A szívem játéka

17. Fejezet: Rivaille Szemszög

Petra összehúzott szemmel méregetett. Hirtelen felindulásból szerettem volna elmondani neki ki is vagyok valójában, de ahogy realizálódott bennem ez mekkora felelősséggel jár, az összes bátorság kiszökött belőlem. Tudtam, már nem léphettem vissza. A lányt, aki előttem állt legalább annyi megrázkódtatás ért mint engem, a legtöbb amit tehettem érte, hogy elmondom neki, miattam történt minden.
-Nem tudnánk valahova máshova menni?- kérdeztem leglágyabb hangomon. Petra erre csak bólintott, majd a kijárat felé biccentett.
A hideg levegő mindkettőnket megborzongtatta. Kabát híján pulóverben álltunk a raktárépület előtt. Az eddig nekem hátat fordító Petra felém fordult. Tekintete határozott volt.
-Először is, szeretnék bocsánatot kérni.- mondta komoran. -Nem pont úgy üdvözöltelek, ahogy kellett volna. Szóval ha lehet, kezdjük újra. -mosolygott rám, miközben karját felém nyújtotta.
-Figyelj, valami teljesen másról szerettem volna beszélni veled és természetesen nem haragszom rád az előbb történtek miatt.- lassan leengedte kezét és mellkasa előtt keresztbe tette őket. Kíváncsian várta mondandómat.- Tisztázni szerettem volna néhány dolgot magam...
Az épület ajtaja nagy csatanással csapódott ki, a küszöb előtt Farlan állt. Szája mosolyra görbült.
- Megtaláltuk.
Én és Petra egyszerre fordultunk egymás felé. Bólintottunk, majd Farlannal tartottunk az épületbe.

-Hogy sikerült megtalálni? - kérdezte a lány, miközben próbálta utolérni Farlan-t, ami nekem természetesen nem okozott gondot, így gyorsan lépkedve loholt utánunk. Farlan meg sem várva szegényt válaszolt.
-Kenny-nél maradt egy jó barátom, aki nem tudott kilépni. Csak egy alacsonyabb beosztású emberről van szó, aki a papírmunkát végzi. Ő hallotta az egyik arra járó behajtótól mi a helyzet és leadta a drótot.
-Nem lesz vele gond? Nem fog elárulni minket?-kérdeztem félve. Farlan csak a fejét rázta.
-Régóta ismerem. Nem csinálna ilyesmit. Egy ideje tervezgeti a kilépését is.
-Szóval most megyünk és kinyírjuk Kenny-éket?- csillogott fel Petra szeme. Megrémített a tekintetében megbúvó lelkesedés. Farlan is félve fordította felénk fejét, szemei éppúgy kikerekedtek mint nekem. Megráztam fejem, majd elkönyveltem az előbb hallottakat a bosszúvágynak. Petra kérdésére barátom adott választ.
-Semmiképpen sem. Az nyílt háborúnak számítana a városban. - Farlan menetközben rám pillantott. Tudta, mire gondolok. - Fura ezt mondani, de most az iskolától függ az akció időpontja. Hamarosan vége a téliszünetnek vagy minek, ha nem mész iskolába aggódnának érted, értem itt a bolond lányt. Nem hinném, hogy annyira jó lenne, ha a rendőrökkel kerestetnének. A lebukásról ugye nem is kell beszélnem.
Farlannak igaza volt ezzel kapcsolatban. Hiába jelentettem volna beteget, Hanji akkor is megkeresett volna.
-Hát ez béna. - jelentette ki Petra. Farlan gyilkos pillantással jutalmazta hozzászólását.
-Van konkrét terv? - kérdeztem, mire barátom aggódó tekintettel fordult felém.
-Ki kell ismernünk az épületet, a beosztást, a váltásokat... Nem lesz egyszerű. Az épületet folyamatosan figyelik, őrök vannak mindenhol. Ha a legjobb embereim mennek, akkor is minimum egy hónap amíg kiderítenek néhány információt. - mondta aggódva Farlan. - Ahogy Kenny-t ismerem, nem fog addig várni.
Egy másodperc alatt a rémület minden porcikámat körülvette. Összeszorította mellkasom és mintha szívem megijedt volna a nyomástól, vadul zakatolni kezdett. Tennem kellett valamit, akármit.
-Beszivárgok.
Mindketten dermedten néztünk Petrára.