látna, ami a vidéken történik. Nemcsak az erdőt látná át, hanem a De Noir birtokot is, ami azért nincs olyan közel hozzá. 

Sir Benjamin, aki ennek a hatalmas épületnek volt a tulajdonosa, ebben a percben pont arra gondolt, hogy felmegy a legfelső teraszra, és körbenéz. Már régóta nem volt ott fent, s most ideje, hogy megnézze. Így is tett volna, ha nem keresztezi valaki ötletét, aki nem más, mint Loveday. Léptei csak úgy visszhangoztak a régi köveken, s egyre gyorsabb tempóban sétált férje felé, aki meglepődve nézte, hiszen felesége kétségbeesett arca nem jó dologról árulkodott. Sose látta így, csak legutóbb akkor, amikor kiderült, hogy Maria az erdőbe ment, mert eldöntötte, hogy megmenti a völgyet. 

- Benjamin! Nem láttad Mariát? Felmentem a szobájába, hogy megnézzem hogy van, de nem volt ott. Még a kertben is néztem, hátha Wrolffal van, de nem. És tudod, hogy magától nem szokott csak úgy elmenni.

Na ezen a ház ura nagyon meglepődött. Mindenre számított, csak arra nem, hogy unokahuga eltűnik. De hiszen nem is látta, hogy elment volna hazulról. Viszont már úgy látszik a felesége azt is észrevette, hogy egyáltalán nincs a kastélyban.

- Biztos, hogy mindenhol megnézted? Szerintem kiült az erkélyére olvasni.

- Nem, már mindenhol néztem. 

- Gondolod, hogy elment valahová? És ha igen, akkor hová?

- Szerintem biztos. Talán... a De Noirokhoz! Biztos, hogy ott van! 

Ekkor kicsapódott az ajtó és Miss Heliotrope rontott be rajta, miközben össze-vissza beszélt idegességében. Így járkált fel-alá, majd megállt a házaspár előtt. Nem sokkal utána Digweed és Marmaloude is odajöttek.

- Jaj nekem, jaj! Ez annyira borzasztó! Jaj! - idegeskedett a nevelőnő. Digweed, pedig udvarias emberként odalépett elé és nyugtatgatta, miközben egy vizes kendőt tartott az asszonynak, aki homlokára tette a hideg anyagot.

- Kérem, nyugodjon már meg és mondja el, mi történt! - kérlelte Benjamin a nőt, akinek már egyre kevésbé tűrte el ezt a fajta aggodalmát.

- Jó, el-elmondom. Maria.....eltűnt.

- Igen, mi is pont erről beszéltünk és azt gondoljuk, hogy átment a várba, de még tanakodunk.

- Mi van, ha az erdőben van? Ott elrabolhatja  az a barbár nép! Vagy, vagy lehet, hogy már el is rabolták.... - gondolkozott hangosan Jamben úr, s erre Miss Heliotropot megint elkapta a kétségbeesési roham, s ezért Benjamin szúrós tekintettel nézett a szakácsra.

-  Átmegyek apámhoz! - mondta Loveday, majd felkapta kék köntösét és már el is tűnt. 

- Jól van, mi még nézzünk körül a kastélyban, hátha csak nem láttuk az előbb, de itt van! - adta ki a parancsot Benjamin, majd a négyes külön vált. Digweed még a lovaknál is nézte, de csak Periwinklet látta. "Szóval nem lóval ment." - gondolta. Marmaloude a konyha körül keresgélt, sikertelenül, és Miss Heliotrope meg Digweed minden más helyen.

...............................................................................................

Mindeközben máshol is folytak ám az események: Robin az erdőben szaladva kiabálta a lány nevét, de nem jött válasz. Már majdnem mindegyik részén körbenézett, s Mariának egyszerűen nyoma veszett. Mindezért magát okolta, mert ő üldözte el. Ha türelmessebb lett volna hozzá, akkor minden jól alakult volna, s talán még most is együtt lennének. Imádta a lányt, még a bálban is, csak ugye akkor nem akarta elkezdeni az udvarlást, de mostmár belátta, hogy nagyon fontos számára az, ha vele lehet. És most meg... lehet, hogy valami baja esett. Szeretett volna segíteni neki, de azt se tudta merre induljon, vagy... és ekkor eszébe jutott, hogy biztosan visszament a kastélyba. Hát persze! Ez a legésszerűbb megoldás! Hogy ez miért nem jutott eddig az eszébe! Gyorsan megfordult és a kastély felé vette az irányt, amikor nekiütközött valakinek. Kissé hátrált, majd szemügyre vette az illetőt, aki Loveday volt. Mindketten nagyon meglepődtek, hiszen nem egymásra számítottak.