A szívem játéka

11. Fejezet: Rivaille szemszöge

Farlan előttem nem messze egy épület falának dőlve dohányzott. Hatalmas füstfelhőket fújt az éjszakába. Egy közeli utcalámpa úgy világította meg arcát, hogy míg az egyik felét a mesterséges fény sárgára festette, a másikat a homály és az éjszakai sötétség takarta el.

Ahogy észrevett, Farlan elrugaszkodott a faltól, kivette a cigarettáját a szájából, majd felém fordult .
-Biztosan valami fontosról van szó. Nem sűrűn szoktál hívni...- öklözött le velem.
-Tényleg elég régen találkoztunk.-bólintottam.-Kérnék egy szívességet, Farlan.

Kék szemeit lassan rámemelte. A zsebébe nyúlt, majd elővett még egy cigarettát és rágyújtott.
-Tudod, hogy én már kiszálltam. Ha valami ezzel kapcsolatos dolgot szeretnél kérni, akkor már most feladhatod.-tekintete, mint az acél olyan határozott volt. 

Farlan első látásra talán elég gyengéd vagy határozatlan, a tartása hanyag, kezét mindig a zsebében tartotta, ha éppen nem pont akkor gyújtott rá a következő cigarettájára. Viszont a szeme...A szeme figyelmeztetett mindenkit arra, hogy ezt a srácot nem érdemes alábecsülni. A kisugárzása tette olyan naggyá és erőssé. Nálam csak öt évvel volt idősebb, de már legendák keringtek azokról a dolgokról, amiket még akkor tett amíg a maffia tagja volt.

-Tudod, hogy fontos dologról van szó, különben ide se jöttem volna. Ezért kérlek, hallgass végig!

-Végighallgatlak, de ha nem tudok semmit sem tenni, akkor sajnálom, de ez van.-hangja, mint mindig semmitmondó, de rekedtes volt.

Farlan csendben figyelt arra amit mondok. Néha belehümmögött, de nem kérdezett vissza. Ezért kifejezetten hálás voltam, főleg amikor az Eren háza előtt történtekről beszéltem. Mire végeztem, addigra három szűrő hevert a nyirkos járdán, ahova idő közben letelepedtünk.

-Szereted, ugye?-kérdezte a szőke. Úgy nézett rám, mintha szemeivel belelátna a lelkembe.
-Én...én nem tudom pontosan mit érzek iránta, de tudom, hogy el kell vinnem onnan, akárhova is vitték.

Farlan lomha tekintetét egy percig rajtam pihentette, majd hirtelen felállt és felhúzott a hideg betonról.

-Szerintem ez épp elég indok, ahhoz, hogy beszálljak a buliba.-száját fél mosolyra húzta, majd intett, hogy kövessem. Így tűntünk el az éjszakában.