Oké. Soha, a büdös életbe nem gondoltam volna, hogy valaha is ilyen helyzetbe fogok kerülni. Ha végig tekintek az eddigi életemen, sem találok olyan pontot benne, ami azt sugallta, hogy igenis, én, Kim Minseok, bármikor is az élete során, ilyet fog csinálni.
Szabályos normák között nőttem fel, egy viszonylag normális testvérrel - mondom, viszonylag. Az iskolában is csak egy teljesen átlagos diák voltam, nem közösítettek ki, vagy piszkáltak, vertek meg. Semmi olyan nem történt velem soha sem, ami miatt... mi is lett belőlem pontosan? Meleg? Áhhh... Kétlem. Jongdae az egyetlen velem azonos nemű az egész világon, aki iránt... Jó, még kifejeznem is nehéz azt, hogy jelenleg mi van velem, mert hát... én sem tudom.
Csak állunk egymással szemben, én folyamatosan a kölköt fixírozom, míg ő nagy bizonnyal a lehetséges menekülő utat keresni. Alsó ajkát folyamatosan harapdálja, ahogy nő köztünk a feszültség, bár én ebből nem észlelek semmit. Csak őt bámulom, és várom a kérdésemre a válaszát, de az csak nem akar jönni, még hosszú percek eltelte után sem. A szívem hevesen ver, a szám kiszárad, ahogy őt nézem. Még mindig nem bírom elhinni, hogy nekem komolyan megfordult a fejemben az, hogy le akarom teperni őt. Tudtommal egy átlagos, heteró pasi nem gondol ilyenekre. Pedig én még bizton állítom, hogy csak is a nők felé vonzódom, elvégre soha nem álmodoztam férfiakról, csak nőkről. Más se járt már jó ideje a fejemben, csak az, hogy kellene egy barátnő. Erre tessék! Kapok egy Kim Jongdaet az élettől. Hát... köszönöm élet! Asszem most egy ideig ne told elém a segged... Ha csak nem Jongdae segge az... Minseok!
-Válaszolnál? - Kezdett bennem elpattanni valami. Jongdae csak szerencsétlenül összehúzva magát állt előttem, csapdába esve, de egy árva szó nem hagyta el ajkait. - Jongdae!
-Nem! Nem bántam meg! - Na, emlékeztek arra, hogy már nagyon nincs bennem valami rendben? Ez a rend most borult fel végleg. Nem tartóztatva magamat csókoltam ajkaira, erőszakosan átvéve az irányítást. Jongdae még a tempót(Vivi, ha ide mered írni a tudod mit...) is alig bírta tartani, emiatt pedig konkrétan azt tehettem vele, amit akartam.
Komolyan nem értem magam. Nőnek sem estem még neki soha sem, nem hogy még férfinak, de... de Jongdae - bár idegesítő néha - nagyon az én esetem. Annyira szép, egyszerűen... Egyszerűen hogyan tartóztassam meg magam a közelében?
Hatalmas dominanciával vezettem kezeim először derekára, majd lejjebb csúsztatva végtagjaim, markoltam fenekébe. Jongdae egy aprót nyikkant meglepettségében, de nem ellenkezett. Az kéne még! Tuti, hogy itt helyben megerőszakolnám mérgemben!
Jongdae kissé feljebb emelte jobb lábát, így én kicsit sem várva nyúltam combjai alá, és kaptam fel az ölembe - nagyon vékony - és passzíroztam még jobban neki a falnak. Lábait derekam köré kulcsolta, nyakamat átkarolta és úgy csókoltuk egymást tovább. Kellemes érzés... nagyon is, még ha nem is akarom teljes mértékig elfogadni ezt.
-Hyu...hyung... - Remegett meg a hangja, ahogy nyakát kezdtem el csókokkal ellepni. Fejét amennyire csak tudta, hátra csapta, ezzel adva nekem még nagyobb teret a selymes bőrfelületen. - Hyung! - Nyögött egy nagyobbat, mikor ágyékomat az övének nyomtam. Férfiasságom nem kicsit lüktetett, csak is érte. Mondom, hogy nem vagyok normális! - Minseok hyung!
-Igen? - Nem szívesen hagytam abba nyakának szadizását, de már mást se csinált, csak szolítgatott.
-Mi...mmmm.i...mit csinálsz?
-Hát nem egyértelmű? - Felhúzott szemöldökkel néztem barna szemeibe és hogy biztosan értse szándékomat, még jobban az övéhez nyomtam ágyékom, mire felnyüszített.
YOU ARE READING
Vakrandi - ChanHun f.f./BEFEJEZETT/
Fanfiction"Csak azért akartam mindezt, hogy egyenlők legyenek a nézeteink. Hogy értsd, nekem milyen, ha ilyen állapotban meg kell ismernem egy új embert." Műfaj: Short story, yaoi
