Korlátozva || Chardre FanFiction || /SZÜNETEL\

26.

-Mi a baj?-nézte Charlie a sokkos arcom.

-Menj fel instára.-próbáltam magamat nyugtatni, mivel eléggé ideges voltam, de féltem is.

-Minek-értetlenkedett.

-Csak menj már fel!-kiáltottam, amire az elöl ülők is felkapták a fejüket.

-Okés, nyugi. Nem lehet olyan nagy baj.-forgatta meg a szemét, majd feloldva a telefonját, belépett az oldalra.

Egy pár percig ültem a helyemen, és vártam Charlie reakcióját, de nem nagyon akart semmit se mondani.

-Haló! Na, láttad?-lengettem meg előtte a kezem.

-Mit?-kérdezett vissza ilyen hülye fejjel.

-Úristen! Veled nehéz az élet.-forgattam meg a szemem, majd kivettem a kezéből a telefont, és megkerestem azt az oldalt akinél láttam.

-Mi a fasz?-nézte tátott szájjal az egészet, majd kiejtve a kezébőla telefonját, előrehajolt és valamit mormogott.

-Mi az?-kérdeztem felé fordulva, mikor végre visszaült a helyére és becsatolta magát.

-Hát nos, lebeszéltem hogy most nem hozzátok hanem hozzám megyünk.-vigyorgott.

-Okké? És ebben mi is a jó?-vágtam ilyen 'miafaszrolbeszélsz' fejet.

-Jaj istenem de hülye vagy.-forgatta a szemét.-Nekem senki se tudja hogy hol lakok. Hah!-büszkélkedett.

-Büszke lehetsz magadra.-veregettem meg a vállát, majd abban a pillanatban a kocsi megállt, és az elöl ülők kiszálltak.

-Otthon vagyok. Ámen!-nyitotta ki Charlie is a kocsiajtót.

-Jó neked.

-Ha bepakoltál, akkor nem tudom mit csinálj, de nekem addig el kell intéznem valamit.-intett nekem, majd a saját kocsijába bepattant, és elhúzott.

Hát jó. Addig mit csináljak? Egyek? Jászak? Aludjak? Telózzak? Nem tudom. Semmihez sincs kedvem, csak ahhoz, hogy eltűnjek az életből, és végre nyugalom lenne.
De ilyet nem tudok csinálni, úgyhogy inkább ledőlök egy kicsit, és majd reménykedem hogy Charlie fel fog ébreszteni.

Arra sikerült kelnem, hogy a nyakamon valami nedveset éreztem.
A hátam mögé nyúltam, majd valakinek az arcát éreztem a kezemmel. Tippelni merek, hogy Charlie az. Ha nem, eretvágok.
Hál' istennek Ő volt, aki gusztusos módon a nyakamba csurogtatta a nyálát, miközben jó szorosan magához szorítva aludt, úgy hogy mozdulni se tudjak.

-Char-lie, kelj már fel.-kezdtem el mozgolódni, és próbáltam a kezemmel ülögetni.

-De, olyan jó így nekem.-szólalt meg hirtelen.

-Éhes vagyok.

-Az már más. Mert én is.-pattant fel, elemgedve engem, majd gyorsan lefutva a lépcsőjén, a konyhába sietett.
Most érzem azt, hogy nem kellett volna Őt elengednem, mert már most érzem a hiányát. Pedig csak a konyhájába ment.

-Mit csinálsz?

-Oké. Találtam a hűtőmbe ilyen húsos tésztát, de azt nem ehetsz, úúgyhogy nem tudom mit kérsz. De én ezt most bevágom.-ment oda a mikróhoz.

-Kössz a nagy semmit.

-Mit szeretnél enni? Rendelhetünk is.-vette elő a zsebéből a telóját.

-Én másra gondoltam, de jó a netes kaja is.

-Mert, mire gondoltál?-nézett fura fejjel.

-Nem érdekes. Inkább rendeljünk valamit.-mosolyogtam rá bíztatóan, majd Ő elkezdett valamit motyogni a telefonba, amit már meg se hallottam.