Tánc, és minden más

Szeptember 5. Szerda

A tegnapi sokszori kiborulásom után, úgy éreztem, azért, mert egy még nem annyira ismert srác érdeklődik egy szintén még nem annyira ismert lány iránt, nem dől össze a világ. És elhatároztam, hogy nem fogok senki szeme láttára kiborulni bármi is történjen...ööö, hát nem tudom mi fog kisülni ebből.

A napom átlagosan indult: felkeltem, megmosakodtam, fogat mostam, enyhe sminket tettem (korrektor, szempillaspirál, egy nagyon világos szájfény), felöltöztem (kék csőfarmer, sárga póló "Never on Time" felirattal, narancssárga sportcipő, farmerkabát), ettem egy almát (ami tőlem nagy teljesítmény, mert nem szoktam reggelizni), és kimentem az ajtón.

-Szia!-köszönt Sára integetve.
-Szia!-tettem én is ugyanezt, nevetve. Krisztiánék is csatlakoztak hozzánk, aztán a sulinál a többiek is. Nagyon szépen sütött a nap, úgyhogy a lányokkal lefeküdtünk az udvaron a fűbe, és "napoztunk". Egyszer csak valami vagy valaki fölém tornyosult, ezzel eltakarva a napot, és megszólított.
-Héj, lányok, gyertek, szólt a jelzőcsengő!-szólt nevetve Krisztián.
-Ahhhj...én nem akarok-nyöszörögtem vissza, aztán eljutott a tudatomig, hogy ki is szólt hozzám, és olyan lendülettel ültem fel, hogy összefejeltünk Krisztiánnal.
-Aúúú...ez fájt-nyöszörögtem tovább nevetve.
-Nem én tehetek róla! Te jöttél nekem!-tette ugyanezt Krisztián.
-Jó, mindegy, menjünk!-mondtam, aztán Gréta és Csenge felrántott, aztán mentünk a terembe.
Az órákat nem írnám le részletesen, mert nem történt semmi érdekes. Kémiával kezdtünk. Hát nagyon máshogy tanítja a tanárnő, mint anya (tudjátok kémia tanár anyukám van), úgyhogy majd megkérem, hogy legyen a pót kémia tanárom. Törin bemutatkozott a tanárúr (nagyon mély hangja van), aztán minket is felkért (táncolni...hihi), hogy mutatkozzunk be. Ez egy "lájtos" (nincs kedvem leírni rendesen) óra volt. Tesin tömött labdás gyakorlatok voltak, amit nem nagyon élveztem. Az infó is nagyon laza volt, azt mondta a tanárúr, hogy nem fogunk "tanulni", hanem van egy oldal, ahol minden anyag fennt van, és dolgozatokra abból kell készülni. Mi meg csak így néztünk rá, hogy komolyan gondolja a tanárúr, hogy infó dolgozatra nekünk tanulni kell? Na ne röhögtessen! Szóval alapból mindig elfoglalhatjuk majd magunkat (asszem ez lesz a kedvenc órám). Angolon megint szétvált az osztály: kezdők harmadik emelet, haladók földszint. Ch, a kezdők járnak mindig rosszul. De visszakapják a haladók, mert németen meg nekik kell felbaktatni a harmadikra. Visszatérve a témához, unalmas volt az angol, mert azért annyit én is tudok, hogy: I am, you are...
Aztán németen úgy bánt velünk a tanárnő, mintha most kezdtük volna el tanulni a nyelvet: Ich bin, du bist... Most komolyan, ezt ki nem tudja??? Az első táncon megbeszéltük, hogy milyen események lesznek az évben, amelyek minket érintenek. A szalagavatón nekünk is kell majd táncolni, aztán ott lesz még a félévi vizsga, farsang, tavaszi bál áprilisban, a tanév végén pedig ott a Szent Péter bál meg az év végi vizsga. Aztán persze még megyünk versenyekre (ha jól teljesítünk), meg nálunk is szerveznek versenyt. A második táncon, akinek volt egy betanult koreója bármilyen zenére, az eltáncolhatta azt (én nem táncoltam, de voltak bátrabbak akik igen). Házit is kaptunk, ami abból áll, hogy egy koreográfiát kell kitalálnunk a kedvenc zenénkre. Persze erre kaptunk két hetet, mert azért ki az, aki egy délután alatt kitalál egy táncot a kedvenc zenéjére?

Napközben egyre többet láttam a Krisznát (Krisztián+Martina) az udvaron beszélgetni. Próbáltam nem rájuk figyelni, nem foglalkozni velük. Hát több-kevesebb sikerrel sikerült. Amikor megláttam őket, vagy egy álmosolyt tettem a fejemre, vagy rögtön lehajtottam a fejem, de ezeket próbáltam úgy csinálni, hogy ne legyen feltűnő.
Tánc után siettem haza, mert beszélni akartam a tesóimmal, amit ugye anya ajánlott.

-Sziasztok! Megjöttem!-kiabáltam fel az emeletre, de válasz nem jött. Felmentem bekopogtam a bátyám szobájába.
-Szia Roli-köszöntem. Semmi válasz. Benyitottam. Hát persze, hogy nem hallotta, fülhallgatón keresztül hallgatott valamit, amit még én is tisztán hallottam.
-Hahó-téptem ki a füléből a fülhallgatót.
-Szia! Mit szeretnél?-mosolygott rám kedvesen.
-Beszélni veled-mondtam komolyan.
-Hallgatlak-váltott ő is stílust. És akkor megint be nem állt a szám. Csak mondtam, mondtam, mondtam és mondtam. A végén a bátyám bólintott egyet és így szólt:
-Luca, figyelj. Én nem ismerem ezt a srácot. De ha már az első napon segített neked és nem hagyott cserben, akkor nem utál. Aztán azt mondtad érdeklődött felőled. Ez sem lehet véletlen, bár lehet, hogy csak illemből tette. Az, hogy most egy másik csajjal van, az nem jelenti azt, hogy lesz is valami köztük. Simán lehet, hogy csak féltékennyé akar tenni, és azt akarja, hogy felfigyelj rá, mert ő azt nem tudja, hogy téged érdekel ő. Tudod a fiúk néha ilyenekre is képesek, amikor tetszik nekik egy lány, de nem mernek lépést tenni. Azt tudom tanácsolni, hogy próbáld kerülni az olyan helyzeteket, amikben csak ketten vagytok. Viselkedj úgy, mintha tényleg csak az osztálytársad lenne. Szóval ne dadogj a közelében, ne vörösödj el, bár ezt nem tudod saját magad kontrollálni, érdeklődj azért iránta, de ne legyen feltűnő. Idővel pedig biztos jobban megismeritek egymást, közelebb kerültök egymáshoz és nem lesz probléma. Még az is lehet, hogy lesz belőle valami-fejezte be monológját. Nesze neked filozófia!
-Köszönöm, megyek Rékához is-öleltem meg és indultam ki a szobából.
-Hugi!-kiáltott utánam.
-Igen?-mentem vissza.
-Bármi is lesz, én melletted állok, támogatlak, és tudd, hogy mindig számíthatsz rám-mosolygott rám, én pedig visszamentem és megöleltem.
-Köszönöm-súgtam a fülébe és el kezdtem szipogni.
-Nehogy el kezdj nekem sírni-lökött meg röhögve Roli.
-Neeeem, megyek Rékához.

-Szia!-köszöntött mosolyogva nővérkém-mi járatban erre, ahol még a madár se jár?-kérdezte nevetve.
-Hát pont ide tévedt egy madárka, akinek pont tanácsra van szüksége a madárnővérétől, aki pont ezen az elhagyatott helyen él, ahol még a madár se jár-mondtam félig röhögve, félig komolyan.
-Mesélj-parancsolt rám. Én pedig újra meséltem. Ő pedig ugyanazt elmondta, mint a bátyám. Megöleltem, aztán akartam menni kifelé, de visszahívott, mert már régen beszéltünk csak így ketten bármiről. Beszélgettünk. Rengeteget. Mindenféléről. Mint két igazi testvér. A suliról, a fiúkról, a táncról, a lovaglásról...tényleg mindenről.

Miután visszamentem a szobámba, megcsináltam a házit, folytattam a rajzomat, aztán lementem vacsizni. Vacsi után táncoltam egy kicsit (na jó, nagyon sokat), amíg nem kezdett el sajogni a lábam. Beszéltem egy kicsit a lányokkal (kifogott rajtuk a kémia házi, én meg segítettem nekik), elvégeztem az esti rutinomat aztán lefeküdtem aludni. Jó éjszakát mindenkinek!

Sziasztok!
Bocsássatok meg, hogy késtem két napot, de nem volt időm írni! Asszem megyek gyónni! Viccet félretéve, nem lett a legjobb rész, de mindegy! Ha tetszett tudod mi a dolgod! Egyébként 1020 szó :)! További szép napot mindenkinek!