A szívem játéka

15.fejezet: Eren szemszög

Kezdtem élvezni, ahogy a nő mindennap bejött a szobába, ahova engem is zártak. Mindig tett valami szúrós megjegyzést Rivaille-ra és önmagát és főnökét fényezte. Ha jól érzékeltem lassan egy hete voltam ott. A penészes és hideg levegő mindennappal egyre jobban beleivódott a tüdőmbe. Azt sem tudtam már milyen a friss és tiszta oxigén. A hideg is kezdett elviselhetetlenné válni egy pulóverben és farmerben. Láthatólag minden esélyem meg volt arra, hogy halálra fagyjak, de egy nap az segített akire nem is gondoltam volna. A nő arcán aranyos, már majdhogynem szívmelengető mosoly terült el. Kezében egy pokrócot tartott. Ujjai gyengéden simultak az anyagra, ahogy tartotta azt.
-Gondoltam fázhatsz. - nézett rám, majd rám terítette.
-Nem kell! - vicsorogtam, majd elfordítottam fejem. A harag minden porcikámat átjárta. Az elmúlt időben a kétségbeesettségem haragba váltott és már nme azon járt az agyam hogy kerülhettem ide, hanem azon hogyan tudnék kijutni.
-Ne légy ilyen velem. Nem én akartalak idehozni. Ha úgy vesszük, én is csak egy bábu vagyok a sakktáblán. - vonta meg vállát.
-Hol érdekel ez engem? - néztem rá összehúzott szemekkel.
-Nem az a célom, hogy érdekeljen... Csak azt akarom, tudd, nem én vagyok az ellenséged.- a fogaskerekek megmozdultak a fejembe. - Sokat nem tudsz Rivaille-ról. Ő nem az akinek gondolod és mi nem akarunk neki rosszat. - eddig lehajtott fejét felemelte és kétségbeesetten nézett szemembe.- Szeretnénk, ha hazajönne.
Szemeim kikerekedtek, ahogy rádöbbentem, Rivaille idetartozik. Itt a családja. Semmit nem értettem. Rivaille nem csak alvilági dolgokat művelt, de lehet, hogy ideszületett.
-Nem értem... - a bilincsek a kezemen megfeszültek, tüdőm kitágult. - Miért kellett elrabolni ehhez? - üvöltöttem az ijedt nőnek. - Hol van az édesanyám? Őt miért kellett bántani? Ha olyan fontos nektek miért nem ment vissza hozzátok Rivaille?- a nő képébe hajolva sziszegtem neki a következő szavakat. - Azt hiszitek, hogy bedőlök annak, amit mondtok? Fáradt vagyok, de nem hülye. A vak is látja, hogy az orromnál fogva akartok vezetni, zsarolni lelkem. Hidd el, nem fogok bedőlni ennek az égből kapott mesének. Méghogy te és Rivaille rokonok.
Láttam ahogy a nő szemébe könnyek gyűlnek beszéde után. A sós vízcseppek lassan szántották arcbőrét, pillái elnehezültek tőlük. Fulladozva vette a levegőt.
-A nevem Mikasa Ackerman! És a testvérem akarom visszakapni. - mondta, majd dühösen felállt és kirohant a szobából.