Korlátozva || Chardre FanFiction || /SZÜNETEL\

36.

Ahogy csak tudtam, kikapcsoltam a videót, és egyből beléptem az élő adásba. A hangulat már oldottabb volt, mivel a videót, úgy körübelül tíz perce küldhették.
Charlie ezek szerint, nem várt egyből választ, mivel teljesen más volt már téma.
A napjáról beszélt a nézőknek, akik ezernyi kérdéssel bombázták, persze a legtöbbjük még mindig a vallomásáról szólt, de voltak közötte érdekes kérdések is.
Senki nem vette észre, hogy beléptem, persze hogy vették volna észre, ha nem is írtam semmit?
Egy ideig csak figyeltem mosolygós arccal, ahogyan boldogan beszélget a rajongókkal.
Nem akartam bezavarni a liveba, inkább figyelmesen néztem, és hallgattam a csilingelő hangját.

Körübelül, fél óra múlva ért véget az adás, de én néztem teljesen a végéig.
Egy pár kérdésre is válaszolt, ami kettőnkről szól, de mindig azt válaszolta, hogy nem akar semmit se elsietni, és nem is tudja miért monda ezt mind el, több ezer embernek.
Nem mertem neki válaszolni még, pont ezért, mert én sem akartam elsietni a dolgot. Még várok egy kicsit a válasszal.
Nagyon gyorsan történt az egész, és még én sem fogtam fel teljesen, hogy Charlie a barátjának akar. A pasijának.

Live után ráírtam a legjobb barátomra, hogy legszívesebben igent mondanék neki, de még nem akarok egyenlőre semmit, csak barátságot, és először járjunk el randizni, és azután talán lehet valami közöttünk.
Ő is tejesen egyet értett, és mondta, hogy felejtsem el az egészet, de én sosem fogom ezt elfelejteni.
Holnap utánra megbeszéltünk egy találkozót, ami még nem randi, csak elmegyünk egyet sétálgatni, és beszélgetni. Nem tudom, mi fog belőle kisülni.
Mivel már éjfél is elmúlt, és hajnalhoz közeledett az idő, inkább eltettem magam, és elaludtam.

Reggel körübelül 9 körül kelhettem, ami nálam nem megszokott, mivel vagy hat körül kelek, ha be kell mennem a stúdióba, vagy dél körül.

Kimásztam a meleg ágyamból, és bementem a fürdőbe, hogy elvégezzem a dolgaimat.
Leballagtam a lépcsőn, és beültem a TV elé, majd háttérzajnak bekapcsoltam valami random zene adót, és elkezdtem a telefonomat bújni. Gratulálok magamnak, mindjárt lemerülök, mert elfelejtettem feldugni a telefonomat a töltőre, miután Charlieval lefolytattam a beszélgetést.
Felszaladtam, hogy lehozzam a zsinórt, de a lépcsőn Tillybe ütköztem.

-Hali bátyó!-köszönt nekem, vagy mi.

-Szia? Bátyó? Sose üdvözölsz így.-néztem rá furcsán.

-Nem köszönhetek úgy, ahogy akarok? Meg amúgy, csak örülök nektek Charlieval.-kacsintott, majd leszaladt a lépcsőn.

-De nem is vagyunk együtt!-kiálottam utána.

-Ja persze. Még a végén elhiszem.

Inkább egy szemforgatás kíséretével berontottam a szobámba, és kihoztam a töltőm.

Lementem, majd örömmel konstrantáltam, hogy drága húgom befoglalta a TV-t. Csodás.
Leültem a fotelba, majd a mellette lévő konnektorba bedugtam a dugó végét.

-Hallod, amúgy most összejöttetek vagy mivan?-nézett rám felhúzott szemöldökökkel.

-Nem.-válaszoltam rá se nézve, mert a telefonomban az az idióta játék fontosabb volt.

-De nekem nagyon úgy tűnik.-nézett még mindig gyanúsan.

-Nem jöttünk össze és kész! Miért ilyen fontos ez?-csattantam fel idegességemben.

-Csak tudni akarta a drága testvéred, hogy bepasiztál-e. Bocsánat, hogy élek.

-Nem úgy értettem. Csak tudod, már kezd idegesítő lenni, hogy mindenki erről kérdez, de tudtommal semmi köze senkinek ahhoz, hogy kivel vagyok együtt. Elmondom, majd ha annyira szeretném. Egyenlőre nincs semmi, de majd tájékoztatlak téged drága testvérem, hogy mikor leszünk Charlieval együtt. Lehet, be se fog következni.-vigyorogtam rá, majd újra a telefonomba merültem.

-Elhitted.-horkantott fel, majd inkább jobbnak látta, ha békén hagy, ezért inkább az éppen lezajló történéseket nézte a TV-ben.

Csak pörgettem a telefonom, de meglepően semmi új nem történt sehol sem, azon kívűl, hogy az egész fandom zaklatott. Esküszöm, hogy jó érzés volt.
Meguntam, hogy a legtöbb ember, csak azért próbál támogatni, hogy észre vegyem őket. Elegem van már mindenből, szerintem kidobom az ablakon a telefonomat.

Már nem bírtam holnapig várni, ezért felpattantam, amit Matilda érdeklődve figyelt, de leszarva az egészet vettem fel a farmerkabátomat, és kivágódtam az ajtón, és meg se álltam a buszmegállóig. Nem fogok sétálni, még akkor se, ha tudom, hogy közel lakik.
Felszálltam az első buszra ami jött, mivel csak két megállót kell mennem, ezért minden busz tökéletes, ami erre jön.
Levágódtam hátra egy üres székre, és arra a pár percbe, meglepő módon, újra a telefonomat néztem. Oké, mégsem szeretnék tőle megszabadulni.
Amíg a busz ment, sikeresen lemerültem, ezért az út hátralévő részében, az ablakon bámultam ki, és gondolkodtam, mit fogok majd csinálni ha odaérek.
A következő megállónál jeleztem is, és ahogy megállt a busz, körübelül kiugrottam a busz ajtaján, és meg sem álltam a barátom házáig.
Kopogás nélkül rontottam be, a fehér ajtón, majd körbenézve láttam, hogy senki sincs a nappaliba, se a konyhában.
Felfutottam a lépcsőn, de se az ágyba, se a fürdőbe, és meglepő módon a gardróbba se találtam Charliet.
Egy esélyem maradt.
Lefutottam, majd kimentem a teraszra, és megnyugodva fújtam ki a levegőmet, ahogy megláttam, hogy akit kerestem, a széken ül az erkély korlátja mellett, és rajta támaszkodva néz ki a fejéből.
Nem tétlenkedtem, egyből oda léptem hozzá, és felrántottam a székből. Nem érdekelt, hogy majdnem sokkot kapott, kívántam Őt. Az egész lényét.
Az se érdekelt, ha már meggondolta magát, és mégsem akar tőlem semmit.
A szájára tapadtam olyan hevességgel, mint még soha.
Csak vártam, hogy valamit reagáljon, de semmit nem tett. Ezért cselekednem kellett.
Egy icipicit megharaptam alsó ajkát, és erre egyből szétnyitotta száját, ezért végre bejuthattam nyelvemmel, az övé mellé.
Először semmit nem tettem, csak vártam. Nem mélyítettem még el.
Vártam, hogy Ő is akarja, ne csak én.
A következő minutumban, megéreztem, hogy Charlie elkezdi mozgatni ízlelő szervét, ezért abban a tempóban, párhuzamosan csináltam ugyan azt, amit Ő.
Átkaroltam a nyakát, Ő pedig, közelebb húzott a derekamnál fogva.
Csípőink összeértek, ezért egy kicsit belenyögtem a csókba, amit egy mosollyal jutalmazott. Örültem, hogy Ő is annyira akar, mint én Őt.
Percekig csak álltunk, és faltuk egymás ajkait, nem bírtunk egymással betelni.
Végre szabadon lehettünk, és senki sem tudott minket megzavarni. Az utcán járó emberek, pedig csak szimplán nem érdekeltek.
Közelebb húztam magamhoz, és még ennél is jobban próbáltam elmélyíteni a csókot.
Pár másodperc múlva, Charlie megszakította a cselekedetünket, és mélyen a szemembe nézett.

-Nagyon imádlak, ugye tudod?-mondta ki, majd egy gyors szájrapuszival megjutalmazott.

-Ebben reménykedtem.-vigyorogtam rá.-Én is nagyon szeretlek.-vontam újra közel magamhoz, és egy újabb csókba részesítettem.

Sziasztok! Sajnálom, hogy megint ennyit kellett várni a résszel, de nem nagyon volt időm befejezni, és ahogy hazaértem a héten, minden délután bealudtam, úgyhogy sajnos nem tudtam részt írni. Remélem ezzel a befejezéssel mindenkit kárpótolok! Nemsokára jövök a következő résszel!♡
Ah amúgy annyira adnám, ha ez az egész bekövetkezne huh. :,)