Holdhercegnő 2. {Befejezett}

A véremet érted

Sziasztok, aki kevésbé bírja a harcos részeket  vagy a vért, annak nem ajánlom ezt a részt. Mindenki ennek tudatában kezdjen hozzá az olvasáshoz! Azért annyira nem vészes😃

Csak álltak és nézték egymást. Szemükben lehetett látni a harcias csillogást is. Nagy volt a tétje ennek a csatának, ezt mind jól tudták. Mindenki bátornak és erősnek tűnt. 

Maria ott volt a sereg másik felén, ahol az utolsó sor álldogált. Nagyon félt, hiszen ennek a harcnak számos következménye lehetett. Nem akarta, hogy nagybátyjának vagy azoknak az embereknek is bármi bajuk essen, akiket szeret, és akik mind érte is harcolnak. De hát mit tehetne ő, egy szál maga? Egyedül semmit, az biztos... Itt kell állnia a csata végéig tétlenül, s ha ez még nem lenne elég, egy olyan ember társaságában - és még pár őrrel is - , akit nem kedvel. Viktorral. A lány csak feszülten nézett maga elé, ám amikor hirtelen felharsant egy dudaszó, összerezzent. A két sereg élén lévő vezérek parancsára a csata kezdetét vette. 

Minden lovas nekilódult, a többiek pedig rohantak egymás felé. A lovak hangosan felnyerítettek, ahogyan gazdájuk meghúzta a kantárt rajtuk, majd ügettek az ellenség felé. Néhányan kardjukat maguk elé tartva szaladtak, miközben nagy pajzsukkal védték magukat. Mikor már csak pár méter választotta el őket egymástól, a tempó gyorsult, s már hallani is lehetett a kardok hangját, ahogyan egymásnak súrlódnak. Ezzel együtt óriási ordibálások szálltak a levegőben, ahogy éppen valaki megsérül harc közben, vagy éppen így buzdítja magát a további küzdelemre. Mindenki ütött valamelyik irányba, voltak akik nyilaztak is. A nagy tömegben nehezen lehetett kivenni, hogy éppen ki harcol kivel, de a lényeg nem is ez volt. Azt azért jól tudták, hogy melyikük ellenség, hiszen a De Noirok fekete páncélos ruhát viseltek, a Dánok pedig szürkéset.

Maria félig lehunyta a szemét, s azon gondolkozott, hogy mikor lesz már vége ennek a szörnyűségnek. Még csak nemrég kezdődött, de ő már megelégelte.

Kis idő múlva eljött az a pillanat, mikor a vezérek harcoltak egymással. Pontosabban: Benjamin  Árpáddal. Mindketten elég jól forgatták a kardot, látszott rajtuk a tapasztaltság. Volt, amikor csak nézték egymást, majd hirtelen kardoztak, de így sem jártak túl egymás eszén.

Velük párhuzamosan Vazul támadt rá a meglepett De Noir vezérre, aki épp mást kardozott le előtte, s nem látta meg rögtön Vazult. Ennek az lett a következménye, hogy a Dán férfinek sikerült kisebb sebet ejtenie Coeur vállán, akit ugyan védett harci öltözéke, így is megszúrta a hegyes tárgy. Fel is mordult egyet, majd odakapta kezét vállára. Még jobban fellángolt benne a düh, s kitört belőle, mikor minden erejéből nekitámadt Vazulnak. A Dán igyekezett kivédeni minden kardsuhintását, ám egyszer Coeur gyorsabb volt nála, s a kard hegye elérte lábát. Most rajta volt a sor, hogy odakapjon sebéhez, amelyből már folyt is a vér. Coeur  elégedetten elmosolyodott, majd folytatta a harcot Vazullal, aki már egy kicsit sántított.

Tőlük nem olyan messze a De Noir fiúk harcoltak. Minden erejüket bevetették, hogy legalább sikerüljön pár embert legyőzniük. Ricsi is elég jól helytállt, s látszott rajta, hogy milyen ügyesen védte ki a támadásait. Szeretett párbajozni is, mert azzal csak fejlesztette erejét és harcmodorát. Most pedig bátran tette kötelességét: próbálta megvédeni a völgyüket. Ez volt minden Merryweather és De Noir első célja amellett, hogy Mariáért küzdenek.

A levegőben nyilak záporoztak, melyek a Dánoktól jöttek. Mindenki maga felé rakta a pajzsot, így védték ki magukat ezektől a fegyverektől.

Benjamin magasba emelve kardját csapott Árpád felé, ám az kitért az ütéstől, így a kard a földbe szúródott. Benjamin próbálta kihúzni onnan, ám az meg sem moccant. Árpád kihasználva ezt a helyzetet közelebb lépett a vezérhez, majd kardját rászegezte. A Merryweather látta, hogy most társa van jobb helyzetben, ám megadni semmiképp nem akarta magát. Maga elé tartotta pajzsát, s így kerülte el, hogy még több sebe legyen. Gyorsan mozgott és figyelt arra is, hogy merre tartsa a pajzsot, majd egyszer csak egy jól irányzott mozdulattal meglökte társát, aki elvesztve egyensúlyát esett el a földre, így Benjaminé lett Árpád kardja. Most fordult a kocka: a Dán lett fegyvertelen, csak hogy neki sokkal rosszabb helyzete lett. Ennek oka az, hogy nála nem volt semmi más, amivel megvédhette volna magát. Látszott rajta, hogy egy pillanatra elbizonytalanodik, majd meghátrál. Benjamin egy lépéssel közelebb jött hozzá.