A szívem játéka

16.fejezet: Rivaille Szemszög

A Petrával való találkozás után Farlan-nal elvonultunk a szoba egy csendesebb zugába. Barátom félszemmel engem vizslatott. Ideges volt, ahogy én is. Idegesen doboltam a lábamon, miközben Farlan elővett egy cigarettát, majd meggyújtotta azt.
-Valójában nem vagyunk vérszerinti rokonok. - törte meg a csendet. Kérdőn néztem rá, mire sóhajtva válaszolt. - Petrával. - biccentett az asztal felé fejével, ahol a lány lehajtott fejjel végezte munkáját. Farlan rám emelte szemét, amely emlékektől volt terhes. - Egy éve... amikor... Ahhh! - hatalmas tenyerébe temette arcát, haját kezdte húzni. Miután lenyugodott elemelte kezét és folytatta. - A szülei ott voltak azon a napon, amikor megszöktél. - beleszívott cigarettájába, majd kifújva a füstöt lehunyt szemmel a mennyezet felé fordította fejét. - Mindketten Kenny-nek dolgoztak aféle vezetőbeosztásban. Amikor megtudták, hogy el akarod hagyni a helyet, melléd álltak, mivel ismerték a szüleid. - fájdalmasan csuktam be a szemem és fordítottam el a fejem.
-Azt ne mondd...
-De. - Farlan ismét rám nézett. - Ők voltak a téglák, akik segítettek kiszökni.
Elszorult a torkom.
-De hiszen őket... Kenny... - nem kellett befejeznem a mondatot. Farlan csak bólintott. - Petra tudja ki vagyok? - csíptem két ujjam közzé orrnyergem.
-Nem mondtam el neki, de előbb-utóbb rá fog jönni és hidd el nekem nem akarod, hogy magától tudja meg az igazat.
Magam elé bámultam. Miattam haltak meg. Nem csak ő, de még Petra szülei is.
-Ne emészd magad. Ők döntöttek úgy, hogy segítenek neked és nem véletlenül titkolták el előled a kilétüket. Sajnálom, hogy most mondtam el, de most hogy találkoztál Petrával, muszáj volt elmondanom.- válaszra nyitottam a szám, mire Farlan megint csak közbevágott. - Petra miatt se aggódj. Miután a szülei meghaltak, árvaházba került, majd ideiglenes szülőkhöz. Könnyen ment az adoptáció. Van egy ismerősöm az intézményben, szóval kicsit lazábban vették a dolgokat. - kacsintott, majd arca elkomolyodott. - Ettől függetlenül nincs könnyű élete. - nézett megint a lányra. - Ahogy nekem se. Nehéz egy összetört lelket helyrehozni. A gyereknevelésről ne is beszéljünk! Főleg, hogy kamaszodik. - nevette el magát. - Látnád miket lerendez reggelente, mielőtt elindul az iskolába! Mit ne mondjak, jót szoktam szórakozni. - bólogatott hevesen. - Részben miatta nem tértem vissza és úgy látszott nem is fogok egy darabig, de felkerestél engem. Nem mondhattam nemet, főleg azután, hogy elmondtad hogy érzel a fiú után. - sütötte le szemét. Szemeiből könnyek törtek elő miközben száját mosolyra húzta. - Úgy látszik megint túlvállaltam magam. - eddig a pillanatig bírta, majd zokogni kezdett.
Soha nem felejtem el ezt a beszélgetést és a látványt, ahogy Farlan, az ember, aki mindig is legenda volt, akit a legjobbnak tartottak, aki egymás után négy-öt cigarettát elszívott miközben szarkasztikus megjegyzésekkel dobálózott, kétségbeesetten görnyedt össze azt motyogva, ő nem bírja tovább. Tudtam, hogy ez mind az én hibám. Miattam elárvult egy gyermek, meghalt két szülő, elraboltak egy ártatlan fiút és összetört az egyik legerősebb ember akit ismertem.
Minden szó nélkül álltam fel és sétáltam oda a lányhoz, aki még mindig az asztalnál ügyködött. Óvatosan megkocogtattam vállát.
-Tudunk beszélni? - kérdeztem, mire Petra összehúzott szemöldökkel megfordult.