Holdhercegnő 2. {Befejezett}

Túlzásba esve

A felhők egyre csak sűrűsödtek a vár felett, de nem olyanok voltak ezek, mint a vihar előtt megjelenők, hanem szép fehérek, melyeken még a nap is átsüt. A szél csendesen süvített át az óriás fák lombjain, melyeknek leveleit kissé megmozgatta, majd tovább szelte útját a hatalmas vidéken keresztül, egészen a De Noir várig, ahol csak az épület falai állhatták útját.

Lent, a vár külső terén, ahol a védőfalak voltak,ott állt két fiatal,kik, mint már tudjuk először csak beszélni szerettek volna egymással, ám a dolog már más fordulatot vett. De vajon ki indította el ezt az érzelmi lavinát? Talán Maria, aki már nem bírta tovább a kerülgetést, így hát mindent bevallott? Vagy tán Robin, aki igazán vágyott a lány társaságára, csak félt bevallani érzéseit iránta? Egyelőre ez még nem derült ki, de az szinte biztos volt, hogy vágytak egymásra. 

Csókjuk hosszúra sikeredett, s ebben benne volt minden érzelem, amit ebben a pár hétben gondoltak, vagy hittek. Robin Mariát derekánál fogta, s úgy tartotta meg, mert a lányt annyira váratlanul érte ez az egész, hogy már állni is alig tudott meglepettségében. Lábai szinte összerogytak alatta, s ha a fiú nem fogta volna, már rég a földön köt ki. Azt viszont nem gondolta, hogy ez a csók dolog ilyen, mert bár nevelőnője régen mesélt neki romantikus regények tartalmáról, élőben ez teljesen más volt. Sokkal jobb és varázslatosabb, mint bármelyik könyvben. A fiú, pedig örült annak, hogy végre eljött ez a pillanat is, amikor azzal csókolózhat, akit igazán szeret és itt tarthatja a karjaiban. Már az első találkozásukkor szemet szúrt neki ez a lány, mert annyira elbűvölőnek és szépnek találta, mint addig még senki mást, és eldöntötte, hogy megszerzi magának. De hát most itt van vele és néhány perccel ezelőtt szerelmet is vallott neki! Tehát ő is szereti! Robint most egyáltalán nem érdekelte az elején magának megígért dolog, miszerint Mariát figyelmen kívül hagyja és megpróbálja távol tartani magát tőle. Megelégelte már a határokat, melyek nem hagyták rendesen élni. Kiskorában is szabályok mellett nőtt fel, ezért hát nem árt, ha néha megszegi azokat. Meg aztán itt a lehetőség, hiszen álmai hercegnője épp itt áll előtte és levegő után kapkodva az izgalomtól és zakatoló szívvel várja, hogy most mi fog történni.

Robin ekkor egy kicsit még közelebb húzta magához Mariát, majd azt gondolta: egy kicsit "játszik" a lánnyal, hogy lássa, mi a reakciója ehhez és tényleg szereti-e. Miután első csókjuk megvolt szép lassan eltávolodott ajkuk egymásétól, de mielőtt a lány ellépett volna tőle magához húzta, majd közelebb hajolva apró csókokkal hintette be  csupasz nyakát, ami kicsit csikizte a lányt, de ugyanakkor kellemes borzongással is eltöltötte. Ettől megint cserben hagyták lábai, s így Robin vállába kapaszkodva élvezte a csiklandozást. Eközben a fiú kezei végigsimítottak a lány hátán, s csókjai is egyre sűrűbbek lettek.  Ez nem volt kétség:  megrészegítette a lány közelsége, s miközben csókolta egyre többet kívánt belőle. Kész, eddig bírta!  Mariát is lázba hozta ez a csókolózás és jól esett neki a fiú cirógatása, bár egy kicsit még mindig zavarban volt, hiszen fel sem tudta fogni, mi történik vele. Robin a nyakáról visszatért a szájára, majd ott folytatta a heves csókcsatát. A lány kissé meglepődött a hirtelen váltástól, de lassan ő is belejött, majd most először viszonozta Robin csókját. Ez meglepte a fiút, de egyaránt bátorságot is adott neki arra, hogy folytassa. Akkor szereti. Hát igaz. Mintha csak erre várt volna, Robin kapva kapott az alkalmon, s egy gyors mozdulattal felemelte Mariát, aki erre egyáltalán nem számított, ezért egy apró sikítás is elhagyta a száját, majd odavitte a várfalhoz- ahonnan Maria régen leugrott- és ráültette. Kezeit a derekára téve még közelebb húzta magához, s úgy falta tovább Maria szép piros ajkait. A lány csak lesokkolva hagyta magát és levegő után kapkodva tűrte Robin szájának ostromát. A fiú, pedig már nem bírta tovább: egyszerűen, mint, aki eszét vesztette csókolta megállás nélkül és minél többet kapott annál jobban megkívánta a lányt, akinek apró, mézédes ajkai még jobban elcsavarták a fejét, így hát nem csoda, ha nem vette észre, hogy már ruhájának hátsó kötőjét próbálja kioldozni. Maria, viszont annál inkább éberebb volt, s, mikor érezte a fiú kezét, ahogyan hátánál próbálja lefejteni róla ruháit egy pillanatra ledermedt, majd nagyon megijedt, s ösztönösen hátrébb húzódott, így Robin keze leesett róla, s csókjuk félbeszakadt. Ám a fiú nem adta fel ilyen könnyen: megragadta a lány kezét, s újból közelebb jött, majd Maria nyakát csókolgatva egyik keze a lány combjára tévedt és finoman végigsimított rajta, aztán megint a kötőkkel játszott. Maria egy aprót belenyögött csókjaiba, hiszen ez nem volt ellenére, viszont egy kicsit sok is volt egyszerre.