Ébredő Múlt

12.

Lauren szemszöge

Az ébresztő idegesítő hangjára ébredtem. Az ember még szombaton sem tudja kipihenni magát.

- Lauren? - nézett be anya a nyitott ajtón.
- Jó reggelt - morogtam.

Megdörzsöltem a szemem és kinéztem az ablakon. Chris és Taylor éppen apával beszéltek valamiről, majd mindhárman elindultak a garázs felé. Hova a fenébe akarnak menni szombaton?

- Csináltam neked reggelit, mert tudom, hogy ma dolgozni mész.
- Köszönöm - visszadőltem az ágyra és megpróbáltam nem gondolni semmire, de hiába. Ami tegnap este történt... egyszerűen... nagyon jó volt.

- Lauren... - Camila lábai közé szorította a fejem és másik kezével erősen a lepedőbe kapaszkodott. Félig felnéztem rá, fejét teljesen hátravetette. Száját egyre gyengülő nyögések hagyták el.

Még pár percig kényeztettem, majd mikor úgy gondoltam, hogy végeztem, elhajoltam Camilától.
Magára húzott és bal mellemet kezébe vette.

- Szeretlek - megcsókoltam és ő mosolyogva viszonozta. Csókunk után mutató- és középsőujjamat szájába vette.

Felsóhajtottam. Gyorsan felkaptam egy fehér melltartót, rá egy fehér pólót, arra egy fekete-fehér kockás inget, utána felhúztam egy fekete, térdnél kiszakított farmert.

Fő a színes öltözködés!

Elfoglaltam a fürdőszobát és elvégeztem a reggeli rutinomat.
Miután elkészültem, lecammogtam a konyhába.

Elraktam a reggelit és raktam mellé még ebédet is. Még utoljára végignéztem magamon az előszobában elhelyezett tükörben.

Kiléptem a házból, majd az ezüst Opel felé vettem az irányt.

xxx

Munka után célozgatva elmeséltem Normaninek a tegnapiakat, miközben ő a Starbucksból hozott karamellás frappucinóját itta.

- ...szóval ja... lefeküdtünk - fejeztem be a mesélést. Normani félrenyelt és egy fókára hasonlítva csapkodni kezdett.

- Meg... meghalok - köhögött, és hadonászott tovább.

Unott fejjel megpaskoltam a hátát. Hitetlenkedő szemmel nézett fel rám.
- Te állat! Meg akarsz ölni?
- Néha igen, ha őszintének kell lennem... - nevetgélve megvakartam a tarkómat.

Még beszélgettünk egy ideig, közben elindultunk az autóm felé.

- Nem tudom elhinni - rázta meg a fejét Normani, mikor megálltam a házuk előtt.

- Pedig el kéne hinned. Rohadt jó volt.

- Fúj, inkább ne is beszéljünk erről tovább - Normani kacagva kiszállt az autóból és integetni kezdett.

- Mi az, hogy fúj?! - kiabáltam és hangos nevetésbe kezdtem.

Miután hazaértem, tanulásba kezdtem, de hamar feladtam. Nem fogott az agyam és teljesen fáradt voltam. Telefonom vad rezgésbe kezdett.

Emma neve lebegett a kijelzőn.

Furcsa. Soha nem szoktunk beszélni, ráadásul ő 11.-es, én pedig már végzős vagyok.

Ujjam a zöld ikonra helyeztem, ezután a mobilt a fülemhez emeltem.

- Lauren segítened kell - Emma kétségbeesett hangja áthasította a szoba csendjét.
- Szia, miben kell segítenem? - kérdeztem.

- Shawn - ennyit mondott, már tudtam, mi lesz a vége.
- Na jó, várj! Mi van vele? Csak nem összejöttél vele?
- Nem, de ma szerelmet vallott nekem legalább a fél évfolyamom előtt és... és én igazából... én... - hebegett, aztán kis időre elhallgatott.

- Listen to your heaaaart - énekeltem a telefonba, mire Emma felnevetett.
- Rendben. Beszélni fogok vele. Ennyit szerettem volna. Köszönöm Lauren!

- Igazán nincs mit.
- Hát igazából tényleg nincs mit - nevetett újból Emma. - Na szia!
- Jaj de vicces vagy, hogy az uszodában jöjjön rád a havi probléma...
- Te nem vagy normális! - és ezzel vége lett a hívásnak.

Beléptem a Messengerbe és írtam Camilának. Éppen elérhető.

Laur🥞❤ - 18:28
Szia

Camzi🦄❤ - 18:28
Szia ❤

Camzi🦄❤ - 18:28
Hogy vagy? Hiányoztál már ☹

Laur🥞❤ - 18:29
Minden oké. Arra?

Camzi🦄❤ - 18:30
Hát... nagyon unatkozok

Laur🥞❤ - 18:30
Az nem jó

Camzi🦄❤ - 18:32
Komolyan ennyit fűzöl hozzá? Semmi érdekeset nem tudsz mondani?

Laur🥞❤ - 18:32
🤷‍♀️🤷‍♀️🤷‍♀️🤷‍♀️🤷‍♀️

Laur🥞❤ - 18:32
Voltam ma dolgozni és ja. Ennyi😂😂

Camzi🦄❤ - 18:33
Az tök uncsi...

Camzi🦄❤ - 18:33
Én ma semmit nem csináltam

Camzi🦄❤ - 18:38
Istenem, mindenki olyan unalmas...

Laur🥞❤ - 18:38
Én is az vagyok?

Camzi🦄❤ - 18:43
IGEN

Laur🥞❤ - 18:46
Kössz... menj inkább akkor beszélj Rebekával :)

Camzi🦄❤ - 18:46
Mi a fasz...?

Camzi🦄❤ - 18:53
Lauren?

Camzi🦄❤ - 19:02
Lolo ne csak nézd az üzeneteket, válaszolj is!!!

Ideges voltam és az egész dolgot gyerekesnek találtam, de bassza meg... féltékeny vagyok.

Rányomtam a letiltásra.

Ezután felhívtam Rebekát.

Bár ne tettem volna...

- Szia - szólt flegmán.
- Szia - köszöntem én is. - Beszélni szeretnék veled.
- Meglepő, azt hittem azért hívsz, mert írni szeretnél.

- Ne merj Camila közelébe menni, megértetted?
- Kétlem, hogy lehetséges ez.
- Ugyan miért?

- Ha távol akarna tőlem maradni, nem csókolt volna meg.

Az ütő megállt bennem.

- Mi van? - ennyit tudtam mondani.

Könnyek szöktek a szemembe.
Kezdett elsötétülni a világ előlem.

- Nem lehet... nem igaz - remegve letettem a hívást.

- Nem igaz!!!! - ekkor ordítottam és a falhoz vágtam a telefont, ami hatalmasat csattant és a földre érkezve egy nagyot koppant. Már az sem érdekel, ha eltöröm ezt a szar telefont. Nem érdekel. Camila megcsalt.

Halihó olvasók, egy újabb résszel itt vagyok ♡
-A