A szívem játéka

7. fejezet: Eren szemszög

Félelem. Ez volt az első, amit éreztem, miután felébredtem. Sűrű és végtelen félelem. Sötétség vett körül, ahogy kinyitottam a szemem. Be volt kötve egy- valószínűleg- régi és dohos zsákszerű anyaggal, amin nem láttam át. kétségbeesetten dobáltam a fejem, úgy mintha ezzel sikerülne megszabadítani magam a látásom akadályozó textiltől.

mikor végre rájöttem, hogy a próbálkozásom hasztalan, próbáltam lenyugodni, hogy ésszerűen tudjak gondolkodni.

Mélyeket szippantottam a penészszagú levegőből, ami betöltötte a helyiséget, így kíséreltem meg lelassítani, az addigra már vadul kalapáló szívem, szabálytalan ütemét.

Lassan, de végre abbahagytam a pánikolást és már tiszta fejjel próbáltam átgondolni a helyzetem.

Anyámra gondoltam, ahogy segélykérően néz rám a konyhánkban, miközben a mögötte álló férfi ördögien mosolyogva kését forgatja ujjai közt. Megráztam a fejem, így zökkentettem vissza magam a valóságba. Hátrakötött kezemet próbáltam átbújtatni az azt szorító kötélen, hátha így kiszabadul elzsibbadt tagom. 

Néhány kísérlet után feladtam.

Sóhajtás hagyta el a számat, amely a falakról visszaverődve hatalmasnak tűnő hangzavart a- remélem- üres helyiségben. Forró könnycsepp bújt elő a szememből, átitatva a textilt, amely már igazán megnövelte a félelmem. ugyanis nem tudtam mi történik körülöttem. Fogalmam sem volt, hogy mikor ugranak rám elrablóim késsel a kezükben, vagy hogy mikor húzzák meg az ravaszt.

Zokogás tört ki belőlem, ahogy ezekre a dolgokra gondoltam. Még azt sem tudtam, hogy hol van édesanyám, vagy hogy jól van-e egyáltalán. Semmit sem értettem.

Minek hoztak ide? Miért?

Ehhez hasonló kérdések cikáztak a fejemben, miközben a könnyek áttörtek a zsákszerű anyagon és már az arcomon gördültek végig. Akármennyire akartam, nem tudtam megállítani őket. Gombóc nőtt a torkomban, ami megakadályozta, hogy szabályosan tudjam venni a levegőt. Újra eluralkodott rajtam a pánik, amely elhomályosította az elmém.

Nem tudom meddig tarthatott ez az állapot, csak azt tudom hogyan sikerült lenyugodnom.

Magam előtt láttam őt. Szürke szemét, ami mindig olyan kifejezéstelen, vékony ajkait, amelyeket most szóra nyitott:

-Nem lesz semmi baj, Eren.-suttogta lágy hangon.

Mellkasom újra a megszokott tempóban süllyedt és emelkedett. lassacskán a szívverésem lelassult és a könnyek is alábbhagytak.

Már teljesen megnyugodtam, amikor zárkattanást, majd léptek zaját hallottam. Ledermedtem, ahogy közelebbről jött a bakancsok kopogásának hangja. Vízcsobbanás hallatszott, ahogy a lábbeli egy pocsolyában csattant. Már öt méterre lehetett a személy, amikor hirtelen megállt.

Lélegzet visszafojtva vártam, hogy mi lesz a folytatás. Egy izzadság csepp futott végig az arcom élén, majd lecsöppent az államon, rá a nyirkos padlóra, amin térdeltem. Az idegesség belülről emésztette a mellkasom, és nem tudtam elűzni onnan. Ottmaradt, hogy lassan kínozzon tovább, csendben, hogy az őrületbe kergessen. 

Már nem érdekelt, hogy miért vagyok itt, vagy hogy hol van az az "itt", csak újra friss levegőt akartam szívni, érezni a nap sugarainak melegét.

A helyiségre csend telepedett, csak az én szaggatott lélegzetvételem lehetett hallani és a vele együtt járó szuszogásom. Már elgondolkoztam azon, hogy csak képzeltem, hogy valaki bejött, amikor újra cipőkopogás visszhangzott a szobában. Hirtelen az államnál fogva felemelték, az addig lehajtott fejem, majd horkantás verte fel az eddig idegtépő csendet.

-Honnan szedhetett téged össze. Szörnyű.- szólalt meg egy női hang.

Ki szedett össze engem honnan?

De ez akkor nem is nagyon érdekelt, mivel végre alkalom nyílt az ittlétem okának megtudakolására. Nagyot nyeltem.

-Miért vagyok itt?- a hangom a szokottnál mélyebb és rekedtebb volt.

-Hogy miért?- ahogy leguggolt éreztem parfümjének keserű illatát.-Hát neked nem mondta el?- hajolt közel hozzám. Belekuncogott az arcomba, majd nagyot sóhajtott-Gondolhattam volna, Ő marad a régi.

Hallani lehetett, ahogy a fogaskerekek kattognak a fejemben.

Ki nem mondott el mit? Kicsoda nem változik?

Akkor még fogalmam sem volt, hogy kiről beszélt a nő.