Ébredő Múlt

14.

Camila úgy csókolt, mintha utoljára tenné. Nyelvünk már-már táncot járt. Teljesen megfeledkeztünk magunkról, majd miután rájöttünk, hogy a többiek az udvaron vannak, fenekénél fogva felkaptam az ölembe és a lépcső felé vettem az irányt.

Ahogy beértem a szobába, bekulcsoltam az ajtót és ledobtam az ágyra, felémásztam és vadul csókolgatni kezdtem a nyakát, miközben farmerja gombjával szerencsétlenkedtem. Szinte már lerángattam a nadrágot róla, majd a poén kedvéért feldobtam a szekrény tetejére.

Kuncogása betöltötte a csendes szobát, én pedig mosolyogva figyeltem, ahogy beharapja az alsó ajkát.

- Lauren... most... most akkor mi van köztünk? - kérdezte.
- Hát... ruha, de nem sokáig - vigyorogtam.

Felsóhajtott.

- Hát jó.

- Remélem tudod, hogy most kurvára le fogunk feküdni és élvezni fogod - vázoltam fel a tervem Camilának, aki egy vörös arccal és egy szemforgatással díjazta az egészet.

- Nem kéne...
- Na miért nem kéne? - tenyerét a kezembe vettem és apró puszikat hintettem rá.
- Lauren, nem jó ötlet - mondta miközben derekát próbálta takargatni.

Kissé dühösen elkezdtem a pulóver cipzárját lehúzni és meglepetésemre csak egy melltartó volt alatta.

Le akartam szedni róla, de kezeim után kapott.

- Camila, baszki! - keltem ki magamból.
- Lauren, én sajnálom... - lesütött szemmel levette a pulóvert és megszédültem.

Vágások. A karján. A derekán.

- Ez... ez nem oké - dadogva hátrálni kezdtem, de Camila visszarántott.

- Azt mondtad, élvezni fogom - súgta szomorúan az ajkaimra.

Kifújtam a levegőt, majd az arcára összpontosítottam.

- Camz, miért? - csuklott el a hangom.
- Mert szeretlek.

Nagyot nyeltem és ölelésbe húztam. A sírás kerülgetett, tudtam, hogy nagyobb hibát követtem el, mint ő.

Úgy éreztem magam, mintha valaki a mellkasomon ült volna.

- Érzem, hogy sírsz - mondta és óvatosam beleharapott a fülcimpámba, mire akaratlanul felnyögtem.

Szembefordított magával és mélyen a szemembe nézett. Pillanatok alatt megszabadult az ingemtől, ami szintúgy a szekrény tetején kötött ki.

Egy hirtelen mozdulattal kikapcsoltam a melltartóját és a padlóra hajítottam.

- Szeretlek - néztem vágyban égő szemeibe.
- Én is téged, Lauren - mondta és a tarkómon kiálló kis hajszálakat babrálta.

Nem is figyeltünk már semmire, mindkettőnkről lekerült a ruha.

Még emlékszem, hogy Camila milyen szinten sóhajtozott alattam, de a többi már teljesen halvány.

- Lauren... - imádtam, mikor a nevemet mondja. Esküszöm, hogy néha olyan gyorsan átváltozik ártatlanból... egyáltalán nem ártatlanba.

Mogyoróbarna szemeit végigvezette rajtam és beharapott ajkakkal nézte, ahogy a köldöke alatti részt csókolgattam.

Majd inkább rámásztam és inkább kezem ügyébe vettem a dolgot. Szó szerint.

Óvatosan egy ujjal kezdtem, de mint láttam Camila alig bírt vele betelni.
Csak két dolgot lehetett hallani: az alattam fekvő lány tökéletes bőrének csattogását és a sóhajait.