Vakrandi - ChanHun f.f./BEFEJEZETT/

5.rész

Az elmúlt két hét eddigi életem talán legcsodálatosabb időszaka volt, egészen addig, amíg Sehun beteg nem lett. Egyik nap felhívott, hogy az előre megbeszélt randink, most nem lenne alkalmas, mivel benyelt egy elég csúnya vírust. Természetesen megértettem a helyzetét, elvégre nem érezte jól magát, valamint nem akart engem is megfertőzni, ezért nem is akadtam ki mikor beközölte velem a dolgot. Viszont arra nem számítottam, hogy Sehun nélkül megszakad a vidám időszakom. Bár még mindig a fizikai és szellemi fogyatékkal élők intézményében dolgoztam, még is úgy éreztem, hogy Hunnie nélkül megint ugyan olyan szánalmas az életem, mint azelőtt. Lehet, hogy most én reagálom túl a dolgot, mert hát nem szakítottunk, szimplán csak ő beteg lett, de valamiért rosszul éreztem magam miatta. Arra is gondoltam, hogy mi lenne, ha meglátogatnám, de végül elvetettem az ötletet, mivel a szemkötőben randizás még mindig ki volt kötve számomra és így csak akadály lettem volna Hunnienak.

A mai nap szintén csak olyannak indult, mint minden napom a boldog időszak előtt. Nem volt kedvem semmihez, még az intézményben élők sem tudtak felvidítani, ráadásul Sesével sem találkoztam a mostani napokban, ezért ő érte is kezdtem aggódni. Igazság szerint, egész közel kerültünk egymáshoz ebben a két hétben. Bár ő csak a kórus vezető volt, még is sokat segített nekem a munkámban ha elakadtam. Ha csak egy kis lelkizésre volt szükségem, akkor ő jött és meghallgatott. Ha nem volt ötletem az új terápiákkal kapcsolatban és már a hajamat téptem ihlet hiányomban, akkor ő jött és segített ötletelni, valamint sokszor ajánlott olyan tevékenységeket, amiktől új ihletet kaphatok. Lassan már kezdett számomra olyanná válni, mintha a barátnőm lett volna, csak éppenséggel ő pasi volt, valamint én Sehunnal járok, őt pedig semmi pénzért nem hagytam volna el, vagy csaltam volna meg, pedig akár el akarom fogadni, akár nem, én szerelmes voltam Sesébe, ahogy Sehunba is. Mondjuk ez nem is meglepő, elvégre Sehun és Sese, mintha pontosan ugyanaz az ember lett volna. Bár Sehun külsejét még sosem láttam, mégis hasonlónak képzeltem el, mint Sese. A személyiségük teljes mértékben megegyezett, valamint a mentalitásuk is hasonló volt. És íme, egy újabb probléma: én Sehunnal vagyok, de Sesét is szeretem.

A gondolataim szinte már fullasztóak voltak számomra, úgy éreztem, mintha egy hurok szorult volna a nyakam köré. Már vagy egy órája csak ültem a papírok felett, melyre a pénz beosztást és az új terápiák ötleteit, valamint költségvetéseit vezettem és fogalmam sem volt, hogy mit kéne csinálnom. Sesének hála, remekül haladtam a munkámmal és csak úgy áradtak belőlem a jobbnál jobb ötletek. Szükségem van rá, hogy toppon legyek, akármilyen önzőségnek hangzik ez most, főleg, hogy egy vak emberről van szó.

-Miért búslakodsz ennyire? - Tao lép be az üvegfallal borított dolgozómba és egyből mellém telepedik.

-Nem fontos és... Wao! Nagyon jó bőrbe vagy jelenleg. - Elismerően nézek Taora, aki kijelentésemen hálásan elmosolyodik.

-Hála Krisnek, mostanság egyre kevesebbet hánytatom magam. - Hatalmas mennyiségű örömmel a hangjában válaszol. Taoval, természetesen, Sesének köszönhetően ismerkedtem meg. Bár nagyon magas srác volt, mégis szörnyen aranyos a félénkségével és a szellemektől való félésével együtt. Egyből megkedveltem és bár nem töltöttem vele annyi időt, mint Sesével, mégis imádtam vele lenni. Eleinte nem nagyon merte bevallani, hogy miért van ebben az intézményben, de ahogy egy kicsit jobban belekerültem a bizalmi körébe, elárulta, hogy születésétől fogva bulimiával küzd, ezért nagyon egyedi eset. Elmondta, hogy ez a betegség általános esetekben kamasz és változó korban alakul ki, nála már egészen kicsi kora óta jelen van és mivel szörnyen aggódtak érte a szülei, ezért ide került. Tao imád itt lenni és azt is elmondta, hogy ha egyszer meggyógyul, akkor majd itt akar dolgozni, hogy segíthessen másokon, ahogy vele is tették gyermekkora óta. A betegségének hála, nagyon, sokkal inkább betegesen vékony volt. A száznyolcvan három centijéhez mindössze 49 kiló társult. - Na de visszatérve hozzád, mi a probléma?