Tánc, és minden más

Szeptember 8. Szombat

A délelőttöm azzal telt, hogy minden tárgyból tanultam egy kicsit. Gondolom ez mindenkinél így van, hogy a tanár mindig azt mondja: "Az én tárgyamból elég húsz perc tanulás, nem kell órákat azzal foglalkozni!" Aha, persze. Van vagy 15 tanulós tantárgyunk, ha abból minden nap húsz percet tanulunk, akkor konkrétan nem lesz időnk semmire. Szóval délelőtt megtanultam mindent (majdnem mindent...), aztán délután írtam a lányoknak, hogy nincs-e kedvük elmenni csavarogni a városba. Csenge kivételével (vigyáznia kellett a húgára, és az öccsére), nekivágtunk hárman a városnak. Először elmentünk a pékségbe, és mindenki vett magának valamit. Én muffint meg fánkot (nagyon egészséges kaja, tényleg), Sára csokis párnát, Gréta pedig túrós-meggyes rétest evett. Miután bevásároltunk, elmentünk a kosár/focipályához, ahol csütörtökön találkoztunk Krisztiánnal. Reméltem, hogy most nem lesz ott senki, de hát az Isten nem hallgatta meg a kérésem. Kristóf, Krisztián, Ádám, Bálint, Balázs és Gergő kosaraztak. Sára jól meglepődött, mert nem tudta, hogy a barátja itt lesz.
-Hát te?-kérdezte Sárától Bálint.
-Ezt én is kérdezhetném.
-Kijöttünk a srácokkal játsz
ani-adta meg az amúgy teljesen logikus választ-Ti?
-Mi meg kijöttünk a lányokkal csavarogni.
-Jó, majd megyünk együtt haza?-kérdezte Bálint.
-Persze-enyhült meg Sára is. Mivel szép idő volt, leültünk a fűbe és beszélgettünk. Nem sokkal később, a fiúk is befejezték a meccset. Krisztián olyan jól nézett ki! Izzadt, barna haja rátapadt a homlokára, tengerkék szemei, csak úgy ragyogtak a kosár örömétől.
-Na mi a téma?-huppantak le a fiúk.
-Ááá, semmi. Lányos dolgok-legyintettem.
-Ja jó, abból nem kérünk-röhögött fel Kristóf, aztán el kezdték gúnyosan mondogatni amit a lányok általában szoktak hajtogatni.
-Úristen! Nézd letört a körmöm!-kiáltott fel elvékonyított hangon Bálint, mire a barátnője tarkón csapta.
-Mi van Bálint, ver az asszony?-kérdezte röhögve Ádám. Őt még nem igazán hallottam oltogatni, de hát itt az ideje.
-Aha, általában az erőszakot használja-válaszolt Bálint szintén röhögve.
-Naa, srácok folytassuk-nógatta őket Krisztián, aztán rákezdett-Jézusom! Már megint lefolyt a sminkem!-legyezgette magát, túljátszva a szerepét.
-Ne már! Ez nem vicces! Tudod milyen trauma egy lánynak ha lefolyik a sminkje?-kérdezte szerepét játszva Gergő.
-Jaj igen! Hát én belehalnék!!-helyeselt Balázs.
-Mi mindjárt a röhögésbe halunk bele!-fuldoklottam a röhögéstől, de már olyan szinten, hogy Sára ölében feküdtem.
-Azért azt még ne tegyétek, szükségünk van rátok-nézett ránk komolyan Krisztián, aztán a szívére tette a kezét, és ott tört el mindenkinél a pohár. Olyan nevetésben törtünk ki, hogy a földön fetrengtünk. A mellettünk elhaladók meg nem tudom mit gondolhatfak rólunk. Kilenc fiatal szombat délután, a pálya mellett a földön fetrengve nem tudja abbahagyni a röhögést. Miután nagyjából befejeztük eddigi tevékenységünket, még rengeteget beszélgettünk mindenféléről. Ki melyik suliból jött, kinek mi a hobbija, hány testvére van meg satöbbi. Egy csapatként indultunk el (kivéve Balázs és Gergő), mert kb. egy helyen lakunk. A végére Krisztián (természetesen első helyen kell említeni:)), Bálint, Sára, Gréta és én maradtunk. Sokat beszélgettünk, röhögtünk, jól telt az út. Hazaérve meg kellett magyaráznom anyunak, hogy hol voltam. Attól függetlenül, hogy most tulajdonképpen boldog vagyok, folytattam a "nyíllal átlőtt szíves" rajzomat (értelmes ez a mondat???:)).

Sziasztok!
Rengeteg ideig nem volt rész, de van rá okom: a telefonom meghalt, kikapcsolt és többet nem kapcsolt be. Ideiglenesen megkaptam a Mamám régi telefonját, mert ő kapott egy újat. Próbálok valami módot találni, hogy rendszeresen tudjam Nektek hozni a részeket, de még nem találtam meg a jó módot. Jelenleg 184 megtekintésnél járunk, ami nekem nagyon sokat jelent! Köszönöm mindenkinek!!!😙