Szeptember 11. Kedd

209 8 0
                                    

A nap tök átlagosan indult. Felkeltem, elkészültem, Sárával elindultunk, csatlakoztak hozzánk Krisztiánék, a suli előtt beszélgettünk a többi osztálytársunkkal.

- Gréta? - kérdeztem Csengét, amikor nem láttam az osztályban barátnőmet.
- Sajnos lebetegedett - válaszolt búskomoran Csenge.
- Úúú...az szívás. Második héten? Velem is volt már ilyen. Emlékszem hetedikben a második héten megtaknyosodtam, és nem lehettem ott az őszi túrán - emlékeztem vissza az általános iskolai évemre.
- Az rossz lehetett - bólogatott Sára.
- Az volt - vágtam rá gyorsan, egy pontot bámulva.

Egy unalmas matek után irodalom jött, ami lássatok csodát......szintén unalmas volt. Ezután volt még 3 óra amit nem írnék le, mert szétunnátok az életeteket. Viszont az osztályfőnökin van mit említeni. Bejött a tanárnő. Leült az asztalhoz. Eddig minden rendben. De aztán olyan történt, amit nehezen hittünk volna el, ha nekünk csak mondják, és nem látjuk. Háromszor beleverte a fejét az asztalba. Mi meg így nézünk, Sára alig tudta visszatartani a röhögést, az osztályban forgolódás és suttogás vette kezdetét, hogy "most mi a baja a tanárnőnek?".
- Khm... - köszörültem meg a torkom - Tanárnő! Mi történt?
- Ááá...csak néha elgondolkozom, hogy, hogy lehet nekünk ilyen igazgatóhelyettesünk - mondta már felnézve.
- Mert... - kérdezte Csenge folytatásra várva.
- Mert ő állította össze az órarendeket. Az igazgatónő csak rábólintott, de mivel neki sok munkája volt, ezért őt nem hibáztatom. Nem tudom, hogy feltűnt-e nektek, de nem volt ének órátok - nézett ránk keserű mosollyal. Én meg nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. Kifelejteni egy órarendből az ének órát? Jesszus. A többiekkel némán eldöntöttük, hogy inkább röhögünk ezen a dolgon, úgyhogy pár perc múlva, már majdnem mindenki a földön fetrengett. Megkaptuk az új órarendet:

Osztályfőnöki után, tánc következett

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

Osztályfőnöki után, tánc következett. Mivel csak egy óránk volt, ezért gyakorolhattuk a házinak feladott koreót. A tánctörténetet most nem élveztem annyira, mint múltkor. Sáráékkal hazamentünk, megcsináltam a leckém, tanultam, aztán telefonoztam kicsit.

Sziasztok!
Ez egy nagyon ratyi rész lett, de mentségemre legyen mondva: beteg vagyok. Az órarendet is ágyban fekve készítettem, azért ilyen csúnya, de remélem olvasható :).

Ui.: Úristen! Nagyon-nagyon-nagyon szépen köszönöm a 211 megtekintést és a 12 vote-ot! Csodálatosak vagytok 😍😘!

Tánc, és minden másDonde viven las historias. Descúbrelo ahora