Holdhercegnő 2. {Befejezett}

Az ünnepség

Holdföldén minden jól ment, amióta a Merryweatherek és a De Noirok kibékültek. Immár a völgy minden részét megosztották egymással, például az erdő már szabadon járható volt a Merryweatherek számára, a faluba pedig De Noirok is jöhettek. Szinte csak saját házuk számított magánterületnek. Minden oly gyorsan megváltozott, hogy lakói nem igazán tudtak hamar hozzászokni. És most essék pár szó a szereplőinkről: Sir Benjamin és Loveday összeházasodtak s már nagyban tervezgetik jövőjüket. Végül úgy döntöttek, hogy Loveday Holdszállásra fog költözni. Miss Heliotrope és Digweed még nem házasok, de elég sokat töltik együtt napjaikat. Coeur De Noir ugyanúgy él, mint eddig azzal az apró változással, hogy már nem olyan gonosz és kemény szívű, mint az átok előtt, sőt nagyon megváltozott. Sokkal jobb a modora és mindenkivel szemben tisztelettudó lett. A fia, Robin is nagy változáson ment keresztül ez egy hónap alatt: már nem fosztogat s vadászik, hanem inkább őrzi erdejét, melyet apja után fog örökölni. Igaz, még sokszor lóg a bandájával, de már nem vadásznak Mariára, mint régen. Apropó, Maria! E több esemény leforgása alatt már jól kiismerte Holdföldét és most már tényleg saját otthonának tekintette, melyet sosem hagy el. Holdhercegnőként bőven volt lehetősége megismerni. Tehát a völgy megmenekült, hála neki. Ha nem jött volna vidékre, az egész elpusztult volna. És ezt mindenki jól tudta, pontosan ezért rendeztek ennek alkalmából egy ünnepet. A rendezvényt Holdszálláson tartották, méghozzá mindkét család együtt ünnepelt. Ritka és szokatlan eseménynek számított ez, mivel eddig sosem voltak egy helyen, kivéve az átoknál, mikor visszaadták a gyöngyöket a tengernek. Maria épp a toronyszobájában készülődött az estélyre. Egy gyönyörű lila báli ruhát húzott, amit még Londonból hozott magával. Legutóbb ott használta, mikor bálba ment édesapjával. Ó, milyen régen is volt az! A haját pedig félig felfogta és kontyba kötötte, majd rá egy szintén lila masnit tett. Lábára ezüst topánkát húzott s így már tényleg egy mesebeli hercegnő látványát keltette. Szinte már majdnem kész volt, mikor kopogtak az ajtaján.

- Szabad! - válaszolta. Loveday lépett be.

- Ugye nem zavarok? - kérdezte.

- Nem, dehogyis... éppen gondolkoztam.

- Micsodán?

- Hát...a mai estén. Tudom, hogy miattam rendeztük és mind büszkék rám, de ez nem csak az én érdemem. Csakis én törhettem meg az átkot, de maguk is sokat segédkeztek. És egy kicsit izgulok is...

- Persze, megértelek Maria, de hidd el, hogy aggodalomra semmi ok. És nehogy azt merd mondani, hogy nem érdemled meg ezt a dicsőítést, mert igenis megérdemled. Nagyon jó holdhercegnő voltál és neked sikerült, ami nekem nem, még akkor is, mikor a dolgok nem álltak mindig rendelkezésedre. Te megoldottad és ezt szeretjük benned, Maria. A kitartàsodat és makacsságodat. Így hát - fejezte be - a mai este lényege, hogy érezd jól magad és mindig önmagadat add.

- Ó, én nem is tudom, mit mondjak... köszi Loveday! - ölelte át - te nekem olyan vagy, mint egy anyuka. Vagy nem is. Inkább egy jóságos tündér.

- Nagyon szívesen - viszonozta ölelését -, de most már gyere, mert mindenki rád vár odalenn. Ja és gyönyörű a ruhád. Honnan van? - fogta kézen, miközben lesétáltak a lépcsőn.

- Londonból. Még a papa vette.

- Nagyon kedves lehetett az apukád - mosolygott a lányra.

- Igen, az is volt - sóhajtott.

Mikor leértek a hosszú folyosón keresztül a szalon elé, ahol a zongora van, megálltak. Loveday biztatóan megszorította Maria kezét, aki már cseppet sem izgult.

- Várj meg itt, mindjárt jövök! - szólt, majd belépett a terembe, hogy szóljon férjének és elkezdhessék az ünnepet. Egy pillanat alatt visszajött, majd beinvitálta Mariát is. Mikor nagybátyja megpillantotta elkezdte beszédét: