A szívem játéka

18.fejezet: Eren Szemszög

Mikasa szavai percekig visszhangzottak a fejemben.
A testvére.
A húga.
Hiányzik neki.
Nekem is hiányzik.
A velem szemközti falat bámultam. A megviselt téglák között növő moháról csöpögött a víz. A levegő mintha még fülledtebb lett volna.

A testvére.

El sem tudtam képzelni azt a fájdalmat, amelyet mindketten érezhettek...

A húga.
Miért választották szét őket?

Hiányzik neki.
Vajon nekem is hiányzik? Vagy csak görcsösen próbálok kapaszkodni valakibe, mert félek egyedül lenni?
Lehunyom a szemem.

-Asszonyom, kérem ne álljon az utunkba!- hallok egy hangot az előtérből. Óvatosan kinézek a szobámból. A bejárati ajtónál két idegen áll, az egyik pisztolyt szegez a nőre. - Hol van?
Az asszony ijedtében szájához kap, hogy sírását visszaszorítsa, majd felfelé mutat jelezvén, hogy az emeleten lesz az, amit keresnek. A két férfi elrohant mellette, hogy a lépcsőhöz jussanak. A törékeny női test egyből a földre rogyott és könnyekben tört ki.
-Sajnálom, szívem. - suttogta.

Lövések az emeletről.

Döntöttem.
-Hééé, hívjátok ide Mikasa-t! - ordítottam az őröknek. Pár perc múlva be is nyitott. Arcára kiült a düh. Szemei szikrákat szórtak ahogy rám emelte őket.
-Segíteni akarok.-mondtam és a lány félmosolyra húzta száját.