Tánc, és minden más

Augusztus 31. Péntek

Az elmúlt pár napban rengeteget idegeskedtem, hiszen a többiek már ismerik egymás és így én leszek az ismeretlen. Nagyon sokat táncoltam (hála istennek a bokám már jól van) feszültséglevezetésként. Sokat gondolkoztam is mindenen (tudjátok amikor így leültök, néztek ki a fejetekből és az élet nagy dolgain gondolkoztok). Aztán elérkezett a mai nap. Évnyitó. Már a szó hallatán futkos a hideg a hátamon. Mindegy. Szóval: reggel hisztiztem egy sort anyának és a nővéremnek, mert sehogy sem állt rajtam a matrózblúz. Mert hogy kötelező a suliban az ünnepeken matrózblúzt hordani. Visszatérve a jelenbe, hisztiztem, szegény bátyámat úgy felidegesítettem, hogy hozzám cseszett egy párnát. Ott el kezdtünk bunyózni, persze nem komolyan, aztán észbe kaptam, hogy nekem nagyon sürgősen el kellene indulnom, ugyanis el fogok késni. Gyorsan beszórtam a cuccom a táskámba (nem volt sok dolog, mivel első órában az igazgató beszéde meg minden ilyen cucc-mucc volt, aztán még 3 ofő. óránk volt), aztán kimentem az ajtón és elindultam...volna, ha nem látok meg egy ugyanolyan ünneplőbe öltözött lányt, mint amibe én voltam. Mosolyogva közeledett felém.
- Szia! - köszönt.
- Szia! - köszöntem én is.
- Te is a Szent Péterbe indulsz?
- Igen. Miért te is?
- Igen. Most kezdek. 9/b.
- De jó! Én is. Amúgy Kerekes Luca - nyújtottam felé a kezem.
- Lengyel Sára - adta a kezét.
- Akkor ezek szerint osztálytársak leszünk. Még nem ismerlek, de jófejnek, kedvesnek tűnsz, ülsz mellém az osztályba?
- Te is jófejnek tűnsz, de sajnos nem tudok melléd ülni ugyanis a barátom is ide jár és mellé ülök.
- Ó.Oké, persze. Ez teljesen érthető. De ugye lehetünk barátnők?
- Persze! Még én sem ismerek senkit az osztályból, csak a barátomat, jó, hogy már így előtte van egy barátnőm.

Sáraval az iskoláig rengeteget beszéltünk, én is és ő is sokat mesélt magáról. Például megtudtam, hogy neki egy nővére és egy öccse van. Aliz ugyanúgy 11.-es , mint a Réka, de ő ugyanúgy a Szent Péterbe jár, mint a Sára. Dávid pedig általánosba 8.-ba jár.

Amikor megérkeztünk a sulihoz (nincs annyira messze, max. 10 perc), már javában elkezdődött az évnyitó. Sárával odasunnyogtunk a helyünkre és vártuk, hogy végre vége legyen, és felmehessünk az osztályba. Mikor vége volt, elindultunk a terembe, ami az általános iskola termekhez képest 2-szer akkora volt. Mondjuk meg lehet érteni, 32 diáknak kell elférni egy teremben. Az ajtóra ki volt rakva a névsor amit gyorsan átfutottam.
Tánc-szak: Kosárlabda-szak:
Csöndes Emma    Antal Kristóf
Dobos Szabina   Bognár Krisztián
Horváth András   Csanád Ádám
Horváth Donát  Görög Fanni
Kelemen Ákos    Halas Henrietta
Kerekes Luca      Kádár Adél
Király Blanka     Király Bálint
Kiss Álmos          Kis  Bertold
Kovács Csenge   Kovács Veronika
Kovács Patrik     Lengyel Sára
Nagy Virág         Oroszlán Martina
Nagy Vivien        Pál Adrián
Németh Richárd  Szentes Balázs
Radics Rebeka     Tímár Gergely
Szabó Márk          Tóth Viktória
Tóth Tamás          Török Gréta

Elfoglaltam az egyik szimpi (ablak melleti sor utolsó előtti) kettes pad bal oldali részét. Mellém egy kedvesnek tűnő lány ült be.
- Szia - köszönt mosolyogva.
- Szia - köszöntem én is mosolyogva.
- Kovács Csenge.
- Kerekes Luca.
- Ismersz valakit az osztályból most már rajtam kívül?
- Igen. Sárával jöttem, útközben találkoztunk. És te?
- Úú... Én elég sok mindenkit ismerek, ugye a gólyanap miatt is. Például Sárát és Bálintot már 8 éve ismerem, mert egy általánosba jártunk. Grétát egy táborból ismerem, ott találkoztunk először, azóta tartjuk a kapcsolatot, és most "összehozott" minket a sors. Fanni, Emma, Veronika őket csak a gólyanapról ismerem, de bátran kijelenthetem, szerintem ők a legcsendesebbek az osztályban. Van ugye az Adrián ő Verával egy suliba, egy osztályba járt, ezért is vannak együtt. A négy lány, Szabina, Rebeka, Martina és Viktória. Hát, én nem annyira ismerem őket, de eddig amennyit láttam belőlük, elég is volt. Plázacicák felsőfokon. Virág és Vivien, mint már megfigyelhetted ikrek, nagyon jól kijönnek egymással, és barátságosak is. Henivel, Adéllal, Blankával, az ikrekkel, Fannival, Emmával, Grétával és velem biztos, hogy jól fogsz kijönni, már előre látom - közben mindig oda nézett akiről éppen szó volt, hogy én is tudjam, ki kicsoda -Tudod elég jó emberismerő vagyok. A srácokról különösebben nem tudok mit mondani, majd megismered őket. Viszont azt tudom, hogy biztos, hogy nem láttad még Krisztiánt, mert most tuti, hogy lefagynál - fejezte be suttogva a beszédét Gréta.
- Miért ki az a Krisztián? - suttogtam én is.
- Fordulj hátra - suttogta mosolyogva.
Én óvatosan, hogy ne legyen feltűnő, körbenéztem és hátra fordultam... Szívverésem hátrafordulás előtt: ti.ti.ti...
Szívverésem hátrafordulás után: titititititititi... Hát azt hittem ott lefordulok a székről! Te édes jó isten! Meghaltam. Kész. Újraélesztés indul. Csengére néztem tátott szájjal, aki csak vigyorgott rám.
- Én mondtam! - mosolygott még jobban.
- Gyere! - rántottam fel a székéről a karjánál fogva, és elráncigáltam a lánymosdóba. Már voltam itt a felvételin meg a beiratkozáson is, úgyhogy tudom, hogy mi hol van.
Ellenőriztem, hogy nincs bennt senki aztán megkérdeztem.
- Honnan tudtad, hogy be fog jönni nekem??? - kérdeztem hüledezve.
- Mondtam, hogy jó emberismerő vagyok! - felelt.
-De még nem is ismersz! Ezt hogyan?
- Erre születtem.
- Aha, persze. Egyébként milyen színű a szeme? Mert azt nem láttam. Melyik szakon van? Várj arra emlékszem a kiírásból, kosár. Oké. Mi a hobbija? - kérdeztem hadarva.
- Jó-jó, nyugi - röhögte el magát Csenge - elmondom amit tudok. Tengerkék szeme van - már itt olvadozni kezdtem - a hobbija ugye a kosarazás, barna haja van (ha esetleg ezt sem láttad volna), már így 9. - esként az egyik legmenőbb a suliban, legjobb haverja a Ricsi - itt közbevágtam.
- Aki mellett ül, ugye? Mögötted?
- Igen, és bírja az olyan lányokat amilyen te vagy.
- Miért én milyen vagyok?
- Majd rájössz! - kacsintott, aztán kihúzott a mosdóból, mert már az ofő.-i órákon kellett volna lennünk.
Beléptünk a terembe. Mindenki felénk fordult. Igen még Ő is. Mosolygott. Engem meg elolvasztott. Elnézést kértünk a tanárnőtől és a helyünkre slisszoltunk.
- Szóval mégegyszer, a késők miatt - szólalt meg a tanárnő, mi pedig Csengével kínosan vigyorogtunk - Vívó Hajnalka vagyok az osztályfőnökötök. Miután bediktáltam az órarendet ha mindenki egyesével felállna és pár rövid mondatban bemutatkozna.
Vívó tanárnő bediktálta az órarendet (utálom ezt a szót), elkezdtük a bemutatkozást. A táncosokkal kezdtük névsorban ( író: a bemutatkozásokat egy külön részben fogom közölni).
Aztán a kosarasokkal folytattuk névsorban.
Aztán eltelt a 3 ofő. óra, és én Sárával indultam haza. Otthon meséltem anyuéknak, ettem, bejelöltem az osztálytársaimat Facebook-on, bekövettem Csengét, Blankát, Grétát, Fannit, Emmát, Henit, Adélt, Sárát, Verát, Virágot és Vivit Instagramon. Bepakoltam hétfőre és megyek fürdeni és elkészülni, mert hulla fáradt vagyok, aztán alszok.

Sziasztok!
Ez szerintem egy jó hosszú rész lett, 1031 szavas! Kommenteket várok és ha valakinek van építő jellegű kritikája, nyugodtan írja meg!