A szívem játéka

4.fejezet: Dolor

A férfi hátratántorodott, ahogy az öklöm találkozott az állával. A kezét egyből a vérző testrészéhez kapta, mielőtt magához térhetett volna a bal kezemmel gyomron ütöttem, mire összegörnyedve landolt a járdán. Belerúgtam még párszor és a társaihoz fordultam. Természetesen ők már méterekkel arrébb álltak, mint eredetileg és már el is futottak. Még egyszer a fetrengő testbe rúgtam, majd feltűrtem a dzsekijének az ujját. Természetesen ott volt a tetoválás az alkarjának belső részén. A pajzs alakú alapon ott virított a zöld lófej.

Gondoltam, hogy megtalálnak, de nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan. Körülnéztem az utcán. Szerencsére senki sem látta az előbb lejátszódott jelenetet, kivéve egy kóbor kutyát, de ő valószínűleg nem hívta volna a rendőrséget. Az imént kiütött pasas mocorogni kezdett. Fogtam és a gallérjánál fogva felemeltem és a falnak nyomtam, a fejét a falhoz szorítottam. 

-Nem kérdezem meg, hogy kiküldött, jól tudom, hogy kinek dolgozol, szóval ezt a részét ugorják át a beszélgetésnek.-mondtam unott fejjel.-Csak az a kérdés, hogy hogyan találtatok meg.-felhúztam az egyik szemöldököm.-Szóval?

-Elmehetsz a pokolba!-sziszegte a fogai között. Elvigyorodtam. Rossz válasz.

A falnak csaptam a fejét néhányszor és vártam mikor kezd el beszélni. Nem kellett sok idő hozzá, hogy megeredjen a nyelve.

-Beszélek, beszélek! Csak hagyd abba.-ordibálta. Túl hangos volt, el kellett volna hallgattatnom, de arra most nem volt idő.-A főnök mondta, hogy jöjjünk ide. Én nem tudok semmit! Kérlek, higgy nekem!

-Tch. Látom veled nem sokra megyek.-hátrarántottam a hajánál fogva és hagytam, hogy elterüljön a füvön. Elájult. Nem volt sok időm. Biztos voltam benne, hogy az a kettő mindent elmesél majd a többieknek és akkor nem egyedül jöttek volna vissza. 

Ránéztem a kezemre. Véres volt. A zsebembe nyúltam és egy zsebkendőt vettem ki belőle. Elkezdtem letörölni a bizonyítékot a kezemről. Tch. Még ez is.

A házamba belépve már tudtam, hogy itt már nem maradhatok sokáig. Előkerestem egy sporttáskát és mindent, amit fontosnak találtam belepakoltam.  Pénztárca, mobiltelefon, néhány váltás ruha és tisztálkodó szerek. Öt perc múlva, már azt néztem az utca sarkáról hogy törik be a bejárati ajtaját a házamnak. Peches napom volt az biztos és még egy hotelt is keresnem kellett. 

A városközpontba tartottam, oda pedig busszal lehetett a legkönnyebben eljutni. A buszon ülve elgondolkodtam. Miért pont most jöttek? Hogy találtak rám? Ehhez hasonló kérdéseket tettem fel magamnak, úgy néztem ki a párás ablakon. Sok száz utcai fény világított, ahogy elhaladt mellettük a busz elmosódott az összes, gyönyörű fénycsíkot húzva az éjszakába.

Az üvegnek döntöttem a fejem és a tükörképemet kezdtem tanulmányozni. Hatalmas karikák húzódtak meg a szemem alatt, a kabátom gallérja pedig vérfoltos volt itt-ott. Alapból nem igazán voltam feltűnő jelenség, de akkor úgy éreztem az összes utas engem néz. Nem foglalkoztam velük, sosem szoktam más véleményére adni, akkor ott miért tettem volna? 

A busz lassítani kezdett, majd végleg megállt. Feltápászkodtam az ülésről és a legközelebbi ajtón leszálltam, egyből megcsapott a hideg levegő. Még csak november volt, de a téli zord idő már becsempészte magát a fák közé, a repedésekbe és várta mikor bújjon elő, hogy mikor nem számítanak rá az emberek. Úgy látszik ezt az éjszakát választotta alkalmasnak. 

Körülnéztem a téren. Mindenhol emberek telefonáltak és ordibáltak egymásnak a lehető legmesszebbről. Próbáltam a legkevesebb idő alatt átverekedni magam a tömegen. Szerintem belekönyököltem valakinek a veséjébe. Hoppá.  

Megpillantottam egy hotelnek a világító tábláját, ami nem kicsit bántotta a szemem. Hunyorogva olvastam le a nevét. Trost fogadó. Tökéletes. Beléptem az épületbe, egyből a recepcióhoz mentem és kértem egy szobát egy napra. A pultnál ülő nő mosolyogva adta oda a kulcsot és felsorolta a hotel szolgáltatásait. Bólintottam neki és felszaladtam az ötödik emeletre.

Éhesen és fáradtan zuhantam be az ágyba, majd gyorsan ki is másztam. Tiszta mocsok voltam és úgy feküdtem bele abba, amiben aludni szerettem volna. Megvizsgáltam a huzatot hogy nem lett-e koszos és örömmel nyugtáztam, hogy nem kell este nyolckor takarítanom. Elléptem az ágytól és az ablak felé vettem az irányt. Kinéztem rajta. A kilátás nem volt valami csodás. Vörös téglafal nézett velem farkasszemet, de nem panaszkodtam. Ez még kapóra is jött, mivel így nem láthattak be a szobába, de azért még behúztam a függönyt a biztonság kedvéért. 

Az ablak ellenőrzése után a fürdőszobába mentem és alaposan szemügyre vettem a tusolót. Öklendezve fordultam el tőle. Tiszta mocsok volt. Mindenhol penész és vízkő burjánzott. Úgy látszott mégsem úsztam meg a tisztítást. Elővettem a konyhapult alatti szekrényből a tisztítószereket, gumikesztyűt és egy szivacsot. Félóráig sikáltam azt az átkozott tusolót, mire kész lettem. Azt hiszem mondanom sem kell, hogy addigra már felbasztam az agyam néhányszor. Dünnyögve húztam le a gumikesztyűt a kezemről, majd a kukába hajítottam. Elegem volt már mindenből. Most már csak le akartam tusolni.

Miután végeztem a fürdőszobában, előkaptam egy boxer alsót és valami régi inget pizsama gyanánt. Az ágyban még forgolódtam egy darabig, aztán elaludtam. Azt hittem már nem jöhet semmi rossz. Aha. Tévedtem.