N I C O T I N E | Corey Taylor

F O U R

2015. október 31.

Katherine Belot üzenetet küldött neked!

Kate
Mady
Mady, itt vagy?
Hahóó
Fontos lenne
Gyere már fel gecc

Mady
Miazmarmegintxd
Eppen furdok es megprobalom lathatatlanra sikalni magam, h Chantel ne baszogasson

Kate
Mi baja már megint?xd

Mady
Valami grillezest vagy mit terveztek apammal es folyamatosan zaklat h segitsek neki
Mondom meg majd a lofasznak is van vege
Augusztus ota nem akar leszallni rolam, amiota hazaertunk a turnerol
Csinald ezt csinald azt mie vagy meg magantanulo

Kate
És apud?

Mady
Elobb koltozne el mintsem h beleszoljon

Kate
De hát a gyereke vagy...

Mady
Erre jo lenne ot is emlekeztetni
Mindegy
Mi olyan fontos?

Kate
Ne flegmulj márxdd
Am az h ma lesz a sulis Halloween parti

Mady
Ki ne talald

Kate
És eljöhetnél

Mady
Szerinted
Ha a kisboltba nem enged le Chantel
Akk majd egy iskolas szarba igen?

Kate
Csak próbáld meg...
Pls pls
Mutassuk meg a Hoover High Schoolnak a metál fekete hercegnőjét

Amikor kikászálódtam a fürdőből, nesztelenül a szobám felé kezdtem el osonni.
– Madelaine! – hallottam még, ahogyan Chantel a nevemet kiáltozza a konyhából, de pont semennyire érdekelt. Bementem a szobámba és bezártam magamra az ajtót. A szobám teljesen feketére volt festve, amit néhol fehér és szürke bútorok tarkítottak.
A telefonom még mindig pittyegett, Katie írogatott nekem folyamatosan... csak nem tudom, hogy mi a frászért akarja, hogy elmenjek vele arra a redvadék bulira. Tudja nagyon jól, hogy nem elég az, hogy csupán az emberektől kedvem támad rókapartizni, de a zenétől is masszív fülrákot kapok. Viszont, fogalmam sincs, hogy kik lesznek itt ezen az unalmas családi összejövetelen, ahol jobb esetben egyedül kell szembenéznem négy emberrel. Apa azóta persze nem hozta fel a színpados témát, inkább helyette szépen a szőnyeg alá söpörte.
Valamiért most a szívem a buli felé kezdett el húzni. Mindegy, hol hol vagyok, csak azt a hely ne a King és a Bell Avenue sarkán legyen.
Elővettem a telefonomat, és egy okét pötyögtem be Katienek, aki egy like jelet küldött vissza.
„Fél nyolckor a házatok előtt" – érkezett egyből a válasz. Unottan forgattam szememet, majd nekiláttam a készülődésnek. Jelmezt kellene felvennem és sminkelnem? Melegen ajánlom, hogy ne erről legyen szó. Kinyitottam a hatalmas gardróbom ajtaját, s beléptem a sok ruha közé. Elkezdtem matatni a fekete és szürke különböző árnyalataiban úszó részen, amikor a kezem megragadt valami tüll anyagon. Kihúztam a ruhadarabot a feketeségek közül. Egy fekete tüllrétegből álló, átlátszó, bokámig érő ruha akadt a kezembe.
– Ez megteszi – kivágtam a göncöt fekete szaténnal borított ágyamra – De kell valami alá – hümmögve méregettem a cuccaimat, s megakadt a szemem egy fekete bársonyborítású fűzőn. – Tökéletes - ez is kint landolt a tüllruha mellett.
A két ruhadarab mellé nem választottam mást, csak egy bugyit, pár nyakláncot és egy combközépig érő gótra hajazó csizmát. Elegánsan megszorítottam magamon a fűzőt, olyannyira, hogy melleimet szinte teljesen leszorította, majd erre felvettem a vékony tüll anyagot. Lágyan omlott alakomra, karjánál kissé bő volt, szoknyája pedig egyenes szabású. Felvettem a hosszú csizmámat, ami eddig, indokoltan, még sosem volt rajtam, majd nekiestem az arcomnak. Semmi különöset nem műveltem magammal, azon kívül, hogy egy kis alapozót és egy fekete, füstös sminket vittem fel arcomra. Ajkaimat bordó rúzzsal borítottam be, fülembe pedig megigazítottam a piercingeket. Apa nem engedte eddig sem a tetkókat, sem a fülön kívül máshova aggatott testékszereket, de a fülemet előszeretettel lövettem szét.
Felkaptam magamra a hosszú fekete szövetkabátomat, amit előszeretettel tartogattam az efféle alkalmakra, majd annak belső zsebébe tettem a telefonomat, a hátuljában elrejtve néhány dollárt, hátha később taxira kellene költeni.
Bár, nem hinném, hogy az almalé annyira megártana nekem.
Annyira menően vedelik a vodkát ezek a pénzhajhász sznobok, hogy fogalmuk sincsen arról, milyen abszintozni. Már, nem mintha nekem annyira lenne, csak néha le-lecsúszott egy-két pohár Siddel... aztán még a kettőnek a hatványszámai is.
Lerobogtam a lépcsőn, s közben összefogtam magamon a kabátomat.
– Hol van Shawn? – kérdeztem a mostohaanyámat, amikor leértem a lépcsőn. Ő egy fakanállal a kezében fogadott engem, s szúrós tekintettel méregetett. A lakást éppen Gage és Alexandria díszítették fel töklámpásokkal és lampionokkal, Gabrielle pedig a konyhából sietett elő. A kis köténye alatt már egy piros koktélruha feszült alakjára, amihez egy ízléstelen piros magassarkút viselt. – Mi van, hamupipőkét nem engedték el a bálba? – vigyorodtam el.
– Átment Nicholsonékhoz még pohárért – felelte Chantel, s végigmérte alakomat – te hová készülsz?
– Egy jobb helyre – biccentettem elégedetten, majd megkerültem a mostohaanyámat.
– Madelaine Crahan! – üvöltötte teli torokból, amikor becsuktam magam mögött a lakásajtót. A sarkon már tényleg ott várt Katie, a szülei old school Mustang Shelbyjével. Mindig is imádtam az ilyen kocsikat, ezért örömmel szálltam be a járműbe, amiben a KoRn feldolgozásában bömbölt a 'Kidnap the Sandy Claws' szám, a The Nightmare Before Christmas című filmből.
– De csini vagy – vetett felém egy elismerő pillantást.
– Köszi – szálltam be mellé. Vörös tincseit megigazította, majd gázt adott, s elindultunk az éjszaka leple alatt a Hoover High School felé.