N I C O T I N E | Corey Taylor

T H I R T E E N

Madelaine

Szorosan öleltük egymás még percekig, amikor én törtem meg a bűvös pillanatot. – Nincs kedved bentebb jönni?
Magam sem tudtam, hogy miért kérdezem ezt tőle, de úgy éreztem, hogy a szobában nagyobb biztonságban vagyunk.
– Most nem támadlak le, ne félj – intett mögém Corey, majd beléptünk a szobába mindketten. Kattant a zár, megfordultam és ismét a férfira pillantottam. Mosollyal az ajkain vette le havas sapkáját és fekete kabátját, majd a fogasra akasztotta őket. A szívem még mindig hevesen vert, amikor Corey közelebb lépett hozzám és kezét a kipirult arcomon végigsimította. Legszívesebben doromboltam volna érintése alatt, mint egy szerelmes kiscica, de ehelyett csak méginkább tenyerébe nyomtam arcomat, kezemet pedig hideg karján nyugtattam. Közelebb húzott magához, az eddig szabad kezét pedig arcom szabad felére helyezte és fejemet ajkaihoz húzta. Lágyan megcsókolta homlokomat, majd találkoztak a tekinteteink.
– Még mindig csodaszép vagy – suttogta rekedtes hangján. Jégkék szemei mostmár mosolyogtak, lágyan időztek arcomon, megnyugvást és örömöt sugároztak.
– Beszéljünk egy kicsit – feleltem alig hallhatóan, kicsit zavarba is jöttem Corey közelsége miatt, de ezt próbáltam elfedni. A kanapé felé intettem, ami háttal állt a hotelszoba ajtajának. Corey biccentett egyet, majd kézen fogott és a fekete ülőalkalmatossághoz sétáltunk. Illedelmesen megvárta, míg leülök, aztán ő is helyet foglalt mellettem. Ösztönösen törökülésbe akartam rakni a lábaimat, de ekkor nyilallt belém a felismerés, hogy semmi fehérnemű nincs a combom közepéig érő pulcsi alatt és nem akarom, hogy a velem szemben ülő bármi intim testrészemet is lássa.
Zavartan húztam magam elé a fekete pokrócot, majd annak a takarásában ültem törökülésbe. Corey elmosolyodott, s végigmért engem a Slayeres pulcsiban. – Aludtál?
– Nem, csak fürödtem – biccentettem remegve a fürdő felé.
– Tehát a pulcsi alatt meztelen vagy, eltaláltam? – Corey még jobban mosolyogni kezdett, amely miatt elvörösödtem és szégyellősen, mégis dacosan magam elé húztam a fekete takarót, mintha ez annyira megvédene tőle. Nem féltem, csak nem akartam megmutatni magamat neki, ezért egy fekete takaróba burkolóztam.
– Corey, kérlek – mordultam fel.
– Csak szívózok, nyugi – közelebb fészkelődött hozzám egy picikét és biztatóan rámmosolygott.
– Teát vagy kávét kérsz? – tereltem el egyből a témát, mire ő csak vállat vont.
– Nem kérek most. Beszélgetni szerettél volna, akkor ne igyunk semmit, hanem egymással legyünk elfoglalva.
– Igaz – köszörültem meg torkomat. Még mindig kínosan éreztem magamat a levél miatt, egy pár sort ki is húztam volna belőle, ha tényleg oda akartam volna adni neki.
De nem akartam sosem, ugyebár.
– Nos, ha te nem, akkor majd én – szusszant fel Corey, mire riadtan rá pillantottam – miért tiltottál le Messengeren?
Arcom furcsálló fintorba torzult. – Nem tiltottalak. – Értetlenül megráztam a fejemet.
– Írni akartam neked és nem tudtam. Nem küldte el az üzenetet.
– Próbáltad már bekapcsolni hozzá a mobilnetedet? – Felvontam a szemöldökömet és úgy néztem a telefonján matató frontembert. Mosolyogni kezdtem, amikor morcos arccal rám pillantott. – Látod, mondtam. – Tudálékosan bólintottam egyet, mire Corey eltette a készüléket a zsebébe. – Most én jövök. Hogyan jutott hozzád a levél?
– Nem nekem szántad?
– Őszintén? Nem akartam, hogy megkapd. Hirtelen, egy zene miatt írtam ki azokat a gondolatokat magamból és gondolom most rohadtul megbántottalak. – Ismét közelebb csúsztam Coreyhoz, miközben helyezkedtem.
– Az nem kifejezés – bólintott helyeslően.
– Bocsánat, nem állt szándékomban – vágtam rá ridegen.
– De ezt gondoltad és jobb, hogy ezt tudom. Alapból nehezen igazodom ki rajtad, de most ez egy kicsit közelebb juttatott a kusza gondolataidhoz. – Corey is közelebb csúszott hozzám.
– Elkeseredett voltam és még mindig az vagyok... kettőnkkel kapcsolatban. – Mi a fene történik velem?! Megnyílok egyszer életemben egy ember előtt, aki nem Shawn és nem Katie.
– Nem csodálom – vont vállat –, én is az vagyok. Pont azért, amit leírtál a leveledben. Nem csak te érzel így, hidd el.
Corey már rettentően közel ült hozzám, éreztem magamon a forró leheletét, miközben lágyan átkarolta derekamat a takaró alatt. A pulcsi már felhúzódott régen arról a részről, emiatt egyenesen forró bőrömre markolt rá hideg kezével. Összerezzentem az érzéstől, s felszisszentem. – Zavar? – kérdezte kétségbeesetten, de kezét nem vette el az érintett területről.
– Nem – ingattam fejemet, majd még közelebb kúsztam Coreyhoz. Jól esett a közelsége és ezt a testem minden egyes porcikája kimutatta. – Jó érzés.
– Gyere – Corey megmarkolta a derekamat és a takaróval együtt magára húzott. A pléd alatt a pulcsi egészen a derekam közepéig felcsúszott, így kezei szabad utat kaptak a csupasz  bőrömön. – Addig nem csinálok semmit, amíg te bele nem egyezel – suttogta, miközben kezeimet mellkasára helyeztem. Remegtem minden porcikámban és a hideg farmerjének érzete csupasz alsótestemen is rendkívül szokatlan volt. Meredten ültem rajta, egy apró mozdulatot sem mertem tenni csípőmmel, amelyet most Corey lágyan cirógatott ujjaival. Egyre nehezebbnek éreztem a levegővételt, akármilyen hevesen és gyorsan is szedtem, nem tudtam eleget bevenni a tüdőmbe. Nyolcas ezt hallván elmosolyodott ismét, majd egyik kezével az arcomat simította meg, míg a másikkal átfogta derekamat teljesen. Egy arcába omló szőke tincset a füle mögé száműztem eközben és az idő lelassulni látszott. Együtt ültünk a kanapén és csak néztük egymást, nem létezett külvilág és nem léteztek problémák.
– Hiba, amit csinálunk – suttogtam elcsukló hangon.
– Ez az eddigi legédesebb hiba, amit az életemben elkövettem – felelte, szemét pedig behunyta. Szíve erősen lüktetett kezem alatt, ki akart ugrani szinte a mellkasából. – Felejtsük el New Orleanst és kezdjünk tiszta lappal – szuszogta, s egy hirtelen mozdulattal mellkasára húzott. A vastag pulcsin keresztül is éreztem teste melegét és amikor belegondoltam, hogy textil nélkül milyen lenne az érzete, egy kellemes érzés futott végig gerincemen. Ő is akarja, ahogyan én is őt. A picsába a szabályokkal.