Korlátozva || Chardre FanFiction || /SZÜNETEL\

33.

-Charlie, ez meg mi volt?-rontottam be az ajtaján, mint egy vadállat.

-Mármint?-feküldt a kanapén egy zacskó chipsel az ölében, és borogatásokkal a testén.

-A..amitt tettél a stúdióba.

-Nem csak én voltam. Mi ketten tettük. És neked nem volt világos a dolog?
Leo az isten szerelmére, én szeretlek téged, és már a faszom kivan azzal, hogy titkolnom kell. Meg ilyen baszott kamubarátnőt is beállítottak mellém.-forgatta meg a szemeit, majd óvatosan felállt, és felém sétált, és megfogta a kezem.-Veled szeretnék lenni, és nem érdekel ha bárki is megtudja. Tudják meg, egyszer úgyis el kell mondanunk. Maximum, még így az elején vigyázunk, hogy ne legyem hagyús. Kérlek Leondre, csak próbáljuk meg.-térdelt le elém, és a kezébe vette a két kezem.

-Charlie én...-akartam megszólalni, de Ő közbeszólt.

-Leondre Antonio Devries, szeretném ha a barátom lennél. Nagy megtiszteltetés lenne, egy ilyen fiú mellett kelni, és feküdni. És meg esetleg össze is költözhetnénk az idő során. Kérlek.-nézett fel rám azokkal a gyönyörű boci szemeivel.

-Én...én nem tudom. Nem gyors ez még egy kicsit?-húztam ki a kezeimet a két tenyeréből.-Most, még nem lenne jó járnunk. Lehetünk együtt, meg minden, csak még nem lennék a barátod. Barátság extrákkal. Meg amíg, nem szakítassz a csajoddal, eléggé geciség lenne összejönnünk. Beszélj vele, és majd utána. Kérlek.-húztam fel a földről, és magamhoz öleltem jó szorosan.

-Oké, dé én leszek alul.-suttogta a fülembe, de tudtam, hogy tuti kacsintott is hozzá.

-Úristen, hülye.-löktem el magamtól, és megütöttem játékosan.

-Ne ütögess, mert megjárod.-kezdte el csikizni az oldalam. És akik ismernek, tudhatják, hogy ha engem csikiznek, az a halálomba vezet.

-Szóval így játszunk?-szabadultam ki Charlie szorításából, és felfutottam az emeletre, majd bezárkóztam a gardróbjába.

Hm, nem sokszor jártam itt.

-Leondre, gyere ki onnan.-ütött nevetve az ajtóra.

-Neeem! Csak miután körülnéztem, remélem találok valami jó dolgot.

-Leo, kérlek gyere ki.-komorult el a hangja, és már befejezte az ajtó csapkodását is.

-Nem nézhetek körül?

-De, csak...csak, nem akarom, hogy kutakodj.

-Jó, csak nem találok olyan dolgot.-hangsúlyoztam ki az "olyan" szót, és ahogy turkáltam, megtaláltam egy füzet szerű valamit. Valószínűleg, a naplója volt.

-Leo, mit találtál?-kezdett idegessé válni a hangja.

-S-emmit.-dadogtam, és éppen kezdtem kinyitni, amikor kitértem a hitemből, úgy felkiálott a legjobb barátom.

-LEO! Az isten faszáért is már. Nyisd ki ezt a kibaszott ajtót, és rakd le a naplóm. Nem akarom, hogy belenézz. Kérlek.-enyhült el a hangja, majd hallottam, ahogy ledől az ágyra. Gondolom feladta.

Megértem Charliet, én sem akarnám, ha Ő, vagy bárki más, belenézzen a személyed dolgaimba.
Nem akartam kihúzni a gyufát, ezért inkább kinyitottam az ajtót, és a hasára raktam a naplót.

-Belenéztél?-ült fel, és elrakta a fiókjába.

-Nem. De miért ilyen fontos mi van benne?-kíváncsiskodtam.

-Azóta irom a naplót, amióta megismertelek. Minden van benne, az érzéseim. Naponta, írok bele egy oldalt. Feljegyzem az aznapi eseményeket, a gondolataimat, és körübelül ebbe van az egész életem.
Ezért nem szeretném ha látnád. Nem akarom, hogy elolvasd, és talán olyat látnál, amit nem akarsz.
Nem ez az egyetlen, van több része is, de azok biztonságosabb helyen vannak. Úgyhogy, meg szeretlének kérni, hogy ehez ne nyúlj többet. Ez az egyetlen dolog, akiről eddig senki nem tudott, csak én. De, mostmár te is. Ne mond el senkinek, hogy ez van. Oké?-húzott az ölébe, majd egy gyors csókot lehelt a számra.

-Okés, kussolok.-mosolyogtam bele a csókba, majd egy kicsit el is mélyítettem.

-Ne itt.-tolt el egy kicsit, majd az ölében ülve, folytattunk párbeszédet random dolgokról.