Tánc, és minden más

Augusztus 27. Hétfő

Gólyanap. Csak nem mentem. Mert voltam olyan szerencsétlen, hogy tánc közben (otthon), megzúztam a bokámat.Pedig nagyon el akartam menni, meg el is mehettem volna, ha nem azt találják ki, hogy menjünk fel a Gellérthegyre mert a kirándulás az olyan "csapatépítő".Na azért valljuk be egy éppen gyógyuló bokával nem a legjobb felbaktatni a Gellérthegyre. Ehelyett anyával meg a nővéremmel (Rékával) elbotorkáltam a papír-írószer boltba ahol vettünk füzeteket, meg tollakat, tolltartót meg mindent ami kell a suliba. Hazamentünk aztán én még kockultam egy kicsit, megnéztem az osztálynévsort. 32-en leszünk ebből 16 ember táncos, 16 pedig kosaras. A táncosokat úgy válogatták össze, hogy a 8 legjobb felvételit összehozó lány és a 8 legjobb felvételit összehozó fiú került be. Én másodikként jutottam be. Azért van 8 lány és 8 fiú, hogy a páros táncoknál mindenki tudjon szerepelni és mindenkinek legyen párja. A nagy elmélkedésemet anya zavarja meg.
-Luca gyere vacsorázni! - hallom ahogy felkiált.
- Megyek anya!- kiabálok vissza.

A vacsora nagyon finom volt, fűszeres sülthús krumplipürével és párolt zöldséggel.
Anyáról tudni kell, hogy nagyon jól főz, kémia tanárnő, és Eszter a neve. Apáról annyit kell tudni, hogy ha akar akkor ő is nagyon jól tud főzni, föci-biosz-természetismeret-ének tanár, és Sándor a neve. Ugye a nővérem, Réka ő már 11.-es de nem a Szent Péterbe jár. Nagyon jól hegedül és imád olvasni. Meg ugye van az én bátyuskám, akit Rolandnak hívnak, de mindenkinek csak Roli. Ő már egyetemista első éves jogtudományon. Dobol, imád zenét hallgatni. Bármiben számíthatok rá, ha kell megvéd, de szívatásokból sincs kevés egyik testvéremmel sem. És a végére maradtam én. Rólam még annyit kell tudni, hogy én is nagyon szeretek olvasni, zenét hallgatni. Általában egy csendes visszafogott, félénk lánynak tűnök, aki nem tudja kimutatni az érzéseit (persze csak akkor ha negatív érzelemről van szó), de  ez csak részben igaz, mert ha valaki megismer akkor rájön, hogy ha szeretném akkor igenis ki tudom tálalni a lelkivilágom, de ezt is csak a hozzám legközelebb állók tudják kihozni belőlem.
Na de elég volt a lelkizésből, megyek, lefürdök, fogat mosok,  aztán megyek aludni, mert nagyon fáradt vagyok.

Sziasztok!
Bár nem tudom miért köszönök, mert nem biztos, hogy bárki is olvassa ezt a storyt! De mindegy, attól függetlenül ez még egy rövid rész lett, mivel ez az első (ezt a logikát)! Kommenteket várok!