Korlátozva || Chardre FanFiction || /SZÜNETEL\

32.

Bocsi az esetleges, szar fogalmazásért, az ilyen dolgokban nem vagyok a toppon😂♡

-Elnéz...-kértem volna bocsánatot, akit majdnem meggyilkoltam egy ajtóval, de ahogy kitárult, megláttam Charliet eléggé ramaty állapotban, aki épp, hogy megtud állni a lábán.

-Veled meg mi a fasz történt.-segítettem neki leüllni egy székhez, majd az ajtót becsuktam magunk után.

-Hát, az a baj, hogy én sem tudom.-vakargatta meg a tarkóját kínosan.

Most, hogy így néztem az arcát, teljesen kialvatlan szemei voltak, és eléggé fel is voltak neki dagadva. Sírt?

-Mire emlékszel?-ültem le mellé, és szembe forultam vele.

-Nem tudom. Talán arra, hogy te elmentél vagy elfutottál, de nem vágom miért.

-Egyáltalán, nem emlékszel a tegnapi estére?-vettem két kezem közé a kezeit. Ezen a megmozduláson, Ő is csodálkozott, de inkább elengedte maga mellett, és próbálta összeszedni a gondolatait.

-Nem nagyon. Valami csajjal voltam, aztán a következő kép, hogy veled veszekszem. Szerintem elég sokat ittam.

-Hát, eléggé. Szóljak a többieknek, hogy inkább haza akarsz menni, mert nagyon szarul vagy?-kérdeztem aggodalmasan, mire egy kicsit biccentett.

A managerrel lerendeztem, hogy Charlie hazamehessen, míg, én bentmaradok, és jegyzetelek meg minden. A barátomat, valamelyik ember majd hazadobja, és a kocsiáért is elmegy.

-Leo!-szól utánam Chazz, mikor már mennék be a terembe.-Köszönöm!-mosolyog rám, azzal a mosolyával, ami minden lány álma. Talán még a fiúké is.

A következő pillanatban, magához rántott, egy szoros ölelésbe, és percekig itt szorongathattuk egymást. Imádok a karjaiban lenni, annyira megnyugtató.
Egy kicsi eltolt magától, és a szemembe nézett. Tenger kék szemei, a szám és az én két szemem között ugrándoztak fel le, majd miután egy kicsit beharapra dús ajkait, a számra hajolt.
Óvatosan érintette hozzá ajkait, és mozgatni kezdte őket.
A hirtelen jött mozdulattól, meglepődtem, de sikerült időben feleszmélnem, és viszonoztam a csókot.
Charles közelebb húzta magához a derekam, ezzel együtt engem is.
Én, átkaroltam a nyakát, majd elmélyítettem a cselekvést.
Ketten, az üres, és kihalt folyosón csókolóztunk, pedig csak két legjobb barát vagyunk. Asszem.
Sose gondoltam volna, hogy ilyen valaha is meg fog történni.
Nehezen, de elváltunk, majd a csillogó szemeibe néztem.
Ő is ugyan ezt tette, majd adott még egy hosszab szájra puszit, és a felkarom megsimítva, a folyosó végére sétált, és kiment az ajtón, ahol már jó ideje rá vártak.
Megsimítottam az ajkaimat, és nem tudtam felfogni, hogy ez az előbb megtörtént.

-Leondre, bejönnél? Kezdenénk!-hajolt ki a fejével a teremből Sandra, majd egyet bólintva bementem a terembe.

-Akkor kezdjük.-állt fel Joseph, és rám nézett.-Remélem tudsz gyorsan írni.
Egy gyors igennel elintéztem a választ, és kezdődhetett a megbeszélés.

Minimum már egy órája itt lehettünk, és igazából, csak a közelgő koncertek dátumát mondták el, meg a dalok sorrendjét. Aztán végre eljött az a pillanat, ahol az új album is szóba került. A debütálásáról beszéltük meg a dolgokat, meg hogy mikor melyiket akarjuk majd kirakni, és hogy egy páron majd csiszolni is kell, meg tökéletesíteni.

-Ja és még valami.-szólt utánam a főnököm.-Ha titkos viszonyt akartok folytatni, ne az épület folyosóján csináljátok. Üveg ablakok vannak mindenhol.-mondta vigyorogva.

Erre a mondatra eléggé elvörösödtem, majd csak egy bólintással válaszoltam, majd inkább minél gyorsabban próbáltam kisietni az épületből.

Bocsánat a nagyon nagy kimaradással, de egyszerűen nem jött az ihletem, ezért rész sem volt. Most majd próbálok gyakrabban írni. Remélem azért még tetszett♡