Tánc, és minden más

Szeptember 7. Péntek

-Szia!-üdvözölt mosolygósan Sára, miután reggel kiléptem a kapun.
-Szia!-köszöntem én is, majd megöleltem, és elindultunk. Ma valahogy előbb beértünk, útközben sem csatlakoztak hozzánk Krisztiánék. Mivel az udvaron nem volt senki, felbaktattunk a terembe. Nagy meglepetésként ért, hogy kb. a fél osztály már ott volt. Sárával letettük a cuccunkat, aztán lementünk a büfébe. Én vettem csokis fornettit, meg őszibaracklevet, Sára pedig túrós fornettit, meg narancslevet. Mire visszamentünk az osztályba, kezdett a többi diák is beszállingózni a suliba. Volt, akin látszott, hogy hajnalig gépezett, játszott, vagy akár barátokkal beszélgetett és ezért nagyon fáradt ma reggel, és semmi kedve nem volt belépni ebbe a rohadtul fárasztó és unalmas helyre.

- Hol voltatok reggel? - kérdezte Ricsi (aki egyébként a székén hintázott, én azt hittem bármelyik pillanatban leeshet),  mikor Sárával beértünk.
- Előbb jöttünk - vont vállat Sára.
- Miért? - kérdezte immár Krisztián, és fürkészve nézett minket.
- Tulajdonképpen fogalmam sincs - nevettem el magam, aztán leültem a helyemre Csenge mellé.
- Mivel kezdünk? - kérdeztem sóhajtva tőle.
- Erkölcstan - felelt ő is sóhajtva.
- Az annyira nem lehet rossz -mondtam gondolkozós fejet vágva.
- Ja, végülis mit lehet tanulni egy erkölcstan órán? Erkölcsöt?
- Hát...igen. Általánosba is volt ilyen órám, és tök jó volt, mert szinte mindig csak beszélgettünk, amikor pedig kértük a tanárnőt akkor levitt minket az udvarra.
- Na remélem most is ilyen jó tanárunk lesz - és becsöngettek. Belépett egy idős, cuki néni, aki már most a szívembe lopta magát.
- Sziasztok gyerekek! - köszönt nekünk kedvesen - én leszek az erkölcstan, más néven etika tanárotok. Farkas Erzsébet vagyok. Farkas tanárnőnek, de ha valaki ragaszkodik hozzá, akkor Erzsike néninek is lehet hívni - nevette el a végét, mire mi is elnevettük magunkat.
- Erzsike néni, én előre leszögezem, hogy én így fogom magát hívni - mosolygott angyalian Andris.
- Igenis őrmester - nevetett fel mégegyszer a tanárnő. Azt hiszem, Andris a tanárok kedvence lesz...a fizikatanár, most az erkölcstan...mi lesz még itt? Az órán nagyrészt "játszva beszélgettünk". Nyelvtanon ismételtük a tavalyi anyagot.
- Good Morning! Luca, how are you? - kérdezte tőlem a tanár, mikor bejött angolra.
- I'm very well, thanks -válaszoltam mosolyogva. Az óra további részében megtanultuk a számokat, és óra végére el tudtuk mondani a telefonszámunkat. Matekon bejött a tanárúr...na ki találja ki, hogy mit csináltunk??? Tanultunk. Német órán szerintem összekevert minket a tanárnő a kezdő csoporttal, ugyanis 1-től 20-ig le kellett írni a füzetbe a számokat. Könyörgöm, én ezt az általános iskola 4. osztályában tanultam! Német után, jött a duplarajz. A tanárnő almákkal jött be a terembe.
- Jó napot, kedves 9/b! Ez a sok alma nem azért van itt, hogy pikniket rendezzünk, hanem tanulmányi rajzot kell készíteni az almáról! - mondta Csornai tanárnő. Én személy szerint, sosem tudtam normális almarajzot készíteni, de hát lássunk hozzá! Első óra végére megvolt maga az alma, meg a satírozása. Szünetbe visszamentünk az osztályba. Miközben a padunknál a lányokkal beszélgettünk, megbontottam a fornettimet és azt eszegettük.
- Úúú...kaphatunk? - nézett ránk reménykedve Ricsi.
- Persze - nevettem el magam, közben pedig odanyújtottam a zacskót, hogy vegyen. Csengén azt láttam, mintha elvörösödött volna.
- Krisztián? - kérdeztem és most felé nyújtottam a sütit.
- Úúú...kösz - nézett rám, aztán el kezdte úgy enni a sütit, mintha 2 hete nem evett volna. Visszamentünk rajzra, és folytattuk az almarajzolást. Már csak az árnyékolás volt hátra, mikor a tanárnő körbejárta a termet, és megdicsérte az almáimat (:D). Végül kész lettem, és nem is lett annyira rossz. 5-öst kaptam. Miután vége lett az órának, Sárával mentem haza.
- Sára, eljössz az edzésemre? -kérdeztem barátosném.
- Milyen edzésre? - kérdezett vissza értetlenkedve.
- Lovagolok - világosítottam fel.
- Ja! Persze, szívesen elmegyek, ha nem zavarok.
- Dehogy zavarsz, miért zavarnál? - tettem fel a költői kérdésemet, ő mégis válaszolt.
- Hát mittudomén, az oktatónak baja lesz, hogy ott vagyok, bezavarom szegény lovadat stb. -sorolta fel érveit
- 1: az oktatóm jófej, fiatal, lány -hangsúlyoztam ki a szót - semmi baj nem lesz, 2: Rubin is tud viselkedni, teljesen nyugodt ló, kevés dolog tudja felbosszantani, megzavarni.
- Akkor jó!
Sára még elkéredzkedett, aztán anya el is vitt minket. Annyira szeretem azt a nyugodtságot ami ott fogad! Amikor belépek megnyugszom, kikapcsolok, és csak Rubinra meg a pályára figyelek.
- Szia Lili! - kiáltottam be az istállóba.
- Hú, szia...sztok - röhögte el magát a végén.
- Szóval ő itt az egyik osztálytársam, barátnőm, Lengyel Sára - mutattam be Sárát, ők pedig kezet fogtak.
- Na de menjünk már, kiváncsi vagyok a lovadra - ugrált ide-oda Sára.
- Jó-jó nyugi - nyugtatta Lili, az elszabadult Sárát. Már több, mint egy hete nem láttam Rubint, úgyhogy már én is vártam az újbóli találkozást.
- Úristen, de cuki - visított Sára.
- Ssh - csitítottuk Lilivel.
- Hops, bocsi - nevetgélt. Gyorsan lecsutakoltam Rubint, felszerszámoztam, és mehettünk is ki a pályára. Először csak ügetéssel bemelegítettem, aztán egyre gyorsultunk, a végén már vágtáztunk. Ma még a kettes sorompó átugrását gyakoroltuk, aztán megpróbáltam a hármasat is. Először levertem a legfelső sorompót, de aztán már biztosan ment az is. Mikor végeztünk, anya jött értünk, Sárát pedig hazavittük. Én még gyors megcsináltam a leckémet, elpakoltam a táskámat, aztán tovább fejlesztettem a koreográfiát.

Sziasztok!
Az erkölcstan/etika  tanárt kifelejtettem az infós részből: Farkas Erzsébet. Amúgy úristen, ááá, jézusom! Most jelenleg 115 megtekintésnél járunk!! Nekem ez nagyon sokat jelent! Köszönöm mindenkinek!!! Egyébként ha tetszett a rész: vote+komment ;)!
További szép estét mindenkinek!!!