N I C O T I N E | Corey Taylor

F I F T E E N

Madelaine

Összehúztam magamon a bundakabátomat, amikor megcsapott a hideg téli szél. A telek otthon sem valami nagyon barátságosak, de itt egyenesen rémesek tudnak lenni. Dideregve lépkedtem Jim mellett, majd hozzánk csatlakozott Mick és Jay is. Az utóbbi alak volt a banda legfiatalabb tagja, néha pedig úgy látszott, hogy nem igen találja még a helyét köztünk. Ezt megértem teljes mértékben, néha még én is úgy érzem, hogy rohadtul nem ide való vagyok.
– Hé, – lökte meg vállamat gyengéden Mick, mire én rápillantottam. Mosolyogva rámterítette a vastag, bélelt kabátját, majd megveregette óvatosan vállamat. Eközben Jim lemaradt, és hallottam, ahogyan a mögöttem battyogó apámmal keveredik szóba.
– Ma a gyerek nálam akar aludni.
– Mert? – Kattant az öngyújtó és apa rágyújtott egy szál cigire. Jellemző. Amikor ideges, mindig rágyújt, ha kell nem is egy szálra.
– Az legyen a mi dolgunk. Ha valamit nem akar, ne erőltessük rá.
Nem mertem hátrapillantani Mick biztos társaságából, de magam mellé és elé sem akartam nézni, ugyanis egy pár fotós fogadott minket a hotel előtt. A legjobb volt ilyenkor figyelmen kívül hagyni őket, ugyanis az eddigi idegességemet csak még jobban előhoznák a folyamatos kéréseikkel. Mick védelmezően átkarolta vállamat, Jay és Craig pedig mellém siettek, s a fotósokat hátrahagyva léptünk be a hallba.
– Mady! – Jim a recepcióhoz sétált és magához intett. Hatalmas kő esett le a szívemről, s amikor mellé értem, a recepciós hölgy mosolyogva nyújtotta át nekem a kártyámat.
– Köszönöm – súgtam oda Jimnek, aki felkapta a sporttáskáját és az én bőröndömet. Még egy lopott pillantást vetettem a hatalmas bézs hallra, ami egy pár napig az otthont fogja nekünk jelenteni, aztán először mi ketten, majd Corey, Jay és Mick szálltunk be a liftbe. Corey éppen mellém állt, de nem néztünk egymásra. Idegesen füleltem a liftben szóló dallamokra, ami elnyomta az ólomhuzalok zúgását, amikor éreztem, hogy mozdul a zsebem. Olyan érzésem támadt, mintha valami papír csörrent volna a kabát zsebében, de most nem nézhettem meg. Riadtan kaptam a fejemet Coreyra, de ő a telefonján matatott csak. A lift megállt, de mielőtt feleszmélhettem volna, Jim megragadta karomat és lágyan maga után húzott.

***

A szobánk hatalmas volt, csodaszép kilátással a belvárosra. Az első, ami üdvözölt minket az a hatalmas nappali volt, amiből egy picike konyha nyílt jobb kézre. A másik oldalon egy másik, hatalmas ajtó mögött rejtőzködött a franciaágyas hálószoba, abból pedig egy nagy fürdő nyílt, káddal és zuhanyzóval. Az egész lakosztály fehér és kék színekben pompázott, a bútorok modernek és letisztultak voltak. Vidáman levágtam a bőröndömet a hálóban, majd elterültem a franciaágyon. Megszokott volt már, hogy valamelyik bandataggal, általában Jimmel vagy Siddel aludtam egy ágyban, úgyhogy ez különösen nem zavart. Jim egyébként is a második apám szinte már, úgyhogy nem nagyon vagyok előtte szégyellős.
Lerúgtam magamról a magassarkú bakancsomat, Mick kabátját a szobában található puffra hajítottam az enyémmel együtt, majd felkeltem és a szoros bőrnadrágomat egy melegítőnadrágra cseréltem le. Felkaptam ehhez egy fekete hosszúujjú haspólót, a hajamat kiengedte a szoros copfból, majd megráztam a fejemet. Szabad tincseim vidáman libbentek át vállam mögött, amikor is kuncogást hallottam az ajtó irányából.
– Rég láttalak ilyen vidámnak. – Jim leült az ágyra, térdeire támaszkodott és úgy mért végig, amikor elé sétáltam.
– Csak örülök, hogy van egy kis terem végre – igazítottam meg mosolyogva Jim egyik tincsét, majd megöleltem – Köszi, hogy élősködhetek rajtad egy kicsit!
– Bármikor, hercegnő – Jim is átkarolt, s megszorította alakomat. Kiskorom óta hatalmas embernek tartom, a banda legmagasabb és legizmosabb tagja, mégis annyira kedves és odaadó tud lenni, hogy azt sokan irigyelhetnék tőle.
És itt most pontosan tudjuk mind, hogy kire gondolok.
A nappaliban már szólt az old school metal és rock lejátszási lista, amikor Jim telefonja csörögni kezdett. A magas férfi elhessegetett magától, majd fogadta a hívást. A konyhába sétáltam és mosolyogva pakoltam ki Jim hátizsákját, zsákmány reményében.
Mindig tartogat magánál egy kis dugikaját.