Korlátozva || Chardre FanFiction || /SZÜNETEL\

19.

-Ki szállás! Meg jöttünk!-állította le a motort Joseph, és kiszállt a kocsiból.

Mikor kinyitotta az ajtót, megcsapott a hűvös levegő.
Gyorsan én is kikapcsoltam az övemet, és kipattantam a kocsiból. Hátra mentem a csomagtartóhoz, és kikaptam a két fekete bőröndömet, amibe benne volt a fél szekrényem.

-Merre kell mennem?-kérdeztem, már bőröndökkel a kezemben.

-Várd meg Charliet, és majd együtt menjetek be-csekkolni. Mi, majd utánatok megyünk.-mondta. De jó.
Oda néztem a kocsi irányába, és láttam ahogy Chazz pakolja ki a nehezebbnél, nehezebb bőröndöket. Lehet, nekem is el kéne járnom oda ezdeni, ahova Ő.

-Ennyi az összes?-pakolta ki a kocsiból az összes cuccot.

-Hát én nem tudom, ti dolgaitok. Nem tudom, hogyan lehet két hónapra ennyi ruhát, és hasonlókat hozni.-rázta a fejét Sandy.

-Felkészültek vagyunk. A biztonság kedvéért.-lépett mellénk Charlie, maga után húzva a bőröndjeit.

-Na siessetek.-terelt minket a bejárat felé Sandra.

-Inkább pakoljatok.-mondtam nekik, majd besiettem az ajtón, nyomomba a legjobb barátommal.

-Most merre?-néztem szétt a hatalmas előteren. Szerencsére már este volt, ezért nem volt olyan nagy tömeg, es így könnyebben tudtunk tájékozódni.

-A bőröndöket felvihetjük a gépre?-nézett le a lábához, ahol a három bőröndje sorakozott.

-Nem.-röhögtem el magam kínosan, majd odahúztam a cuccaimat a sorba, ahol az emberek várakoztak, hogy felpakolhassák a szalagra a bőröndjeiket.

-Biztos itt?-állt mögém Charlie.

-Igen, mert oda kivan írva, a gépünk neve.-mutattam az előttünk lévő kis monitorra ahol az úticélok, és a repülők neve sorakozott egymás alatt abból a célból, hogy kinek hova kell feladnia a dolgait.

-Bízok benned.-rakta a kezét a vállamra, amitől kirázott a hideg.

-Ezt ne.-kaptam el a testrészemet.

-Miért?-támaszkodott rám.-Talán zavar?-húzta mosolyra a szájait, majd még jobban rámtámaszkodott, és a vállaimat kezdte maszírozni.

Annyira tudom ilyenkor utálni. Kiűzném a világból, hogy még nyilvános helyen is zavarba akar hozni.

-Igen képzeld.-rántottam el a vállam, majd előrébb mentem a sorral együtt.

-Milyen vagy.-forgatta meg a szemeit.