Holdhercegnő 2. {Befejezett}

Az alku

Sziasztok, visszatértem!😃 Tudom és sajnálom, hogy már rég volt új rész, de ugye nincs mindig elég idő megírni az egészet. Most pedig jó olvasást!🙂

A sátorban tombolt a jókedv,  főleg az alkoholnak köszönhetően. Minden katona önfeledten mozgott a zenére. A hegedűből csupán szaggatott dallam szólt, mivel aki játszott rajta, nem volt teljesen magánál. Voltak, akik a sarokban aludtak egy nagy kupacban, egymásra dőlve. Árpádnak azért megvolt a magához való esze, s ő csak mértékkel ivott a borból. Példáját követve Viktor is így tett. A sátor bejárata résnyire kinyílt, s Benjaminék felmérték a terepet.

- Na, úgy látom, ezek hamar leitták magukat! De hát mit vártunk egy vad néptől? - mondta mosolyogva a De Noir vezér. 

- Most mihez kezdünk? - érdeklődött Loveday.

A két férfi elgondolkodott egy pillanatra. 

- Amit már régóta terveztünk: megtámadjuk őket és hazavisszük Mariát - szólalt meg Coeur újból - Ezután pedig kiűzzük őket a völgyből, semmi keresnivalójuk itt.

- Na de Coeur, ők sokkal többen vannak, mint mi - hüledezett Benjamin - Esélyünk sincs ellenük!

- Miért, talán azt képzeli, hogy sereg nélkül jöttem? - kérdezte a vezér - Itt van az összes De Noir. Benjamin megkönnyebbülten felsóhajtott, majd megindult a sátor felé, de Coeur útját állta.

- Mégis hová megy?

- Hát a vezérhez - válaszolta egyszerűen.

- Annak semmi értelme. Utána elkapják és vége... Várnunk kell!

- Mire? Szerintem már épp eleget fecséreltük az időt, cselekedni kell!

A De Noir vezér bosszúsan morgott egyet, ugyanis nem tetszett neki, hogy Benjamin máshogy gondolkozik. Kénytelen volt beletörődni ebbe a helyzetbe.

Benjamin belépett a sátorba. Most már semmi nem állíthatta meg. Útja egyenesen Árpád felé vezetett, majd megállt, mikor elé ért. Egy aprót köhintett, hogy a Dán vezér észrevegye. Valószínűleg elég részeg lehetett, mert nem nagyon fogta fel, hogy ki áll előtte.

- Árpád, ha jól sejtem - kezdte Benjamin nyugodtan, de a vezér közbevágott:

- Ön pedig kicsoda? Mit keres a sátramban, hogy jutott be egyáltalán? - halmozta kérdésekkel.

- Magánál van az unokahúgom és szeretném visszakapni! - mondta figyelmen kívül hagyva a kérdéseket.

- Nem maga a főnök itt, ez az én sátram az én szolgáimmal! - kelt ki magából a részeg férfi.

Mielőtt Benjamin válaszolhatott volna több Dán kardot ragadott, s körbeállták őt, bár a legtöbbjük szintén részeg volt.

Benjamin látta, hogy ez így nem lesz jó - bár simán elbánt volna velük - , ezért hirtelen így szólt:

- Egyezzünk meg! Ebben az állapotban nem képes úgy sem harcolni, ahogy a katonái sem. Ha már harcolunk, harcoljunk igazságosan. Megvárom, amíg maguknál lesznek, és találkozunk a sziklánál, ahol az átok megtört. Maga is hozza a seregét, s én is hozom.

- Hmm... - gondolkozott hangosan Árpád, majd Benjamin folytatta: - Ha maga győz, maguké lehet az egész völgy, ha pedig én győzök, akkor maguk elhagyják a völgyet mindörökre és békén hagynak minket. Ja, és Maria...

- Maria nálunk marad, ha mi győzünk és hozzámegy a fiamhoz, Viktorhoz - fejezte be Árpád.

- Mi? Na nem, az unokahúgom nem alku tárgya! - lépett közelebb Benjamin, de ezt a körülötte álló őrök megakadályozták.