Holdhercegnő 2. {Befejezett}

Nagy választás

Viktor szeme félelmetesen csillogott, miközben Mariát fogta. Nem számított arra, hogy valaki az útjába fog állni, s meg fogja akadályozni abban, hogy visszavigye táborukba a lányt. Főleg nem egy bátor De Noir. Igaz, kívülről nem látszott ijedtnek, de legbelül kicsit azért tartott Robintól. Eddig nem találkozott vele, de már most látta, hogy nincs sok előnye vele szemben. 

Ekkor Robin közelebb ment hozzájuk, s egyenesen Viktor szemébe nézett, majd így szólt:

- Te egy Dán vagy, igaz?

Viktort váratlanul érte ez a kérdés. Arra számított, hogy Robin rögtön támadni fog, de ahhoz képest elég jó a helyzet. Ő is előrébb lépett egy kicsit, s magabiztosan válaszolt:

- Igen, Viktor a nevem, ha eddig még nem hallottál volna rólam. Apám a nép vezére, és ezért egyben szolgálom is őt. 

Robin is eléggé meglepődött Viktor viselkedésén, mert ő is, ahogyan a Dán fiú ellenségeskedésre számított. "Talán így is meg lehetne oldani a dolgokat." - gondolta magában. Lehet, hogy a Dánok valójában mások, mint hitte?

- Én Robin De Noir vagyok - mutatkozott be illedelmesen, majd Mariára tévedt a szeme, aki tekintetével azt üzente neki, hogy segítsen.

Robin vette a jelet, s most már kicsit gyorsabb tempóra váltott a beszélgetésnél.

- Viktor, te honnan ismered Mariát? - kérdezte még érdeklődve.

A Dán fiú, mintha csak erre a kérdésre várt volna elmosolyodott, s vetett egy gyors pillantást Mariára, aki most nem rá koncentrált.

- Ez egy hosszú történet, de mondhatni már régóta ismerjük egymást a hercegnővel és elég jó barátok is vagyunk, igaz? - fordította maga felé a lányt, aki elég rémültnek tűnt, de egy aprót azért bólintott.

- Hát.... én nem teljesen így látom. Ha olyan jó barátok lennétek, akkor elengednéd őt - mordult Robin.

- Ó, ugyan már! Hiszen Maria nem is akar tőlem elmenni, ugyanis szeret - harsogta nevetve.

Ahogyan ezt Viktor kimondta máris két emberben indított el érzelmi lavinát. Csupán a szavaival. Robin például irigy volt, mert nem tudta elképzelni, hogy még valaki más is szeresse a lányt úgy, mint ő. Tiszta szívből szerette Mariát, ezért is akarta megvédeni őt, s azt nagyon nem szerette volna, hogy Viktor rabolja el a szívét.

Maria fejében hirtelen született egy ötlet, ahogyan Viktor szavait hallotta. Robin még biztos nem bánta meg teljesen azt, amit tett, de ez most pont így a javára is válhat, ugyanis azt gondolta ki, hogy féltékennyé teszi Robint. Úgy csinál, mintha Viktort tényleg szeretné, s akkor Robin majd jól átérzi a helyzetüket. Igen, ezt fogja tenni!

- Valóban így van ez, Maria? - kérdezte Robin meglepődve, és egyben hitetlenkedve, majd meg sem várva a lány válaszát újból szólt:

- Nem, Maria engem szeret!

- Ó, azt te csak hiszed! Mi már akkor megszerettük egymást, amikor még csak nem is ismerkedtünk meg teljesen! - kiabált Viktor, de közben nem engedte el a lány kezét.

- Ha valóban így van, akkor engedd el! Úgy is el fog szaladni tőled, és ide jön hozzám! - magyarázta Robin, majd Viktor elbizonytalanodott arcát látva elmosolyodott - Na, gyerünk! Vagy nem mered megtenni? - gúnyolódott.

- Hát jó, legyen, ahogy te akarod - duzzogott, majd elengedte Maria kezét.

Sorsdöntő, de mégis kissé nevetséges volt ez a fajta megoldás, viszont igazságos is.